Kizáró rendelkezés hiányában vélelmezhetően nincs akadálya annak sem, hogy a hitelező a Csődtv., illetve a Ctv. felelősség-átvitelt megalapozó jogszabályhelyei helyett a Ptk. 3:2. § (2) bekezdésére hivatkozással érvényesítse felszámolt vagy kényszertörölt társasággal szemben fennálló, ki nem elégített követelését. Ennek a kérdésnek a tisztázása amiatt bír kiemelt jelentőséggel, mert a Ctv. főszabály szerint a társaság kényszertörlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben történő közzétételétől számított 90 napos jogvesztő határidőt, a Csődtv. a társaság felszámolása során, de legkésőbb a társaság törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben történő közzétételétől számított 90 napos jogvesztő határidőt biztosítja az igényérvényesítésre - amellett, hogy a Ctv. és a Csődtv. (a továbbiakban együtt: speciális törvények) egyes esetekben az igényérvényesítést bizonyos többletfeltétel(ek) megvalósulásához is köti(k) - ezzel szemben a Ptk. hivatkozott szakasza szerinti igényérvényesítésre az általános 5 éves elévülési idő az irányadó.
Az viszont továbbra is kérdésként merül fel, hogy a Ptk. 3:2. § (2) bekezdésre hivatkozással kizárólag a társaság törlésének időpontjában cégjegyzékbe bejegyzett tagja vagy esetlegesen olyan tagja is perelhető, akinek tagsági jogviszonya már a társaság törlését megelőzően megszűnt. Természetesen, ha a hitelezővédelem oldaláról közelítjük meg e kérdést, úgy arra a jogértelmezésre kellene jutnunk, hogy az igényérvényesítés nem kizárólag a törlés időpontjában tagsági jogviszonyban álló taggal szemben nyílik meg.
A továbbiakban azon felelősség-átvitelt megalapozó tényállások kerülnek felvázolásra, amelyek esetében - a korábbiakban részletezettekhez képest - ahhoz, hogy a tag korlátolt felelősségének korlátlanná válását megállapíthassuk, többlettényállási elemnek kell megvalósulni.
| Ptk. 3:324. § (3) bekezdés | Csődtv. 63. § (2) bekezdés | Ctv. 118/A. § (1)-(2) bekezdései 2014. július 1. napjától |
| Ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható. | A minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért. | Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég - a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett - volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag a korlátolt felelősségével visszaélt. Több tag felelőssége egyetemleges. Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, továbbá azok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes. |
- 6/7 -
2.1. Mindenekelőtt érdemesnek mutatkozik a Ptk. 3:2. § (2) bekezdésben foglalt "általános" és a Ptk. 3:324. § (3) bekezdésben rögzített "speciális" felelősség-átviteli tényállások összevetése, ugyanis e két tényállás egymástól merően eltérő képet mutat. A Ptk. 3:324. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás a Ptk. 3:2. § (2) bekezdéséhez képest a következő szempontok figyelembevétele mellett tekinthető specifikusnak:
a) a helytállni tartozó tag jogállása,
b) a felelősség-átvitelt megalapozó magatartás, és végül
c) az igényérvényesítés a társaság "kényszer-megszűnéséhez" való kötöttsége.
a) A két tényállás között lényeges különbség áll fenn a tekintetben, hogy míg a Ptk. 3:324. § (3) bekezdése kizárólag a minősített többséggel rendelkező taggal szemben biztosítja az igényérvényesítés lehetőségét, addig a Ptk. 3:2. § (2) bekezdése szempontjából közömbös a korlátolt felelősségével visszaélő tag gazdasági társaságban megszerzett részesedésének mértéke. Ezzel összefüggésben nélkülözhetetlen tisztázni a befolyás és a minősített befolyás fogalmát. A Ptk. 8:2. §-ában megadja a befolyás, a 3:324. § (1) bekezdésében pedig a minősített többséggel rendelkező tag fogalmának normatív tartalmát. Ez utóbbi alatt azt a személyt vagy jogi személyt kell érteni, aki kft. tagként vagy zártkörűen működő rt. részvényesként - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább 3/4-ével rendelkezik. Szubsztanciális annak kiemelése, hogy míg korábban a Gt. - 284. § (5) bekezdésében - kizárólag az egyszemélyes rt. részvényesének felelőssége tekintetében mondta ki a minősített többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályok alkalmazását, addig a Ptk. e szabályt 3:208. § (3) bekezdésében immáron az egyszemélyes kft. tagja vonatkozásában is alkalmazni rendeli. Fentiek ismeretében jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, vajon milyen joglogikai indokok állnak annak hátterében, hogy a Csődtv. 63. § (2) bekezdése a minősített befolyás alatt álló és az egyéni cég mellett továbbra is nevesíti az egyszemélyes társaságot, hiszen az egyedüli kft. tagra, illetve részvényesre a felelősség tükrében egyöntetűen a minősített többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az egyedüli tag törvényi tényállásban történő fenntartása mellett magam részéről két vélelmezhető, de általam kevésbé akceptálható indokot tudok elképzelni. Egyrészt, ha a jogalkotó ezzel a bt.-ben egyedül maradó kültagot kívánja a tényállás körébe vonni, hiszen az ő vonatkozásában nem került kimondásra a minősített többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályok alkalmazása, viszont e felvetés amiatt vitatható, mert a bt. kizárólag 6 hónapos jogvesztő határidőn belül egzisztálhat egyszemélyes társaságként, akként, hogy ezen időszak tekintetében a társaságban maradt kültag - bizonyos kivételektől eltekintve - ügyvezetőnek minősül, így vele szemben a Csődtv. 33/A. §-a válik alkalmazhatóvá, amely kellő védelmet biztosít a hitelezőknek. Másrészt, ha a jogalkotó a Ptk. 3:208. § (3) bekezdését és a Ptk. 3:323. § (5) bekezdését diszpozitív, azaz eltérést engedő normaként kezeli. Ez utóbbi érv azonban megítélésem szerint kevésbé lenne jogdogmatikailag igazolható, mivel a hivatkozott szakaszoktól való eltérés a Ptk. 3:4. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében nyilvánvalóan sértené a jogi személy hitelezőinek jogait.
b) További eltérés, hogy a Ptk. 3:324. § (3) bekezdése a felelősség-átvitelt megalapozó korlátolt felelősséggel visszaélő magatartásként kizárólag a társaság "kényszer- megszűnéséhez" vezető hátrányos üzletpolitika folytatását nevesíti, míg a Ptk. 3:2. § (2) bekezdése nem részletezi, hogy a korlátolt felelősséggel való visszaélést milyen magatartások valósíthatják meg.
A hátrányos üzletpolitika fogalmi körülhatárolása továbbra sem valósul meg jogszabályi szinten, így célszerűnek mutatkozik annak feltérképezése, mit ért ez alatt a bírói gyakorlat. A bírói jogalkalmazás a hátrányos üzletpolitikát mindig az ellenőrzött társaság pozíciójából ítéli meg,[1] és akkor tekinti megvalósítottnak, ha az uralkodó tag pénzügyi, társasági jogi és polgári jogi eszközei, stratégiai irányító, súlyosan felróható, szándékos és célzatos, illetve súlyosan gondatlan tevékenysége az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben állt, ezáltal veszteséget, illetve valamely hitelezőnek kárt okozott[2]. A töretlen bírói gyakorlat értelmében a tartósan hátrányos üzletpolitika nem csak tevőleges magatartással, hanem mulasztással is, illetve a társaság saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással is megvalósítható.[3] A Kúria 3/2013. PJE határozatában kifejtette, hogy a bíróság az uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikájának folytatását akkor állapítja meg, ha az uralkodó tag jogellenes és felróható magatartása eredményeként - amely abban áll, hogy meghiúsította egy másik jogalany (az ellenőrzött társaság) tartozásának a megfizetését - hitelezői követelések maradtak kielégítetlenül az ellenőrzött társaságnál.
- 7/8 -
c) Érdemes figyelmet szentelni arra is, hogy a Ptk. 324. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy e bekezdés nem vehető figyelembe végelszámolással történő megszűnés esetén, vagyis a contrario értelmezés útján azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy e jogszabályhely kizárólag kényszer-megszűnési esetek kapcsán, azaz felszámolt vagy kényszertörölt társaság esetében alkalmazható, jóllehet e felelősség-átviteli tényállásra a Csődtv., 2014. július 1. napjától pedig a Ctv. is ad szabályanyagot. E párhuzamos szabályozás természetesen számos bizonytalanságot hordoz magában a jogalkalmazó közönség számára, különösen a felelősség-átvitelt megalapozó előfeltételek vonatkozásában tapasztalható disszonancia miatt, amelyekre a későbbiekben mutatok rá.[4]
Természetesen a Ptk. két felelősség-átviteli szabálya között párhuzam is vonható, példának okáért az igényérvényesítésre feljogosított személy és az igényérvényesítésre nyitva álló határidő tekintetében, ugyanis mindkettő vonatkozásában elmondható, hogy a hitelező jogosult az igényérvényesítésre, mégpedig az általános 5 éves elévülési határidő alatt.
A Ptk. 3:324. § (3) bekezdésének speciális törvényekkel való összevetéséből arra a következtetésre juthatunk, hogy a jogfejlődés - a Csődtv. és kiemelten a Ctv. 2014. július 1. napján hatályba lépő rendelkezéseire építkezve - a hitelezői érdekek fokozottabb védelmének biztosítása érdekében a korlátolt felelősségű tag visszaélésszerű magatartásából eredő helytállási kötelezettsége szigorításának irányába kíván hatni és az igényérvényesítés rendjét a jelenleg tapasztalható viszonyokhoz képest - a hitelező oldaláról szemlélve - egyre kedvezőbbé kívánja tenni. Fentieket igazolja, hogy a hitelezői érdekek minél szélesebb körű kielégítése érdekében a Ctv. - 2014. július 1. napján hatályba lépő - 118/A. § (1) bekezdésében rögzített - terminológiájában a Ptk. 3:2. § (2) bekezdéséhez igazodó - tényállása alapján a bíróság a kényszertörölt cégek esetében, feltéve, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása, mint nevesített visszaélésszerű magatartás teljes körűen bizonyításra került, úgy nem kizárólag a Csődtv. 63. § (2) bekezdése szerinti legalább többségi vagy a Ptk. 3:324. § (3) bekezdés által megkövetelt minősített többségi befolyással rendelkező, hanem immáron - függetlenül a társaságban való részesedés mértékétől - bármely, a cég törléskor cégjegyzékbe bejegyzett korlátolt felelősségű tag irányában jogosult a korlátolt tagi felelősség korlátlanná történő átfordítására. Ezzel kapcsolatban az alábbi kérdés merülhet fel: abban az esetben, ha tartósan hátrányos üzletpolitikájával hitelezői érdeksérelmet előidéző tag nem szerepel a társaság kényszertörlésének időpontjában a cégjegyzékben, úgy e tag ellen kizárólag a Ptk. 3:2. § (2) bekezdésére hivatkozással lenne előterjeszthető kereseti kérelem. Ugyanis a Ptk. 324. § (3) bekezdése a minősített többségi befolyással bíró tagságot követeli meg.
Érdemes kitérni az egyetemleges helytállás kérdéskörére is, ezt ugyanis kizárólag a Ctv. deklarálja, figyelemmel arra, hogy értelemszerűen egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem lehet egyetemleges, az uralkodó tagok egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel[5], hiszen minden uralkodó tagnak a saját többségi irányítása alatt folytatott hátrányos üzletpolitikájáért kell helytállnia. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapítani több személy helytállását időben egymást követő hátrányos üzletpolitikájukért.
A felek magánautonómiájának széles teret engedő Ptk. és az imperatív, kógens jellegű speciális törvények között meghúzódó - olykor csak látszólagos - ellentétre már a korábbiakban is tettem utalást.[6] Megjegyzendő e körben továbbá, hogy a Ptk. 324. § (3) bekezdése - szemben a Gt. 54. § (2) bekezdésével - mellőzi a "tartósan" jelzőt a hátrányos üzletpolitika kapcsán, miközben a speciális törvények azt továbbra is tartalmazzák. Kérdésként merül fel, vajon a párhuzamos szabályozás e ponton történő divergálása okozhat-e a joggyakorlat számára nehézséget vagy a lex specialis derogat legi generali elv alapján egyszerűen megítélhető e kérdés. Megjegyzendő, hogy a Ptk.-hoz fűzött Complex Jogtárban fellelhető indokolás úgy fogalmaz, hogy a Ptk.-ból kimaradt magánjogi szabályoknak a Ptk. szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát képezi, továbbá a Kúria Gfv. X. 30.255/2007/4. számú döntésében akként fogalmazott, hogy a hátrányos üzletpolitika "folytatása" a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint is huzamosabb tevékenységet feltételez.
A Ptk. és a speciális törvények összehasonlító megközelítéséből az is konstatálható, hogy a speciális törvények az igényérvényesítésre nyitva álló határidő tekintetében is eltérnek a Ptk. 3:2. § (2) bekezdésére és a 3:324. § (3) bekezdésére irányadó általános 5 éves elévülési határidőtől. Igényérvényesítésre ugyanis a Csődtv. 63. § (2) bekezdése alapján a felszámolási eljárás során, de legkésőbb a felszámolási
- 8/9 -
eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül, a Ctv. 118/A. § (1)-(2) bekezdései tekintetében pedig - a 2014. július 1. napján hatályba lépő Ctv. 118/C. § (2) bekezdése alapján - a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidő alatt nyílik lehetőség.
Az igényérvényesítésre feljogosított személyi kört illetően elmondható, hogy mindhárom törvény egyöntetűen a kényszertörölt vagy felszámolt társasággal szemben kielégítetlen követeléssel rendelkező hitelezőt ruházza fel perindítási jogosultsággal. Azonban fontos jelezni, hogy a Ctv. 2014. július 1. napján hatályba lépő 118/C. § (1) bekezdése értelmében kizárólag az tekinthető hitelezőnek, aki a kényszertörlési eljárás folyamán bejelentette a cégbíróságnak a kényszertörlés alatt álló társasággal szemben fennálló, jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, illetve más végrehajtható okiraton alapuló vagy nem vitatott, esetlegesen elismert pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelését. A felszámolt társaságok esetében nyilvánvalóan szükséges, hogy a hitelező igényét a Csődtv. 37. §-ában foglalt jogvesztő határidőn belül a felszámolás alatt álló társasággal szemben érvényesítse. Vonatkozó jogi norma hiányában azonban a joggyakorlatra vár annak megállapítása is, vajon abban az esetben, amikor a társaság ellen indult kényszertörlési eljárás átfordul felszámolási eljárásba, a hitelező annak érdekében, hogy az igényét a Csődtv. 63. § (2) bekezdésére hivatkozva peres bíróság előtt érvényesíthesse, elegendő-e a Csődtv. 37. §-ában foglalt igénybejelentés vagy szükséges az érvényesíteni kívánt követeléseknek kényszertörlési eljárás keretében történő bejelentése is.
Az előterjeszthető keresetek vonatkozásában elmondható, hogy a bírói gyakorlat eddig is - annak ellenére, hogy a vonatkozó normaszövegek "a bíróság megállapítja" szófordulatot hordozták - zöld utat engedett a marasztalási kereseteknek, arra a körülményre azonban utalni kell, hogy amennyiben a hitelező felszámolási eljárás során terjeszti elő kereseti kérelmét, akkor legfeljebb feltételes marasztalási keresetet adhat elő, hiszen ekkor még nem tudhatja követelésének összegét pontosan megjelölni. ■
JEGYZETEK
[1] EBH 2005.1228.
[2] BDT 2012.2645.
[3] BDT 2012.295.
[4] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-a nem véletlen fogalmaz úgy, hogy "az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű.".
[5] EBH 2013.P.4.
[6] A helytállni tartozó tagokkal szemben támasztott kritériumok kapcsán.
Visszaugrás
