1. Az elmúlt egy évtized alatt a gazdasági forgalomban néhány olyan új problémával kellett szembenéznünk, amelyek az elektronikus kereskedelem problémakörébe tartoznak. Az elektronikus kereskedelem valójában két, egymástól elválasztható jelenségen alapul.[1]
Az egyik: az adatok digitalizálása, mint számos új probléma forrása jelent meg.[2] Nyilvánvaló, hogy az adatok digitalizálása önmagában számos jogi problémát vet fel. Ilyen probléma pl., hogy a digitális formában tett jognyilatkozatok megfelelnek-e a jog által előírt írásbeliség követelményének, hogy a digitális formában tett nyilatkozatok felhasználhatóak-e jogi eljárásban bizonyítékként, vagy hogy az adatok digitalizálása során a korábban a jognyilatkozatok hitelességét megteremtő, folyó kézzel írt aláírás helyett milyen formában lehet egy jognyilatkozatot az azt tevő személy által tettként hitelesnek elismerni. További probléma pl. a digitális formában keletkezett művek szerzői művekké minősítése, a szerzői jogok megoszlása egyes összetettebb, új műfajtáknál (pl. ún. multimédia alkotások, amelyek mind vizuális - mozgóképi -, mind pedig audio - hangok formájában megjelenő - komponenseket tartalmaznak); a digitális formában létrehozott adattárak szerzői jogi vagy sui generis jogi oltalma, stb. Az adatok digitalizálásával kapcsolatos problémák egy része nem kötődik szorosan a gazdasági élettel kapcsolatba hozható jogterülethez (pl. a digitális adatállományok használata a közigazgatásban, a bírói ítéletek számítógépesítése, stb.); ezekkel nem is foglalkozunk tanulmányunk keretében.
Az adatok digitalizálása kapcsán a legtöbb probléma és azok megoldása megmaradhatott volna a nemzeti jogok területén, nem érzékeltetve komoly hatását a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában, ha nem létezne az elektronikus kereskedelem másik nagy összetevője, az internet, illetve az ahhoz hasonló számítógépes rendszerek (továbbiakban: az internet).[3] Az internet jellegével kap-
- 395/396 -
csolatos tényezők együttesen oda vezettek, hogy a gazdasági forgalom egyre nagyobb része tevődött át az internetre, illetve, főképp a nemzetközi gazdasági forgalomban egyre meghatározóbb tényezővé vált az internet. Ezzel párhuzamosan jelentkeztek mindazok a problémák, amelyekre nézve jogi megoldást kellett találni. Mivel az alapul fekvő, vitás jogviszonyok egyre nagyobb számban voltak nemzetközi (határokon átnyúló) jellegűek, nyilvánvaló lett, hogy a megoldásnak is egyre inkább nemzetközi jellegűnek kell lennie. Az alábbiakban ezen problémákat és az ezekre adott megoldási kísérleteket mutatjuk be.
2. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az egyes nemzeti jogokban is, valamint speciálisan az európai jogban is megjelentek jogi válaszok az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre. Az egyes nemzeti jogok köréből esetenként mint úttörő, és leginkább meghatározó jelentőségűre, az amerikai megoldásra hivatkozunk, annak részletes bemutatása nélkül. Ugyanígy, hivatkozunk az európai jogban (a közösségi jogban) található megoldásokra is, azonban a közösségi szabályozás részletes bemutatását nem tekintette a szerző feladatának; azokra nézve ugyanakkor örvendetesen növekvő számban léteznek magyar nyelvű írások.
Végezetül, még mindig a bevezetőben, szólni kell arról is, hogy az itt tárgyalandó kérdések sokszor egymástól távol álló jogterületekre tartoznak, és csupán az köti őket össze, hogy az elektronikus kereskedelemhez tartózóak, újak, aktuálisak, és szabályaik még gyakran kidolgozatlanok, vagy kevéssé ismertek.[4] Mindezekből pedig az is következik, hogy az elektronikus kereskedelem kérdésköre dogmatikailag-rendszertanilag nem önálló terület, hanem olyan, rendkívül heterogén, komplex jogterület, amelynél az egyedüli kapocs, amely egybefűzi őket, a digitalizálás és az internet.
Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatosan jelenleg a következő fontosabb nemzetközi vagy európai közösségi jogi jogforrásokról érdemes számot adni.
a) Az UNCITRAL Modelltörvénye az elektronikus kereskedelemre vonatkozóan[6] (1996., módosítva: 1998.[7]);
b) A WIPO Szerzői Jogi Egyezménye és a WIPO Előadásokról és hangfelvételekről szóló egyezménye (mindkettő: 1996)[8]
c) Az OECD fogyasztóvédelmi ajánlása,[9] 1999.[10]
d) Önszabályozó nemzetközi dokumentumok: az internet önszabályozó jellege és az ICANN Domain-Nevek Egységes Vitarendezési Szabályzata[11]
Az internet a legjobb példája annak, hogy a technológia fejlődése mögött a jogalkotás messze elmaradt, és gyakorlatilag csak akkor indult be - akkor is nagyon lassan -, amikor az internet önálló vezető gazdasági tényezővé vált. Mindaddig azonban csupán az internetközösség saját, önkorlátozó szabályai működtek (pl. szólásszabadság, hálózati etika, stb.). Ezen szabályok jogi kötőerővel nem bírtak, azonban a technikai lehetőségek kapcsán mindig volt, aki érvényesítse őket.[12] Az ICANN-Szabályzat az egyik legjobb példa az internet önszabályozó jellegére, ugyanis a domain-név[13] szolgáltatók önkéntes jogkövetése alapján alkalmazzák a nemzetközi vitarendezési fórumok (pl. a Szellemi Tulajdon Világszervezete - WIPO - keretében).
e) Egyéb nemzetközi dokumentumok:[14] néhány egyéb jogforrás, kvázi-jogforrás (ajánlások), és még több nemzetközi jogalkotásra irányuló javaslat létezik (amelyekre hely
- 396/397 -
hiányában, illetve specialitásuk miatt nem térünk jelen helyütt ki). Ilyenek különösen a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Irányelvei az elektronikus aláírások hitelességének témakörében, az UNCITRAL-nak az elektronikus aláírások hitelességének elismerésére vonatkozó jogegységesítési javaslatai (nem modelljogszabályok formájában) és munkairatai, az OECD-nek az elektronikus aláírásokkal és titkosítással (kriptográfia) kapcsolatos Ajánlása, az USA-nak az elektronikus kereskedelmet szabályozó 1998-as nemzetközi egyezménytervezete valamint a WTO 1998-as Nyilatkozata a Globális Elektronikus Kereskedelemről.
f) Az európai jog vonatkozásában
A tanulmány nem terjed ki a közösségi jog részletes vizsgálatára, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy számos jogforrás (elsődlegesen irányelv) létezik a közösségi jogban, amely a témánkkal kapcsolatos. Ezért ezen jogszabályokra - részletesebb ismertetés nélkül - csupán utalunk. A nem kötelező erejű joganyag tekintetében az EU-n belül is számos munkairat, jelentés, vélemény és a jogalkotási folyamat legelső fázisaiba tartozó irat foglalkozik az elektronikus kereskedelmet érintő kérdésekkel, azonban részletesen ezekre sem térünk ki.
g) Egyes nemzeti jogok vonatkozásában a tanulmány a nemzetközi jogforrások ismertetése kapcsán tárgyalja az elektronikus kereskedelem témakörét, azonban csupán példálózó jelleggel, helyenként egyes fontosabb nemzeti (amerikai) jogszabályokra is hivatkozás történik, függetlenül attól, hogy autonóm módon (a belső jogalkotás eredményeképpen), vagy nemzetközi szerződés inkorporációjaképp keletkeztek-e.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
