A védői jogállás hazai alapstatutuma az Alkotmány. Mint a legmagasabb rendű jogszabály előírásokat tartalmaz a büntetőeljárás lefolytatására is. Az alapvető jogok és kötelességeket tartalmazó XII. fejezet a büntetőeljárás "főszereplője" a terhelt jogait részletezi, amelyek között büntetőjogi és büntetőeljárásbeli alapelvek is megtalálhatók (pl. nullum crimen sine lege elve, illetve az ártatlanság vélelme, jogorvoslat). Az 57. § (3) bekezdése már konkrétan a védelemről, illetve a védőről szól; "A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt." Annak ellenére, hogy a védő (védelem) csak ezen bekezdésben nevesül, nézetem szerint a terheltet megillető jogokhoz is kötődik a védő, mintegy azok garanciális tényezőjeként. A büntetőeljárásbeli törvénysértések, terhelti jogok megsértésének elkerülése érdekében a védő kontrollszerepet tölt be. Elősegíti, hogy a terhelt emberi méltóságától, szabadságától önkényesen ne fosszák meg, óvja a terheltet a kegyetlen, embertelen, megalázó elbánástól, illetve büntetéstől, jogorvoslati joga gyakorlásával védi a terheltet az igazságtalan, törvényellenes, hibás hatósági intézkedések, határozatok következményeitől.[1]
Az Alkotmány egyébiránt az igazságos büntető eljárás négy alapvető szabályát emeli ki. Az ártatlanság vélelme, a jogorvoslat és a szabadság tisztelete mellett a védelem kap külön hangsúlyt a fentebb idézett bekezdéssel. Ezen jog tartalmát azonban nem részletezi, ám következetesen a büntető eljárás minden szakára kiterjeszti. Az alkotmányi szabályozásnak ez mindenképpen erénye, amint az is, hogy a védő "felelőtlenségéről", pontosabban felelősségre nem vonhatóságáról is rendelkezik. Félreértésre ad azonban alapot "a büntetőeljárás alá vont személy" megjelölés, mivel a kereten belüli büntetőeljárási törvény "terhelt"-et ismer. Ebbe az alkotmányi szélesebb körbe beletartozhat a még terheltté nem nyilvánított eljárás alá vont is, például a feljelentett, de még gyanúsítottként ki nem hallgatott személy.
A következetesség érdekében vagy a büntetőeljárási törvényt kell az Alkotmányhoz igazítani, ami a jogelvek szerint kívánatos lenne vagy fordítva, - nem szerencsés módon - a magasabb rendű jogszabálynak, az Alkotmánynak kellene "terheltről" rendelkeznie. Álláspontom szerint az előbbi megoldás felel meg a jogállami követelményeknek, annál inkább, mivel tartalma szerint is "a büntetőeljárás alá vontat", aki ellen folyik a büntető eljárás kell, hogy megillesse a védelem joga.
Egyúttal lényeges hiányosságának tartom az alkotmányi szabályozásnak, hogy nem tér ki a térítésmentes védelem terhelti jogára, azt tételesen nem rögzíti.[2] Erre utal Szabó András is, aki "az eljárás alá vont" helyett a "mindenki" kifejezést használja az alanyi kört tekintve, ami-
- 215/216 -
kor megfogalmazza: "A szabadságjogok 'mélységben tagolt védelme' itt nem érne végett, ha nem következnének azok a rendelkezések, amelyek a személyes szabadságjogok védelme érdekében azokat a tilalmakat sorolnák elő, amelyek büntető törvényeket és a büntetőeljárás hatóságait korlátoznák a jogok tiszteletben tartása érdekében. A törvényt és hatóságokat korlátozó rendelkezéseket nem szövegszerűen, hanem tételszerűen így képzelem. Mindenkit megillet a védelem joga. Anyanyelvét mindenki szabadon használhatja. A rászorultnak joga van ingyenes jogi képviseletre."[3]
A védelemhez való jog tartalmát, gyakorlásának módját a Be. szabályai konkretizálják, ám úgy tűnik, hogy a Be. a védelemhez való jogot a védőhöz való joggá változtatja. A védő igénybevétele, a védőnek biztosított jogok és a védőt megillető jogvédelem a védelemhez való jognak csak egy része. Az Alkotmány hivatkozott bekezdése egyértelművé teszi, hogy a védelemhez való jog az eljárás alá vontat illeti meg. A büntetőeljárás egész tartama alatt élhet e jogával, amibe látásom szerint beletartozik az elítélést követő büntetésvégrehajtási szakasz is. Egyetértve Farkas Ákos-Pap Gábor szerzőkkel; "A büntetőeljárási szabályok akkor vannak összhangban az Alkotmánnyal, ha a terheltnek biztosítják a védekezéshez törvényesen igénybe vehető eszközöket, az eszközök szabad megválasztásának jogát. A terheltet ebben még védője, adott esetben hivatalból kirendelt védője sem korlátozhatja. A magyar büntetőeljárás jelenlegi rendelkezéseit indokolt felülvizsgálni a védelemhez való jog teljesebb érvényesítése, érvényesíthetősége érdekében. Külön figyelmet érdemel a fogvatartott terhelt alkotmányos jogainak szavatolása."[4]
A védelemhez való jog alkotmányos deklarálásának az az elvi alapja, hogy a terhelt és a hatóságok viszonyában a hatalmi és a szakmai fölény minden esetben a hatóságok javára billenti a mérleget.[5] Bár a hatóságok e fölényt kompenzálni kötelesek azáltal, hogy a terhelt mellett szóló körülményeket is felderítik, ez még nem teremti meg az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 6. cikke által is megkövetelt, tisztességes eljárás követelményéből levezetett "fegyverek egyenlőségét" (equality of arms, egalité des armes, Waffengleichheit). Ennek esélyét csak a védő részvételének alkotmányos garantálása teremtheti meg. Ezt a jogot minden jogállami alkotmány[6] deklarálja. Ez alapozza meg a hatóságoknak azt a - büntető eljárási törvényekben is előírt - kötelezettségét, amelynek értelmében bizonyos feltételek fennállása esetén gondoskodniuk kell védő bevonásáról a büntető eljárásba. A legtöbb eljárási törvény - köztük a magyar is - ehhez a feladathoz a védőnek önálló jogalanyiságot biztosít, mely - miután gyakorta bővebb is - nem vezethető le a terhelti jogosultságokból.
A védői alkotmányos jogokkal szemben ugyanakkor ott állnak a kötelezettségek, a korlátok is. A védői tevékenység ugyanis nem akadályozhatja tudatosan a büntetőeljárást, s nem jelentheti az e jogokkal való visszaélést. Ha ez bizonyos esetekben megtörténik, a védői jogok korlátozása nem ítélhető alkotmányellenesnek.[7]
A másik oldalról megközelítve pedig akkor lesz alkotmányellenes a védői jog korlátozása, ha nincs kiemelt ok, magasabb rendű érdek, ami megengedné, feltétlenül szükségessé (elengedhetetlenné) tenné a védői jogok arányos és alkalmas csorbítását. A megfogalmazásban jelentősége van a magasabb szintű, szintén alkotmányos értéknek, érdeknek, a beavatkozás feltétlen szükségességének, alkalmasságának és arányosságának. Mindezek megléte esetén - miután a védelmi jog sem korlátozhatatlan, abszolút, mindenekfeletti "szuperelv"[8] - előfordulhat a jogosultság jog-
- 216/217 -
szabályi szűkítése - alkotmányosan azonban a szükséges és arányos korlátozás sem vezethet el az alapjog teljes kiüresedéséhez. A felsorolt erősen szorító feltételek hiányában pedig biztosan nem beszélhetünk "alkotmányos büntetőjogról",[9] alapjog jogállami,[10]) alkotmányos[11] korlátozásáról.
Jól kivehető tendencia a magyar alkotmányozási folyamatban is, amire Ádám Antal világít rá, nevezetesen, hogy az egységes Európában levő államok, illetve a társulni kívánók alkotmányozása hasonlóan kötött. "A partnerállamoknak az alapjogokra vonatkozó kötelezettségvállalása következtében az alkotmányok, illetve alkotmányjogok jelentős arányú tartománya nemzetközi jogilag meghatározottá vált. A jelzett folyamat lényeges következménye, hogy az államok többségében a törvényalkotó, a végrehajtó és a bírói igazságszolgáltató hatalom működési kereteit olyan alkotmány határozza meg, amelynek tartalma kiterjedt arányban nemzetközi jogilag kötött."[12] Ebbe a nemzetközi kötésbe beletartozik a védelemmel, a védővel kapcsolatos szabályozás is, ami nem merül ki a terhelt védőhöz való jogában. A terheltet ugyanis -szinte minden jogállam szabályozásában, a nemzetközi ajánlásoknak, egyezményeknek megfelelően - megilleti az ártatlanság vélelme követelménye is. "A védelemhez való jog pedig olyan személyi jogosítvány, amely az ártatlanság vélelmének, alkotmányosan is deklarált elvéből eredeztethető."[13] A védelemről le is mondhat a terhelt, aki sem védőválasztásra, sem védekezésre nem kötelezhető. Ugyanakkor a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos alkotmányos elvei megkövetelik az állam büntetőhatalmának igazságos és törvényes gyakorlását. Így mindazon esetekben, amikor az ügy súlya, a vádlott személyisége, kiszolgáltatott helyzete vagy az ügyész fellépése miatt azt a törvény szükségesnek ítéli, a védő részvétele az eljárásban a vádlott akaratától függetlenül kötelező. Itt már nem a védekezés jogáról van szó, hanem a védőhöz való jogról, a másik oldalról, a hatóság szemüvegén keresztül nézve a védő biztosításának kötelezettségéről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
