A választópolgár a szavazás napján a lakóhelyén kívül is tartózkodhat, illetve előfordulhat az is, hogy nem képes megjelenni a szavazóhelyiségben. Ilyen esetekben a szavazás biztosítására többféle lehetőség adott, amelyeket a távollevő szavazás eseteinek nevezünk. Különbséget kell tennünk aközött, hogy belföldön vagy külföldön tartózkodik-e a választó. Ha külföldön tartózkodik, szavazhat külképviseleten, postai úton, meghatalmazott útján, elektronikusan. Ha belföldön tartózkodik, akkor szavazhat igazolással, postai úton, meghatalmazott útján, mozgóurnával, esetleg elektronikusan. Magyarországon ezek közül a belföldön távollevő részére a mozgáskorlátozottság esetén a mozgóurnás szavazás, az egyéb okból távollevő részére az igazolással szavazás lehetősége adott. Azt vizsgálom, hogy az országgyűlési választásokon az igazolással szavazás megfelelően biztosítja-e a távollevők szavazását, és zökkenőmentesen bonyolítható-e le a választás.
Igazolással szavazni akkor lehet Magyarországon, ha a választópolgár a szavazás napján a lakóhelyén kívül, de az országban tartózkodik, az önkormányzati választásokon pedig csak akkor, ha van bejelentett lakóhelyen kívüli tartózkodási helye, és akkor is csak ezen a helyen. Ilyenkor a lakcím szerint illetékes helyi választási iroda (HVI) vezetője a választópolgárt törli a névjegyzékből, a tartózkodási hely szerint illetékes HVI vezetője, illetve a szavazás napján a szavazatszámláló bizottság pedig nyilvántartásba veszi. [1997: C. tv. 89. § (2)-(3) bek.] Ezekben az esetekben tehát a választópolgár a tartózkodási helyén szavazhat.
Mi miatt tartózkodhat a választópolgár a szavazás napján a lakóhelyétől távol? Számtalan ilyen ok lehet, pl. üdülés, munka, egyetemi tanulmányok, kórházi kezelés és a szabadidő eltöltésének számtalan lehetősége miatt.
Felvetődhet a kérdés, hogy nem kellene pontosítani a lakóhelytől való távollét bizonyos eseteit azok törvényi nevesítésével: pl. egészségügyi intézményben, büntetés-végrehajtási intézetben, rendőrségi fogdában tartózkodás, továbbá az is, hogy a távollét valódiságát ki igazolja, pl. ha munkavégzés miatt adják ki, azt a munkáltató, ha iskolai tanulmányok miatt, azt az iskola, kórházi kezelés esetében pedig az orvos. Ezzel le lehetne küzdeni azt a gyanút, hogy az igazolás alkalmas választópolgárok szervezett szállításához.1 Az esetek taxatív felsorolása azonban megoldhatatlan, hiszen számtalan olyan élethelyzet állhat elő, amikor indokolttá válhat ez a szavazás.
Ennek a szavazási módnak is vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy azok is szavazhatnak, akik a szavazás napján nem a lakóhelyükön tartózkodnak. Így nő a részvétel, s ezzel közvetve nagyobb legitimációja lesz a parlamentnek. Hátránya, hogy az igazolások nyilvántartása, a névjegyzékek többszöri ellenőrzése komoly adminisztratív terhet jelent.2 Megszervezése eléggé költséges, és a választópolgár sem szívesen fordul ehhez a megoldáshoz, mert az eljárás kissé bonyolult.
Fontos kérdés, hogy az igazolással szavazás biztosítja-e, hogy a választó a saját, azaz a lakóhelye szerinti jelöltek közül választhasson, hiszen négy év alatt vele kerül kapcsolatba. Bár a képviselői mandátum szabad, de területileg mégis ő fogja képviselni az érdekeit. Ezért sem jó egy olyan megoldás, ha a választó olyan jelöltekre szavaz, akik más település képviselői lesznek.
1991-ig az 1989: XXXIV. tv. alapján a választópolgár csak a területi választókerület jelöltjeire szavazhatott igazolással, az egyéni választókerületi jelöltre csak akkor, ha ideiglenes lakóhelye (tartózkodási helye) és az állandó lakása ugyanabban az egyéni választókerületben volt. [40. § (3) bekezdés]
Az Alkotmánybíróság ennek a szabálynak az alkotmányellenességét a 6/1991. (II. 28.) AB határozatában az Alkotmány 70. § (1) bekezdésére és a 70/A. § (1) bekezdésére alapította. Az Alkotmány akkori 70. § (1) bekezdése kimondta, hogy minden nagykorú állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a választásokon választó és választható legyen. Emellett a 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság a területén tartózkodó minden személy számára biztosítja az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés és különbségtétel nélkül. Ezek érvényesülését sérti, esetenként kizárja ez a szabály.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a választójog különösen fontos állampolgári jog, ezért csak igen jelentős elvi indokból fogadható el a korlátozása. Sem kényelmi szempontok, sem áthidalható technikai nehézségekre való hivatkozás, sem a választási eredmény minél gyorsabb nyilvánosságra hozatalának igénye nem indokolhatja a korlátozást. "Ezért a magyarországi állandó lakással rendelkező, de a választás napján lakóhelyétől távol levő választópolgárt - a Magyar Köztársaság felségterületén belül bárhol is gyakorolja szavazójogát - az országgyűlési képviselők általános választásánál olyan helyzetbe kell hozni, mintha állandó lakóhelyén adná le szavazatát, azaz nem fosztható meg attól a jogtól, hogy az állandó lakóhelye szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület jelöltjére egyaránt szavazhasson. Ennek - mint azt a Belügyminisztérium Választási Irodája is megerősítette - technikai akadálya nincs. A szóba jöhető technikai megoldások közül annak a kiválasztása, amely a legnagyobb garanciát nyújtja a választások tisztaságára nézve, egyszersmind biztosítja a szavazás titkosságát is, a törvényalkotóra tartozik, ezért e kérdéssel -mint hatáskörén kívül esővel - az Alkotmánybíróság nem foglalkozott." [6/1991. (II. 28.) AB határozat-kiemelés a szerző]
A problémát végül is a 1994: III. törvény "oldotta meg": az igazolással a választópolgár területi választókerületi és egyéni választókerületi jelöltre egyaránt szavazhat. Ez azonban a szavazás helye szerinti egyéni választókerület és területi választókerület lett. Az 1997-ben hatályba lépő választási eljárási törvény (1997: C. tv., a továbbiakban: Ve.) ezen máig nem változtatott, kimondva, hogy az igazolás alapján a választópolgár azon a településen szavazhat, ahol tartózkodik. A saját jelöltre tehát továbbra sem lehet szavazni.
2006-ban ismét az Alkotmánybíróság elé került egy indítvány, ami szerint az igazolás jogintézménye nem felel meg a 6/1991. (II. 28.) AB határozatnak.
A 47/2006. (X. 5.) AB határozat szerint azonban a Ve. 89. §-a nem áll ellentétben az Alkotmány 70. § (1)-(4) bekezdésével, ami arról szól, hogy kiket illet meg a választójog. Ettől különálló kérdés, hogy a választópolgárok hogyan és milyen választási rendszerben választják a képviselőket. "Az Alkotmányból nem következik kényszerűen az a követelmény, hogy a lakóhelyétől a szavazás napján távol tartózkodó választópolgár a lakóhelye szerinti egyéni választókerületi jelöltre szavazhasson. A jogalkotóra tartozik annak eldöntése, hogy milyen megoldással teszi lehetővé a lakóhelyétől a szavazás napján távol tartózkodó választópolgár számára a szavazást. Az Alkotmánnyal ugyanakkor nem állna ellentétben az sem, ha - eltérően a hatályos szabályozástól - a szavazás napján lakóhelyüktől távol tartózkodó választópolgárok a lakóhelyük szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület jelöltjére szavazhatnának. A választójog egyenlőségének elvével is -miként arra a 6/1991. (II. 28.) AB határozat rámutatott - összhangban állna, ha a távollevő választópolgárt az országgyűlési képviselők általános választásánál olyan helyzetbe hoznák, mintha állandó lakóhelyén adná le szavazatát." A szóba jöhető technikai megoldás kiválasztását az Alkotmánybíróság a törvényalkotóra bízta. [47/2006. (X. 5.) AB határozat]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
