1. A könyvet - alapvetően - környezetjoggal és energiajoggal is foglalkozó olvasóként közelítettem meg.[1] Átolvasását követően azonban bizton ajánlhatom a könyvet a környezetvédelmi és energetikai kérdésekkel foglalkozó jogász és nem jogász szakembereken túl más jogterületek szakértőinek is, így különösen az európai jog, alkotmányjog és - talán meglepő lesz első ránézésre - a jogbölcselet iránt érdeklődők számára is. Az első két extraneusi kör (európai jog, alkotmányjog) szakemberei vonatkozásában egész egyszerűen azért, mivel számtalan európai jogi előírást elemez a szerző - magának az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) elemzésének külön egy fejezetet szentelve -, és hasonlóképpen bőven foglalkozik - a magyar alkotmányjogászok számára több vonatkozásban is modellértékű - német alaptörvény és alkotmánybíróság gyakorlatával, ráadásul teszi ezt úgy, hogy közben sűrű párhuzamokat von, összehasonlításokat tesz a magyar alkotmányjog vonatkozásában. A jogbölcselőink, illetve a jogdogmatika kérdéseivel is foglalkozó más szakjogászaink számára pedig különösen a jogrendszerünk felfutóban lévő új illetve újraértelmezett területeinek (energiajognak, klímavédelmi jognak) - egész jogrendre kiható - hatásai tarthatnak számot érdeklődésre. A könyvben fejtegetett témák át- és megtörik a klasszikus, XIX. századtól lefektetett jogdogmatika határait illetve alapjait, és felhívják a figyelmet például a technológiai újítások által támasztott jogi kihívások számos újabb körére (energiatárolás, széndioxid felszín alatti tárolása, etc). Korábban hasonló jellegű jogi kihívásokat támaszt(ott) a jogrendszer más területein például az internet vagy a géntechnológia térnyerése is.
2. A szerző, Fodor László eddigi kutatásai alapvetően a környezetjoghoz, a klímavédelemhez, az alkotmányjoghoz és mindezekhez kapcsolódóan az energiajogi kérdésekhez kötődnek, vagyis úgy is értékelhetjük, hogy jelenlegi munkája a korábbi kutatásainak a szerves folytatását képezi. A szerző e könyve - magyar jogi kategóriákat, jogterületeket figyelembe véve - a környezetjog és az - egyébiránt lehatárolását tekintve jogtudományunkban sem egyértelműen meghatározott - energiajog határán van. Ezen magyar témakörök német jogirodalmi megfelelője a szerző által részleteiben is elemzett ún. "környezeti energiajog". Nagyon fontos, és meglátásom szerint a téma szempontjából az egyetlen helyes megközelítést jelenti, hogy a Szerző a szükséges mértékig foglalkozik a témák technológiai, közgazdaságtani vonatkozásaival is, mint ahogy teret enged az egyes energiapolitikai döntések társadalmi megítélésének is. A monográfia bevallottan nem törekszik a terület klasszikus, a vonatkozó joganyagot ismertető-elemző feldolgozására, sokkal inkább a német társadalom által felvetett problémakörökre koncentrálva elemzi a helyzetet és a joganyagot. Ez a megoldás pedig - jogi szakkönyvek esetében nem feltétlenül elvárt módon - rendkívül izgalmassá teszi az olvasmányt.
3. A könyv belső szerkezetét szemlélve - eltérve némileg a Szerző által alkalmazott tagolástól - öt főbb tartalmi kérdést jár körbe a Szerző.
Az első az EU elsődleges jogában a Lisszaboni Megállapodás által rögzített uniós energiapolitika (EUMSz 194. cikk) elemzése, amely a magyar jogirodalomban hiánypótló, még akkor is, ha az uniós energiapolitika Lisszaboni Megállapodás előtti állapotához képest egyébként viszonylag csekély tartalmi változás történt. Az elemzésnek különösen fontos része az uniós energiapolitika és környezetpolitika közötti viszony részletes feltárása, amely - tekintettel az energiaágazat komoly környezeti hatásaira - elementáris jelentőségű.
A második a német energiapolitikai fordulat hatásával foglalkozik a német energiamixben. Ezen tárgykörben az energiamixben bekövetkezett változások két legfontosabb szegmensét taglalja, egyrészt a feljövő megújuló energiák, másrészt pedig a "kiűzött" atomenergia szabályozása vonatkozásában. Előbbi kapcsán a magyar energiajogban is ismert kötelező átvételi rendszer (KÁT) kerül az elemzés középpontjába. A KÁT kapcsán vizsgálat alá veszi annak alkotmányjogi vonatkozásait, az EUMSz állami támoga-
- 559/560 -
tásokkal illetve áruk szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezéseit, vagy például az emisszió-kereskedelemmel való összefüggéseit. Néhol megdöbbentő következtetéseket von le az önkéntes megállapodásokról vagy a megújuló energiák környezeti hatásait illetően. Foglalkozik a megújuló energiák teremtette olyan kihívásokkal, mint a közellátás biztonságára vonatkozó előírások és az ezt biztosítani segített áramsztrádák kérdése. A német energiapolitikai reform Magyarországon is ismertnek vélt eleme az atomstop. A Szerző azonban számos olyan politikai, jogi vonatkozását tárja fel a döntés (illetve folyamat) hátterének, amely teljesen más megvilágításba helyezi az atomstop körülményeit. Mindeközben pedig jó néhány olyan problémakört elemez, amelyek a magyar atomenergia jog szempontjából is elsőrangú kérdések: a nagy aktivitású radioaktív nukleáris hulladékok kezelése, az atomenergiával összefüggő felelősségi viszonyok. Mindezek mellett persze ott van az atomerőművek leszerelésével együtt járó jogi kérdések rendezése, amely előbb vagy utóbb a magyar reaktorokat is érinteni fogja. Érdekes felvetés, hogy míg Magyarországon az energiaszektor renacionalizációja zajlik (és ezzel párhuzamosan egyfajta centralizáció), addig a megújulók térnyerésével Németországban éppen a hatalom decentralizációjának folyamata erősödik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
