A kötet megjelentetésének célja - ahogyan az Előszóban Mádl Ferenc köztársasági elnök is említi - emléket állítani az államalapítás millenniumát ünneplő Magyarországnak, az európai civilizáció részét képező államnak. A könyv Magyarország alkotmány- és kulturális fejlődésére helyezi a hangsúlyt, tematikusan dolgozva fel a magyar állam történelmét, feltárva a külföldieknek, az ország szabadságért, függetlenségért és a jogállamiságért folytatott harcát.
A Bevezetőben Máthé Gábor rávilágít arra, hogy a tanulmányok szerzői az ország számos egyetemén történelmet és jogtörténetet oktató szaktekintélyek, akik kutatási eredményeiket rendezték kronologikus sorrendbe. Műveikkel eleget tettek a mesterük, Eckhart Ferenc, által is felvállalt feladatnak, aki számos idegen nyelvű monográfiájában törekedett megismertetni a Magyar alkotmány- és jogtörténetet. Ez útikalauz az európai polgárok és az Európa történelmi régióit újraformáló politikusok számára.
Az első rész Rácz Lajos "The Historical Insight In The Theory And Organization Of The Hungarian State" (Történelmi betekintés a magyar államelméletbe és államszervezetbe) című tanulmányával indul, végigvezetve az olvasót a honfoglalástól kezdődően - hangsúlyt helyezve a magyar alkotmányosság főbb mérföldköveire - a Mohácsi vereséget követő korszakig. Összefoglalja a patrimoniális királyság és a rendi állam jellegzetességeit, a királyt szolgáló egyes tisztségviselők feladatát, a különböző királyi szervek és az uralkodó hatalmának alapját képező királyi vármegyerendszer működését, a rendi országgyűlés szerkezetét. Az államszervezeti áttekintést a nemesi vármegye részletes bemutatásával zárja. A tanulmány fontos részét képezi a Werbőczy által kidolgozott szent korona-tan, melynek kapcsán a szerző különös figyelmet fordít arra, hogyan tevődött át a hangsúly az egyházi szertartásról a koronázási esküre és a hitlevélre.
Székely György történész "The Feudal Hungary" (A feudális Magyarország) című írásában a városfejlődés történetére helyezi a hangsúlyt. Felvázolja a középkori városok berendezkedését, jogéletét és a céhek fejlődését a 14-15. században. Kiemelkedő fontosságot tulajdonít az egyes városok bemutatásának, felvázolva, hogy Esztergom, a magyar egyház központja, Székesfehérvár, a magyar királyok kulturális központja, Visegrád, csodálatos gótikus és reneszánsz palotái miatt, a királyok nyári rezidenciája, Veszprém a királynék központja és az országhatárokon elhelyezkedő Sopron, Pozsony, Kassa és Brassó, mint a külföldi kereskedelem meghatározó színhelyeinek szerepét az ország életében. Értekezésébe beleszövi az uralkodók házasság- és külpolitikájának, az egyházépítésnek, a pápával való kapcsolatnak az ország fejlődésére és különösen a városfejlődésre gyakorolt hatását. Írását a korabeli peregrináció bemutatásával és a reformáció hatásának taglalásával zárja.
Gergely Jenő "Churches In The Last Decades Of Feudalism" (Egyházak a feudalizmus utolsó évtizedeiben) címet viselő tanulmánya a neoabszolutizmus bevezetéséig tartó időszak egyházpolitikáját mutatja be, amikor az állam jozefinizmusnak keresztelt, gyámságot viselt az egyház felett. A magyar király az egyházzal kapcsolatos jogosítványait ebben az időszakban a helytartótanács egyházi ügyekkel foglalkozó osztályán keresztül gyakorolta. Részletezi az 1791: XXIII. tc. és XXVII. tc. jelentőségét, amelyek a magyarországi protestáns egyháznak szélesebb jogosítványokat biztosítva és bevett felekezetté nyilvánítva az ortodox egyházat, valamelyest meggyengítették a r.k. egyház, államegyház erejét. Kiemeli, hogy ezzel szemben Erdélyben ortodox vallást mindössze elismert felekezeti státuszt kapott. A tanulmányt az egyes egyházak és hitfelekezetek helyzetének és az 1848-at követő évek politikája által az egyházak jogaira gyakorolt hatás elemzésével zárja.
Szabó Béla "Development Of Law In Hungary: The First Eight Centuries" (A magyarországi jogfejlődés: az első nyolc évszázad) című tanulmánya a magyar jogfejlődésben meghatározó szerepet játszó jogforrástípusok - a szokás, a törvények és privilégiumok (különösen a Corpus Juris Hungarici mint magyar és az Approbatae et Compilatae Constitutiones és az
- 205/206 -
Articuli Novellae mint erdélyi törvénygyűjtemények), pátensek, bírói szokás és a Tripartitum - részletes elemzését tűzte céljául. Emellett szót ejt a Quadripartitumról és a Novum Tripartitumról, ez utóbbi jelentőségét a Planum Tabularehoz hasonlítva, valamint bemutatja a kánonjog magyar jogfejlődésre gyakorolt hatását, ami köszönhető a katolikus egyház és az államszervezet összefonódásának. A szerző részletesen bemutatja a magyar törvénykezési szervezetet is, a patrimoniális királyság időszakától kezdődően egészen a Mohács utáni államberendezkedés igazságszolgáltatási szervezetéig.
Gergely András "Rise Of The Modern Hungarian State 1790-1867" (A modern magyar állam felemelkedése 1790-1867) című tanulmányában az osztrák államfejlődéssel összefonódó Magyarország helyzetét tárja fel. A központi kormányzat és a rendi előjogait őrző nemesség összecsapásait mutatja be, amely a Pragmatica Sanctio, az 1790: X. és XII. tc., a reformországgyűlések és a forradalom eredményeihez vezettek. Gergely kitér az osztrák és a magyar alkotmányos felfogás közötti különbségekre, a horvát és az erdélyi kormányzati változásokra, a II. József uralkodása alatti modernizációs kísérletekre, a Martinovics összeesküvés és a vármegyék abszolutizmus elleni küzdelmére is. A reformországgyűlések eseményeit és vívmányait, a politikai irányzatokat taglalja. Ír az 1848/49-es államberendezkedésről és a neoabszolutizmusról, ez utóbbi meggyengülése és a provizórium időszaka vezetett később az osztrák-magyar kiegyezésről szóló törvény, 1867: XII. tc. megalkotásához.
A második rész Máthé Gábor és Pölöskei Ferenc "The Hungarian Bourgeois State 1867-1944" (A magyar polgári állam 1867-1944) című írásával indul. A tanulmány első alfejezetében a szerzők az 1867: XII. tc. alapját képező törvénycikkek elemzésével nyitja, amelyekre alapozva Deák egy "kompromisszumképes" javaslatot dolgozott ki az osztrák-magyar kiegyezésről. A szerzők értekeznek a jogállam követelményéről, az államhatalmi ágak elválasztásáról, elemezve a törvényhozás működését és feladatait, a kormányhoz való viszonyát, az igazságszolgáltatási szervezetet és a végrehajtó hatalom centralizált és decentralizált szerveinek működését. Ezután sorba veszik azokat a tényezőket, amelyek a monarchia összeomlását eredményezték és az utána bekövetkező államszervezeti változásokat Az 1920-as évektől a kormányzóság, a monarchia jogfolytonossága változásokat eredményezett a dualizmuskori államszervezethez képest.
Pritz Pál "History Of The Hungarian Foreign Service In The Bourgeois Epoch (1867-1948)" (A magyar külügyi szolgálat története a polgári korszakban (1867-1948)) című tanulmánya, a bécsi Ballhausplatz, a közös külügyminisztérium működését mutatja be. Jelentőségét annak köszönhette, hogy egy 676 km2 nagyságú terület határai között élő 11 nemzetiséget reprezentált, hathatós eszközként az uralkodó kezében a monarchia egységének megőrzésére. Mások szerint viszont ez állt a nemzeti önállóság kivívásának útjában. Bemutatja a magyar külügy hullámzó korszakait, az önálló külügyminisztérium fénykorát és válságait, a külügyben hírnevet szerzett miniszterek, Teleki Pál, Kánya Kálmán, Csáky István, Bárdossy László és Hennyei Gusztáv munkáját és a diplomaták helyzetét. A tanulmány végén megjegyzi, hogy a Dísz tér lerombolása, a külügyminisztérium épületének átköltöztetése a Szabadság térre, rányomták a bélyegüket az ezt követő időszak külpolitikájára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
