A bizalmi vagyonkezelés hazai jogba való bevezetése a belső jogágak közül számosnak tette szükségessé a módosítását. Ennek során a jogintézmény lényegadó sajátossága - azon képessége, hogy a vagyontárgy feletti (tulajdon)jogból fakadó jogok és kötelezettségek gyakorlását a tulajdonostól (jogosulttól) eltérő személy érdekének rendelje alá, anélkül, hogy jogalanyisággal ruházná fel - kötelmi jogi szempontból számos, újszerű megoldás jogalkotó általi elfogadását, vagy ilyen megoldás elfogadására a felek feljogosítását kívánta meg.
A bizalmi vagyonkezelés testvérintézményének a trustnak a szerződési, dologi, illetve szervezeti besorolása körüli vita létére korábbi cikkeimben[1] utaltam. E dolgozatban a trust kötelmi jogba tartozására vonatkozó álláspontokat ismertetem, miközben annak feladatául tűztem ki a két- vagy többoldalú bizalmi vagyonkezelési jogviszony egyes, kötelmi jogi sajátosságainak, illetve e kötelemre vonatkozó sajátosan - ha nem is egyedien - érvényesülő, Ptk.-beli és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) kötelmi jogi rendelkezéseinek bemutatást.
Ifj. Szladits a múlt század eleji angol jogelmélet elemezése körében a trust jog jogterületi besorolása vonatkozásában két irányzatot említ, így az angol jogelmélet ún. realista[2] és a kötelmi jogi iskoláját.[3] Utóbbi iskola érvei szerint a trust kötelmi természetét támasztja alá különösen az, hogy a kedvezményezettnek a vagyonkezelővel szemben trust sértés miatt pusztán kártérítési igénye keletkezik, valamint az, hogy a trust sértéssel elidegenített vagyon vonatkozásában a nem jóhiszemű, illetve ellenérték fejében szerző harmadik személlyel szemben a kedvezményezett fellépési joga kötelmi jellegű, akkor is, ha ezen igénye a dolog kiadására (specific performance) irányul első sorban, hiszen kötelmi alapon is lehet az adóstól dolog kiadást követelni. Meglátása szerint a trust in personam természetét történeti alapon támasztja alá pl. az, hogy az angol Lord Kancellár új dologi igényt nem hozhatott létre, pusztán adott személyt tudott kötelezni a jogosultnak nyújtott jogvédelem keretében, továbbá a trustok elődjét képező use-ok kialakulása során a kedvezményezett nevezésnek számos praktikus oka volt (pl. közterhek elkerülése, stb.), amelyek miatt nem volt cél a kedvezményezettre a common law által elismert tulajdonjogot ruházni. Lényegében ezen érvek szerint a kedvezményezett joga azért nem abszolút hatályú, mert jóhiszemű ellenérték fejében szerző személlyel szemben nem illeti meg a kedvezményezettet.
- 579/580 -
Ifj. Szladits[4] a trust jogi természetének meghatározását olyan nehéz feladatnak tartotta, hogy végső soron monográfiájában nem is kötelezte el magát egyik iskola nézetei mellett sem.
Langbein[5] 1995-ben megjelent tanulmányában a trust elsődlegesen szerződési jogba tartozása és a jogintézmény szerződési alapjainak fontossága mellett érvel. Meglátása szerint a dologias felfogás helytelenül figyelmen kívül hagyja, hogy a jogintézmény alapvető jelentőségű elemei - a kifejezett jognyilatkozatokkal létrehozott, ún. express trustok esetében egyetértésen alapuló létrehozás és tartalom meghatározás - szerződési jogi természetűek. Langbein szerint helyesen a trust a szerződési jogba tartozik az alapító és a vagyonkezelő közötti megállapodás lényegében egy harmadik személy javára alapított szerződés. E körben jegyzendő meg, hogy Hansmann és Mattei[6] szerint Langbein azért érvel olyan erősen a trust jog szerződési jogba tartozása mellett, mert normatív szabályozási célja van. Langbein az általa[7] túl szigorúnak tartott szabályok alapító általi módosíthatósága mellett érvel, pl. hogy az alapító olyan vagyonkezelőket is alkalmazhasson, akik személyében valamilyen lojalitási kötelezettségen alapuló kizárási, összeférhetetlenségi ok áll fenn, továbbá ésszerűtlennek tartja a jog azzal szembeni ellenállását, hogy az alapító is kikényszeríthesse a trust feltételek teljesítését, akkor is, ha az alapító nincs a névleges kedvezményezettek között.
Hansmann és Mattei[8] a trust jog kötelmi jellegű rendelkezései közül kiemelték a vagyonkezelő bizalmi kötelezettségeit, különösen a kezelt vagyon megóvási és hasznosítási, továbbá a kedvezményezettnek abból jövedelem juttatási kötelezettségét, és a kedvezményezett érdekeinek megfelelő eljárási (lojalitási) kötelezettségét. Úgy látták azonban, hogy a trust jog kötelmi jellegű rendelkezései - bár hasznosak - nem tekinthetőek elkerülhetetlenül szükségszerűnek, mert a mögöttesen alkalmazandó kötelmi szabályok képesek volnának hiányukat pótolni.
A címbeli vitával kapcsolatban - a különböző jogrendszerekbe tartozó jogintézmények funkcionális összehasonlításának veszélyeit[9] is szem előtt tartva - megjegyzésre érdemes, hogy a trust jogintézmény folyamatos fejlődésben volt és van, amelynek kezdeti szakaszában - leegyszerűsítően - a módosítást kevéssé tűrő, és harmadik személyekkel szemben is hatályos szabályozása nevezhető dominánsnak, amely mellett annak újkori fejlődésében a partnerválasztási és tartalomalakítási szabadság egyre erőteljesebben bontakozik ki.[10] E mögött a dogmatikai megfontolásokból adódó tartózkodás ellenére, a külföldi tőkevonzás közérdekének előtérbe kerülése tűnik megállapíthatónak. Utóbbi egyaránt szolgál a bizalmi vagyonkezelési formák kontinentális jogokba való bevezetésének,[11] és folyamatos "vagyonrendelő-barátabb"[12] formatervezésének alapjául. A vita eldöntését nehezíti, hogy az egyes államok nemzeti jogában élő trustok teljesen eltérőek lehetnek éppen a trust külső, belső viszonyainak, a felek, különösen az alapító általi alakíthatóságának elismerése, alapító illetve kedvezményezett orientáltságuk mértékétől függően.
Kérdésként vethető fel, hogy a bizalmi vagyonkezelés jelzős szerkezet tagjai együttesen, vagy külön-külön egyértelműen és egyedi módon utalnak-e a jogintézményt más rokon jogintézményektől[13] megkülönböztető sajátosságaira, azaz arra, hogy az alapján más érdekében és hasznára dolgok esetében tulajdonosi, jogok és követelések esetén jogosulti jogok sajátként való, önálló, saját felelősség melletti gyakorlása, és az azokból fakadó kötelezettségek teljesítése történik.
A bizalmi jelző a bizalmi vagyonkezelés külföldi testvér- és rokon intézményei vonatkozásában jellemzően megtalálható (trust, fiducie, fiducia), és római jogi előzményei (fiducia) is használták e jelzőt. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a bizalmi jelzőnek nincs tisztázott normatartalma, még a hazai jogtudomány sem foglalkozott behatóan a bizalmi és az egyéb szerződések megkülönböztetésével. A bizalmi jelleg ugyanakkor alapvetően arra látszik utalni, hogy az adott szerződés a megbízási szerződések családjába tarto-
- 580/581 -
zik, amely alapján a bizalmi személyt érdekszolgálati és fokozott gondossági kötelezettség terheli, ez a bizalmi jellegű kötelmek közös magja[14] amely alapvetően e szerződések esetén azonos, intenzitásuk azonban eltérő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
