A jóerkölcsbe ütközést mint semmisségi okot a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (1) bekezdésének önálló rendelkezése tartalmazza, ezért az Mt. 31. §-a a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:96. §-ának jóerkölcsbe ütközésről szóló szabályait a munkaviszonyban nem rendeli alkalmazni. Az elemzés a munkajogi szabályon alapuló jóerkölcsbe ütközésre vonatkozó bírósági gyakorlatot vizsgálja egyebek mellett annak megállapítására, hogy ez mennyiben tér el a polgári jog alapján született döntésektől.
1. Fogalom és tartalom
2. Egyoldalú nyilatkozat
3. Jogfejlesztő ítélkezés
4. Elvárhatóság, a felek célja
5. Törvénytől eltérő megállapodások semmissége
6. Összegzés
A munkajogi ítélkezés a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá eső jogviszonyok elbírálásakor önálló szabály hiányában igazodott a polgári jogi jóerkölcscsel kapcsolatos megállapításokhoz, alkalmazta a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján született döntésekben kifejtett jogi érveléseket. Ennek elvi alapját a Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében[1] találhatjuk, miszerint a munkajogi szabályokkal és elvekkel nem ütköző polgári jogi szabályok munkaviszonyra vonatkozó rendelkezés hiányában alkalmazhatók. Ezt figyelhetjük meg a Kúria EBH 2008.1891. számon közzétett elvi döntése indokolásában: "[a] jóerkölcsbe ütközés miatt a semmisség valamennyi szerződés, így a munkaszerződés esetén is irányadó (BH 1998/506.). A jóerkölcsbe ütközés az összes körülmény egybevetése és értékelése alapján bírálható el. Ennek során a munkaszerződés megkötése időpontját, ehhez képest indokolatlanul hosszú, a tulajdonátruházás utáni időpontra vonatkozó hatálybalépését, és a társaság veszteséges gazdasági helyzetéhez képest aránytalanul magas összegű, a munkabérhez kapcsolódó közterhekkel együtt az új többségi tulajdonost terhelő munkabért, és mindezek elhallgatását, eltitkolását együtt értékelve a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az adott körülmények között, adott feltételekkel a házastársak között megkötött munkaszerződés a jóerkölcsbe ütközött. A felperes magatartása nem felelt meg a társadalmilag általában elvárható jóhiszemű és tisztességes magatartás zsinórmértékének, ezáltal a munkaszerződésnek a jogerős ítélet általi semmissé nyilvánítása nem jogszabálysértő [Ptk. 200. § (2) bekezdés, EBH 2003/956.]".
A Kúria Pfv.22.262/2016/4. számon polgári ügyben hozott határozata az előbbi döntéssel szinte azonosan határozza meg a jóerkölcsbe ütközés értékelésének szempontjait: "[a] jóerkölcsbe ütközés esetén tehát magát a jogügylet egészét kell értékelni abból a szempontból, hogy az a társadalmi közfelfogással szemben áll-e és ez a szembenállás nyilvánvaló. Ezért a bíróság a szerződés tartalmát a szerződéskötéskor fennálló körülmények alapján vizsgálja, továbbá a szerződő felek szándékát és a szerződéssel megvalósítani kívánt célt értékeli".[2]
A közelmúltban meghozott döntések is igazolják a munkajogi és polgári jogi döntésekben tükröződő elvi szinten egységes megközelítést.
A BDT 2019.4036. számon közzétett határozat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény célját értelmezve állapítja meg a felszámoló kötelezettségeit, azok sorrendjét, hivatkozik továbbá a mérlegelésnek a józan észre, a közjóra, az erkölcsre és a gazdaságosságra is kiterjedő szempontjaira.[3]
Az EBH 2017.03.M3. számú határozatában a Kúria az erkölcs és a jóerkölcs védelmének fogalmát fejti ki a következők szerint: "[a]z erkölcs azon elvek összessége, amely a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segíti. A jóerkölcs védelme alatt a törvény a közérdekbe ütköző törekvést kifejező magatartások tiltását érti. A Ptk.-hoz fűzött magyarázat szerint jóerkölcsbe ütközőnek minősül a szerződés, amelyet jogszabály tételesen nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan
- 51/52 -
elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti."
A jóerkölcsbe ütközés fogalma, meghatározása e két jogterületen tehát az Mt. hatálybalépését megelőzően és azt követően is egységes generálklauzulaként[4] jelenik meg. Ez a semmisségi ok lényegében azonos körülmények folytán állapítható meg - további példákat említve - a felek közötti "erőegyensúly"-hiány miatt lakásbérleti szerződés vagy munkaszerződésbe foglalt kikötés alapján. Előbbire vonatkozóan a Kúria Új Ptk. Tanácsadó Testület[5] - nem kötelező erejű - véleménye a felek alkupozícióinak különbözősége miatt vetette fel a jóerkölcsbe ütközés lehetőségét. Utóbbi a "gyengébb fél" munkavállaló részére meghatározott szerződéses kikötés (például a felmondási jogának lényeges körülmény folytán jóerkölcsbe ütköző korlátozása) által valósulhat meg.[6]
Az Mt. 27. § (1) bekezdése a megállapodás semmisségét szabályozza, tekintettel azonban arra, hogy az egyoldalú jognyilatkozatra a megállapodásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni,[7] felmerülhet annak jóerkölcsbe ütközése is. Ilyen döntés ritkán, jellemzően az ún. kötelemfakasztó nyilatkozatoknál (tartozáselismerés) képzelhető el. Az eset különös sajátosságai folytán nem vitathatóan megvalósulhat ezenkívül a munkáltató munkaszervezésre irányuló utasításának jóerkölcsbe ütközése is. Az azonban, hogy az erőfölényével visszaélő munkáltató ezzel a jognyilatkozatával a munkavállalónak erkölcsi szabályba ütközően okoz sérelmet, fogalmilag inkább a méltányos mérlegelés követelményének[8] megsértését jelenti.
A jóerkölcsbe ütközést közelebbről megvizsgálva belátható, hogy a bíróságok jogfejlesztő szerepének továbbra is kiemelt jelentősége lesz. A tárgyalt semmisségi okot a jogszabályok korábban sem definiálták, egységes nemzeti, illetve uniós jogi fogalom hiányában használt jóerkölcs tartalmát a bírósági döntésekben kell keresnünk; ehhez az leginkább az EBH 2003.956. számú határozat nyújt támpontot.
A döntés az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) "közerkölcsről" szóló határozatából[9] indul ki. Az AB döntése pedig a 3. pontjában visszautal a Legfelsőbb Bíróság BH 1992.454. számú eseti döntésére: "[...] a közerkölcs fogalmába azok a magatartási szabályok sorolhatók, amelyeket a társadalom általánosan elfogad". A közerkölcsbe ütközést akkor lehet megállapítani "ha ez a jellege a közfelfogás szerint egyértelmű és vitathatatlan". Az AB döntés ily módon alkalmazható a jóerkölcsbe ütközés semmisségi okként elfogadása további feltétele meghatározásaként, tudniillik a közerkölcsbe ütközésnek "nyilvánvalónak" kell lennie.
Az említett EBH 2003.956. számú döntés az üzleti életben a szerződéses kapcsolatokra vonatkoztatva a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendjét tekinti erkölcsi közfelfogásként. A munkaviszonyban ehhez a jogviszonyhoz igazodó, de ugyancsak a közfelfogásban helyesként elfogadott erkölcsi zsinórmérték minősül jóerkölcsnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
