Az Európai Unió keretein belül megvalósuló államközi együttműködés egyik legfontosabb területe a mezőgazdasági szektor. A 2004-ben csatlakozott országok szinte mindegyikében - így hazánkban is - az EU-hoz hasonlóan stratégiai jelentőségű ágazat az agrárium. A tanulmány bemutatja, hogy a közös agrárpolitika és a zavartalan versenyt biztosító rendszer hogyan férnek meg egymás mellett az Európai Unión belül, miként biztosították a Közösségen belül a fenti két célkitűzés közötti esetleges kollízió megszüntetését és mennyire bizonyult működőképesnek ez a rendszer az eddigiekben. Ezt követően a magyar versenytörvény (Tpvt.) ágazatspecifikus voltának vizsgálatára, majd a hazai, mezőgazdasági szektorban történő versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos jogesetek vizsgálatára térek ki, elemezve a magyar Versenytanács kiforrott álláspontját a Tpvt. és az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény alkalmazhatóságának határait illetően.
Mindenekelőtt igen fontos annak meghatározása, hogy az EU joganyaga mit sorol a mezőgazdasági termékek fogalma alá.
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés (továbbiakban: EKSz.) 32. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a mezőgazdasági termékeket, mint "a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékeit, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékeit". A 32. cikk (3) bekezdése szerint a mezőgazdaságra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozó termékeket a szerződéshez csatolt I. melléklet (korábban II. melléklet) sorolja fel 57 árucsoportra bontva.1
A Bizottság álláspontja szerint a 32. cikk (1) bekezdésében lefektetett definíció csak utaló jellegű, a kötő erejű definíció az EKSz. 32. cikkének (3) bekezdése cikkében található, amely a mezőgazdasági termékek körét a szerződéshez csatolt I. mellékletben található termékek körére szűkíti le. Az Európai Bíróság a 61/80. sz. Coöperatieve Stremsel-en Kleurselfabriek kontra Bizottság ügyben2 ezt megerősítve kimondta, hogy annak meghatározása, hogy egy termék beletartozik, vagy kívül esik-e a mezőgazdasági termékek körén, inkább annak függvénye, hogy benne van-e a fentebb említett I. mellékletben, mint annak, hogy belefér-e a 32. cikk (1) bekezdése által adott definíciójába.3
Az EKSz. 3. cikkében lefektetett célkitűzések között egyaránt szerepel a közös agrárpolitika4 és a torzulásmentes versenyt biztosító rendszer5 létrehozása. A Szerződés megalkotói észlelvén azt, hogy a fenti két célkitűzés között kollízió lehet, megfogalmazták a 36. cikket, mely kimondja, hogy "a versenyszabályokról szóló fejezet rendelkezései a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt a 33. cikkben megfogalmazott célkitűzések6 figyelembevételével a Tanács (…) meghatározza".
Az EKSz. 32. cikke kimondja, hogy a mezőgazdasági termékek előállítására és forgalmazására is vonatkoznak a közös piac szabályai, valamint, hogy a közös piaci viszonyok kialakítására létre kell hozni a közös agrárpolitikát. A közös piacot irányító szabályok tehát elvileg a mezőgazdasági termékekre7 is vonatkoznak, a gyakorlatban azonban nem ez a helyzet.
Az EKSz. 34. cikke ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a 33. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében létre kell hozni "a mezőgazdasági piacok közös szervezését." Ez a piacszervezés, az érintett terméktől függően közös versenyszabályok, a különböző nemzeti piaci rendtartások összehangolásának, vagy egy európai piaci rendtartásnak a formáját öltheti. A 34. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint ugyanakkor a létrehozott közös piacszervezés a 33. cikkben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges minden intézkedést magában foglalhat, így az árszabályozást, a különböző termékek előállításához és piaci értékesítéséhez nyújtott támogatást, raktározási és készletgazdálkodási szabályokat, valamint közös mechanizmust a behozatal és a kivitel stabilizálására. Mindezek az intézkedések azonban beleütközhetnek a kartelltilalmat megfogalmazó 81. cikk rendelkezéseibe, amelynek (1) bekezdése kimondja, hogy "a közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (…)."
Az EKSz. 36. cikke elismeri, hogy a mezőgazdaságra olyan speciális szabályok vonatkoznak, amelyeknek elsőbbsége van a Római Szerződés versenyjogi szabályaival szemben. A cikk széles beavatkozási lehetőséget biztosít a Tanácsnak azáltal, hogy az meghatározhatja, hogy a versenyjogi szabályok milyen mértékben alkalmazhatóak a mezőgazdasági szektorra.8 Így a Szerződés felhatalmazása alapján a Tanács támogatás nyújtását engedélyezheti különösen szerkezeti vagy természeti feltételek miatt hátrányos helyzetben lévő üzemek védelméhez, illetve gazdaságfejlesztési programok keretében.
Az EKSz. 37. cikkének (2) és (3) bekezdése jogalkotási felhatalmazást biztosít a Tanács számára másodlagos jogforrások, valamint közös piacszervezési rendtartások elfogadására. A Tanács a jogkörét két módon gyakorolta: egyrészt a közös szervezetekre vonatkozó speciális szabályok módosítása és alkalmazásának kiterjesztése által, másrészt a 26. tanácsi rendelet megalkotásával, mely a Közösségi célkitűzések között fennálló ellentmondást oly módon oldotta fel, hogy ténylegesen alkalmazható szabályokat fektetett le a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan.
A rendelet 1. cikkéből következik, hogy - hatályba lépésétől kezdődően - az EKSz. 81. és 86. cikkét, valamint az azok végrehajtásáról szóló rendelkezéseket a 2. cikk rendelkezéseinek fenntartásával kell alkalmazni minden olyan, a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése és 86. cikke szerinti megállapodásra, döntésre és összehangolt magatartásra, amely a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek termeléséhez vagy kereskedelméhez kapcsolódik.
A rendelet 2 cikkének (1) bekezdése biztosítja a kivételeket a fenti szabály alól, mely szerint a kartelltilalmat nem kell alkalmazni az olyan megállapodásra, döntésre és összehangolt magatartásra, amely
a) a nemzeti piaci rendtartás lényeges részét képezi; vagy
b) szükséges a Szerződés 33. cikke rendelkezései célkitűzésének eléréséhez;
c) a termelők, termelői szervezetek megállapodására, döntéseire és összehangolt magatartására, vagy egyetlen tagállam termelői szervezeteire sem, ha azok érintettek a termelésben vagy az értékesítésben vagy a mezőgazdasági termékek tárolása, kezelése vagy feldolgozása célját szolgáló közös létesítmények használatában, amennyiben nem kötik ki azonos árak alkalmazását, és amennyiben a Bizottság megítélése szerint azok nem zárják ki a versenyt vagy nem veszélyeztetik a Szerződés 33. cikke célkitűzéseinek elérését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
