Szerbiában a ma hatályos Csődtörvény végleges kidolgozásáig kb. 2 évig folytak az előkészületek. Több verzió elkészítése után a Törvény 2004. július 24-én, a 84/04. szám alatt jelent meg a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében, és 2004. augusztus 1. napján lépett hatályba, alkalmazására pedig 2005. február 2. napjától kezdődően került sor.
Az új Csődeljárási Törvény sok új megoldást hozott. Az 1. § kimondja, hogy az eljárás a csődeljárási bankrottot* (felszámolást) és a reorganizációt (átszervezést) foglalja magába.
A felszámolás a hitelező kielégítését jelenti - az adós teljes vagyonának értékesítésével.
Az átszervezés a hitelezők kielégítését jelenti az átszervezési terv szerint. Más szóval a felszámolás a vagyon eladását, az átszervezés (reorganizáció) pedig az adós újjászervezését jelenti az átszervezési terv szerint.
Mindkét esetben a bíróság folytatja le az eljárást törvény értelmében, és már az eljárás kezdetén megállapítható, hogy a csődeljárás milyen irányban fog haladni.
A Törvény részletesen szabályozza, hogy mi értendő fizetésképtelenség alatt, illetve, hogy mit takar az in-szolvencia (a fizetésképtelenség). A korábbi Csődtörvény is ismerte a fizetésképtelenség fogalmát, de nem részletezte ezt a tényt. A fizetési forgalomról szóló törvény rendezte ezt a kérdést úgy, hogy kimondta, hogy inszolvens (fizetésképtelen) az a számlatulajdonos, aki képtelen eleget tenni fizetési kötelezettségének.
Mivel az új Törvény értelmében a pénzügyi szolgálatnak nincs többé hivatalból kötelezettsége a csődeljárás megindítására, új megoldások születtek. Így többek között a Törvény pontosítja, hogy az adós fizetésképtelen, ha nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek: 45 napon belül az esedékes fizetésnek, illetve ha 30 napon keresztül teljesen leállította kifizetéseit, vagy pedig ha az adós valószínűvé tette, hogy a meglévő kötelezettségeit esedékességkor nem fogja tudni teljesíteni, s így az adóst fenyegeti a fizetésképtelenség.
A felsorolt esetek jelentik az ún. csődeljárási feltételeket, melyek az eljárás megindítására alapul szolgálnak.
A korábbi Törvénnyel szemben az új Törvény kimondja, hogy mely jogi személyek és vállalkozók ellen lehet, illetve ki ellen nem lehet csődeljárást lefolytatni. A csődeljárási adós jogi személy lehet, ami azt jelenti, hogy az eljárás minden jogi személlyel szemben lefolytatható, függetlenül a státuszától vagy tevékenységétől. Ezek közé az új Törvény egy új kategóriát vezetett be, ezek pedig az egyéni vállalkozók.
A vállalkozókról szóló törvény szerint az egyéni vállalkozó azon természetes személy, aki vagyonszerzés végett üzletet alapított és önállóan végzi tevékenységét, a tartozásaiért pedig saját (magán) vagyonával felel. A Törvény kimondja, hogy a Szerb Köztársaság, a helyi önkormányzatok, nyugdíj alap, továbbá azon jogi személyek, amelyek az állami (közigazgatási, önkormányzati) vállalatok költségvetéséből finanszírozottak, kizártak a csődeljárásból.
A bankok és a biztosító társaságok felszámolását külön törvény szabályozza és vonatkozásukban a Csődtörvény csak annyiban alkalmazható, amennyiben az említett törvény az adott kérdésben eltérő rendelkezést nem tartalmaz.
A csódtanács, csődbíró és a felszámoló (csődgondnok) mellett az új Törvényben új csődszervek létesültek, ezek pedig a hitelezők közgyűlése és a hi-telezők tanácsa.
A bírósági csődtanács megtartotta alapvető, illetékességi körébe tartozó feladatait: a csődeljárásról szóló döntés meghozatalát, az előzetes eljárás megindítását és a csőd lezárását, a csődbíró és a felszámoló kinevezését és felmentését, valamint a csődbíró határozatai ellen beadott kifogásokról dönt egyes esetekben. A csődtanács dönt egyes fellebbezésekről és ezáltal apellációs (fellebbviteli) státusszal is rendelkezik. Az operatív munka legnagyobb része a csődbíró hatáskörébe került. (A csődbíró a csődtanáccsal azonos bírósági szinten, de egyesbíróként jár el, a csődtanácsnak értelemszerűen nem tagja.) Az ellenőrzés mellett a csődbíró praktikusan a felszámolónak minden nemű jogkört biztosít úgy, hogy a csődtanács tulajdonképpen csak arbitrál, azaz dönt azokban a kérdésekben, amikor eltérés van e két szerv között. A csődbírónak széles hatásköre van, mivel ő dönt a benyújtott követelésekről, elfogadja a végleges listát, amelyet a felszámoló állított össze, továbbá külön határozatot hoz az elismert és a vitatott követelésekről. A hitelező joga, hogy a vitatott követelésekkel összefüggésben - perindítás helyett - igényéről a jogviták megoldásával foglalkozó döntőbíróság döntsön, ahol a csődbíró vezeti az eljárást, mint egyes bíró, vagy mint tanácselnök. Továbbá a csődbíró határoz az adós vagyonának eladásáról és azon vagyonról, amelyről a csőd lezárása után szereznek tudomást. Dönt az átszervezési terv jóváhagyásáról és még egyéb munkát is végez.
A felszámoló megtartotta korábbi hatáskörét, amelyet törvénnyel szabályoznak. Újdonság, hogy a csődgondnok (felszámoló) csak olyan személy lehet, aki egyetemi végzettségű, magánvállalkozó és szakmai engedéllyel (licencia) rendelkezik. A licencet az erre kijelölt bizottság adja ki, amely a vizsga lebonyolítását végzi és a felszámolókat ellenőrzi. A licenc minden harmadik évben megújítható, de vissza is vonható, amennyiben a felszámoló nem a törvény vagy a nemzeti szabványok szerint végzi a munkáját és nem tartja magát az etikai előírásokhoz. Azon vállalatok esetében, amelyek döntően állami és társadalmi vagyonnal rendelkeznek, a felszámoló feladatát a Privatizáló ügynökség végzi. A Törvény külön megnevezte azon személyeket is, akik a felszámoló feladatát nem végezhetik, így pl. azon személyek, akik a szóban forgó vállalatnál dolgoztak, vezető szerepet töltöttek be, büntetett előéletűek, az adós hitelezői, az adós adósai, vagy esetleg a konkurens vállalat alkalmazottai stb. A Törvény összeférhetetlenségi és kizárási szabályai igyekeznek elkerülni a lehetőségét annak, hogy bármilyen gyanú merüljön fel az illető felszámoló személyével kapcsolatban.
Az új Csődeljárási Törvény alapelve, hogy a felszámoló teljesen önálló szerv legyen, a Törvény keretein belül. Felszámolás esetén feladata, hogy a vagyont az eljárás folyamán őrizze meg, esetleg növelje és ugyanakkor minél gyorsabban és jobban adja el a hitelezők kielégítése céljából. Ha átszervezésre kerül sor, akkor intézkednie kell, hogy az mielőbb végbemenjen, kis költséggel, úgyszintén a hitelezők érdekeit szem előtt tartva, de a tulajdonos és az alkalmazottak érdekeit is figyelembe véve. Így a felszámoló tiszteletdíja is az elért eredményétől függ. Alapjában véve elvárható, hogy a felszámoló a csődadós "managere" legyen, ehhez pedig szükséges a megfelelő iskolai végzettség, szaktudás.
Teljesen új szerv a hitelezők közgyűlése. Ez a szerv alapozza meg a felszámolás megindítása után a leglényegesebb döntést, vagyis dönt arról, hogy mely irányban haladjon majd az eljárás. A hitelezők közgyűlése már a hitelezők első tárgyalásán dönthet arról, hogy a reorganizáció, vagy a bankrott (felszámolás) irányába folyik-e az eljárás. A hitelezői követelések 70%-át meghaladó követelések hitelezői hozhatják meg a bankrottról szóló döntést, amiről végső fokon a csődtanács dönt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
