Az utóbbi években az Európai Unióban a költségvetés revíziója és a Közös Agrárpolitika (KAP) szokásos időközi felülvizsgálata, újabb nevén a "health check" kapcsán felerősödött a vita a mezőgazdaság támogatásáról. A KAP 2013 utáni sorsát firtató reformvitában pedig a támogatások drasztikus csökkentésének lehetőségét is felvetik. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet egy ilyen drasztikus - ötven százalékos - támogatáscsökkenésnek a hatásait vizsgálja, 2006. évi adatokra támaszkodva.
A hatások számszerűsítésénél abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a támogatások csökkentésén túl a mezőgazdálkodásra ható egyéb tényezők (gazdasági, természeti) nem változnak. Olyan kézenfekvő kérdéseket sem vizsgálunk, mint például milyen hatása lenne annak, ha közvetlen támogatások forrásait ugyan csökkentenék, de az így felszabadult pénzeszközöket a vidék érdekében más célra, mondjuk az úgynevezett vidékfejlesztési intézkedésekre - vagy esetleg egészen más területek, mint például az oktatás, vagy infrastruktúra fejlesztésére - használhatnánk fel. Tekintettel arra, hogy Magyarországon igen jelentősek a térségi különbségek a gazdasági teljesítményben, a mezőgazdaság teljesítményében, a munkanélküliségben és számos más tényező vonatkozásában egyaránt, a vizsgálatok regionális megközelítése kiemelt célként szerepelt.
A kutatás számszerű eredményei különösen annak fényében figyelemre méltóak, hogy 2006 kedvező év volt a mezőgazdálkodás szempontjából, hiszen az előző évhez képest a jövedelemmutatók 33-45%-kal növekedtek, a főbb ágazatok javuló eredményt mutattak, a közvetlen támogatással érintett ágazatok között nem volt veszteséges.
A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepe és a népesség mezőgazdasághoz való kötődése országunk kis mérete ellenére jelentős térségi különbségeket mutat:
· A mezőgazdaság gazdasági súlya az egyes országrészeken különböző. Az Alföldön és a Dél-Dunántúlon még viszonylag magas (8-15%), Békés megyében a legmagasabb (14,6%), Közép-Magyarországon viszont már az egy százalékot (0,8%) sem éri el.
· Az agrárfoglalkoztatás mértéke és a gazdasági fejlettség szintje között fordított arányosság figyelhető meg. A dinamikusan fejlődő kistérségekben 3%, a lemaradó kistérségekben 12,9% a mezőgazdaságban főhívatású foglalkoztatottak aránya. Hazánkban - különböző gazdasági céllal - a népesség egyötöde folytat mezőgazdasági termelést, a lemaradó térségekben arányuk azonban közel 40%.
· A mezőgazdaság szociális-foglalkoztatási funkciója jellemzően a kistelepüléseken és a kevésbé képzett néprétegek vonatkozásában kiemelten fontos. Kistelepüléseken többek között munkalehetőség híján folyamatos a népességcsökkenés, az elvándorlás, a kedvezőtlen korstruktúra és a természetes fogyás miatt. Egy jelentős részüknél viszont nem csökken a népesség, de megfigyelhető egy sajátos "átrétegződés". Nő azoknak a néprétegeknek az aránya (jellemzően a roma népesség körében), akiknél a magas természetes szaporodás miatt ugyan kedvező a korstruktúra, de ezeknek a rétegeknek alacsony a képzettségi szintje és körükben rendkívül alacsony az aktivitási- és foglalkoztatási ráta is.
· Jelentős népréteg kényszerűségből is kötődik a mezőgazdasághoz, mert az ingatlanárak nagy különbsége megnehezíti, a szegényebbek számára szinte lehetetlenné teszi a lakhelyváltoztatást, minimálisra csökkenti a vidéki népesség mobilitási esélyét. A vidéki lakóhely elhagyása egyre gyakrabban, főként tanyák és kisfalvak esetében kereslet híján a lakóingatlan és környezete pusztulásával jár. A pusztulás ma már jelentős területi kiterjedésben (például: alföldi tanyavilág, nyírségi-, csereháti-, vagy nógrádi aprófalvas térségek) öngerjesztő folyamat, előrevetíti a társadalom részéről teljes ellátást váró, önmagáról gondoskodni csekély mértékben sem képes helyi népesség kialakulását.
· A kistelepülésen élők számára, ha kikerülnek a mezőgazdasági foglalkoztatásból, az ingázással elérhető munkahely inkább csak elvi lehetőség, mert elérését nehezíti többek között a közlekedési infrastruktúra, a kistelepülések szociális ellátottsága.
· Magyarországon nemzetközi összehasonlításban alacsony a gazdasági aktivitás, különösen alacsony a keleti országrészben.
· A segélynek, mint megélhetési forrásnak közismertek a gazdasági és a morális terhei egyaránt. A magyar családoknak egy jelentős részénél a különböző címen folyósított szociális ellátás, ezen belül a szociális segély az egyetlen rendszeres bevétel.
· A mezőgazdaságnak a roma népesség foglalkoztatásában talán nem túl jelentős a szerepe, de számottevő alkalmi munkalehetőséget találnak az ültetvényes gazdaságokban, illetve általában a kézimunka-igényes ágazatokban a betakarítási időszakban. A roma lakosság körében egyébként a kilencvenes években 75% volt a foglalkoztatási arány, ma alig 30%.
· A támogatások összege 2006-ban nagyságrendileg akkora, mint a tesztüzemi adatok alapján számolt mezőgazdasági jövedelem [a magyar tesztüzemi rendszer (FADN) a 2 EUME (Európai Méret Egység) fölötti gazdaságokat reprezentálja], illetve megegyezik a mezőgazdaságban foglalkoztatottak minimálbéren történő foglalkoztatásának bérköltségével. Ha úgy tetszik: a támogatás "kiadja" a mezőgazdaságban foglalkoztatottak bérköltségét.
· A mai magyar mezőgazdaság is ellát (illetve kielégít) olyan társadalmi haszonnal járó feladatokat, amelyek anyagi ellentételezését joggal elvárhatja a társadalomtól. Ide sorolható például a tájgondozás, a képzetlenebb néprétegek foglalkoztatása, a töredék munkaerő (nyugdíjasok, tanulók, csökkent munkaképességűek időszakos) foglalkoztatása, vagy a falusi közösségek összetartása. A mezőgazdaság sokféle feladatot ellátó, úgynevezett multifunkciós nemzetgazdasági ág. Egyik funkciója természetesen továbbra is a termelés (élelmiszer és egyéb alapanyagok), a termékelőállítás, de egyre inkább értékelni kell a nehezen "beárazható", de igen fontos közjavakat (public goods) előállító (vagy megóvó, megvédő, szolgáltató) szerepét is.
· A támogatási rendszer bizonyos előírásai az előbb említett környezeti közjavaknak az előállítására, illetve megtartására kifejezetten ösztönöznek. Konkrét példaként a "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot" (HMKÁ, Magyarországon a gazdák tudatába ez a kifejezés az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból finanszírozott támogatások igénybevétele feltételeként jutott el, ugyanis egyes nemzeti és európai uniós jogszabályokban előírt minimális gazdálkodási és környezetvédelmi követelményeit határozza meg, egy többszörös FVM [4/2004.] rendeletben), vagy az úgynevezett "nitrát direktíva" előírásait említjük. Ez az ösztönzés még erőteljesebb lesz a várhatóan 2009-ben bevezetésre kerülő SPS (SPS = Single Payment Scheme - összevont gazdaságtámogatási rendszer - a magyar Országgyűlés már törvényt alkotott a 2009. évi bevezetéséről), és az azzal egy időben életbe lépő cross-compliance ("kölcsönös megfeleltetés") alkalmazása következtében, ami egyértelműen felértékeli és kikényszeríti a környezetbarát mezőgazdasági termelést. A magyar mezőgazdaság környezetterhelése viszonylag mérsékelt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
