Az elmúlt években számos reformjavaslat, törvénytervezet és hatályba lépett törvény is érintette a polgári eljárásjogot, amelyek túlnyomó többségükben a per gyorsítását célozták. Ez nem egyedi jelenség, mivel az elmúlt évtizedek eljárásjogi reformjai a kontinens számos országában zászlajukra tűzték a pergyorsítást. Ezért is szolgált hasznos tapasztalatokkal az a nemzetközi konferencia, amely "Die Entwicklung des Zivilprozessrechts in Mitteleuropa um Jahrtausendswende" címmel került megrendezésre 2011. október 14-15-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. A konferencián 12 közép- és kelet-európai ország képviselője tartott előadást saját eljárásjogáról és az ezredforduló óta megvalósított perjogi reformokról. A rendezvény jelentőségét emellett az is mutatja, hogy annak megszervezését a Budapesti Ügyvédi Kamara, a Konrád Adenauer Stiftung és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara is támogatta. Az ott hallott tapasztalatokról és az annak eredményeként megfogalmazódó gondolatokról kívánok beszámolni.
Bár a konferencia témája az ezredfordulót érinti, írásomat mégis a 19. század végén uralkodó eljárásjogi eszmékkel és azok képviselőinek a megemlítésével kell kezdenem. Ez a két jogtudós az osztrák Franz Klein és a magyar Plósz Sándor volt. Kettőjük nevének együtt említése nem véletlen, ugyanis mindketten abban a korban éltek, amelyben a szociális polgári per modellje kialakult. Ez a modell egy évszázaddal később ismét az eljárásjogi reformok mozgatórugójává vált. Amint arra Peter Gottwald regensburgi professzor, az International Association of Procédural Law korábbi elnöke zárószavában rámutatott, a konferencia legtöbbet idézett szerzője Franz Klein, az osztrák polgári perrendtartás (öZPO) "atyja" lett, aki a szociális polgári per téziseinek megalkotása során szakított a liberális gondolatokkal; egyfelől korlátozta a felek rendelkezési jogát, másfelől megnövelte a bíró hatalmát így alakítva ki azt a kényes egyensúlyt, amely hatékonyságának a záloga lett.
A szociális polgári per egyik alapgondolata az, hogy a polgári perben a bíróságnak nem kizárólag az a feladata, hogy az elé vitt jogról döntést hozzon, hanem az is, hogy ezt gyors és költséghatékony eljárás keretében tegye. Walter H. Rechberger bécsi professzor a célok triászaként említette ezt az előadásában, kiemelve, hogy az alanyi jogok érvényre juttatása mellett a gyors és gazdaságos döntés is az eljárás célját képezi. Ennek a feladatnak megvalósítását a bíróság és a felek közötti aktív együttműködésben és az erős bíró képében nevezte meg. A bírói hatalom erősítése véleményem szerint csak a liberális per modelljének viszonylatában kínál előnyöket. A szocialista polgári per a bírónak túlzott hatalmat adott, amellyel az a felek akaratát elnyomta. Ezt a rendszerváltások után valamennyi volt szocialista országban visszaszorították. Ennek kapcsán Vytautas Nekrošius vilniusi professzor emelte ki, hogy a volt szocialista országok gyakran estek abba a hibába, hogy túlságosan is el kívántak térni a szocialista polgári pertől, így a mérleg nyelve túllendült és áttértek a liberális polgári perre. Litvániában az 1990-es változásokat követően szerinte Európa legliberálisabb eljárásjogi törvényét alkották meg, amely viszont nem felelt meg a gazdasági körülményeknek és a társadalmi elvárásoknak. Az eljárásjogi törvény 2002-es újrakodifikálásánál már a szociális öZPO-t és a 200l-es reformok utáni német perrendtartást tekintették mintának. Ezúttal már Franz Klein gondolatai mentén jelölték ki a bírói hatalmat. Az a jelenség, amelyet Nekrošius említett Magyarországon is megvalósult 1999-ben, amikor a képzeletbeli mérleg, amelynek egyik tányérjában a felek rendelkezési joga, másikban a bírói hatalom helyezkedik el, a korábbi állapotból átlendült a másik végletbe. A konferencia előadásaiból következtetésként levonható, hogy Közép- és Kelet-Európában a kleini szociális per jelenti azt a megoldást, amely kielégítő eredményre vezetett. Más kísérletek ebben a jogi és társadalmi környezetben nem tudtak jól működni.
Meg kell jegyezni, hogy a magyar eljárásjogtól sem idegen a szociális polgári per modellje, hiszen a születésének századik évfordulóját ünneplő törvényalkotási remek, az 1911. évi polgári perrendtartás is ezeken az elveken épült fel. Kengyel Miklós egyetemi tanár előadásában részletezte, hogy Plósz Sándor egyszemélyi munkájába miként szűrődtek bele az osztrák perrendtartás gondolatai. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezeknek a gondolatoknak a forrását abban az időben el kellett rejteni, mert a kor emberében visszás érzelmeket váltott ki az osztrák példa követése. A magyar polgári perrendtartás jövőbeli reformjához megfontolásra érdemesnek találom, hogy a jogalkotó - követve a közép- európai példákat - a korábbi eljárásjogi tradícióinkhoz térjen vissza és a szociális per modelljét tekintse ideálnak. A minta ehhez már adott, a Plósz-féle polgári perrendtartás képében.
Az idegen megoldások szolgai másolásának elkerülésére hívja föl a jogalkotót Románia példája. Pantilimon Rikhárd marosvásárhelyi ügyvéd előadásában ismertette, hogy az új román eljárásjogi törvény rendkívül sok problémát okoz a jogszolgáltatók és a jogkeresők számára egyaránt. A helyi igényektől és lehetőségektől elrugaszkodott jogalkotó teljesen különböző jogrendszerekből válogatta ki a megoldásokat, amelyeket csak egymás mellé szerkesztett a törvényben. A külföldi megoldások egy része azonban a román környezetben nem működik. Románia példája azt mutatja, hogy a jogi
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
