A magyar tudományos és szakirodalomban gyakran jogi szinonimaként jelenik meg a felróhatóság és a vétkesség. (Azzal, hogy e szinonima-szemlélet a felróhatóságot, az elvárhatótól eltérő magatartás függvényeként - elsősorban objektív vétkességfogalomként szemléli, míg a vétkességet a klasszikus jogfelfogás alapján, a jogellenes cselekmény akarattal befolyásolt, szubjektív, pszichológiai fogalomként értelmezi.)[1] Ebben a magyar irodalom nem egyedülálló. A modern osztrák polgári jogi irodalomban is vannak hasonló nézetek. Ezek abból indulnak ki, hogy az alanyi felelősségnél (vétkességi alapú felelősségnél, Verschuldenshaftung) a tettes jogellenes magatartása mellett elengedhetetlen a magatartás tettesnek való felróhatósága ahhoz, hogy felelősségrevonására sor kerülhessen. A jogellenességre vonatkozó megállapítás kizárólag a magatartásra, mint olyanra vonatkozik. Ez még nem jelenti egy meghatározott, konkrét személy marasztalását. Erre majd csak vétkesség (Verschulden) vizsgálata alapján kerül sor. A vétkesség pedig nem más, mint egy jogellenes magatartás felróhatósága (Vorwerfbarkeit). Vétkesen cselekszik az, aki cselekszik, habár a cselekményt mellőznie kellett volna, vagy mellőzhette volna. A vétkes magatartás feltétele, hogy a cselekvő bizonyos szubjekív képességekkel rendelkezett, s ennek alapján tudatában volt cselekedete jogellenességének (tudatosan vállalta a jogellenes cselekményt). Csak ennek alapján "írható be" felelősségébe a cselekedet, és annak következménye, a felelősség, - azaz róható fel valakinek a jogellenes cselekedetért járó felelősség.[2]
- 161/162 -
Vannak azonban a magyar irodalomban a két fogalmat egymástól megkülönböztető meghatározások is. A differenciálás lehetősége abban rejlik, hogy a vétkesség felelősségi feltétel, legalábbis az alanyi felelősségnél. Ezzel szemben, a felróhatóság felelősség-meghatározó fogalom, azaz olyan terminus technicus, amely vagy a vétkesség, vagy az okozatosság alapján, vagy pedig mindkét alapon határozza meg a felelősséggel tartozó személyt és felelősségének mértékét. A felróhatóság elvben nemcsak az alanyi felelősségnél, hanem egyaránt a tárgyi felelősségnél is felelősség-meghatározó tényező, legalábbis a felelősség alanyát érintően. Ezzel szemben a vétkesség jogilag irreleváns a tárgyi felelősségnél. Adott kár felróható nem vétkes, tehát az objektíve okozó cselekményt messzemenő gondossággal végrehajtó, vagy akár az elvárttal összhangban eljáró személynek, csak annak alapján, hogy fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatott, vagy veszélyes üzemet működtetett, azaz cselekménye, e tevékenységgel kapcsolatban állt. (Ptk 345-346. §-ai).
Mind a német nyelvterület irodalmában (Schuld/Vorwerfbarkeit),[3] mind a francia szakirodalomban (faute/imputabilité)[4] egyaránt tapasztalható a felróhatóság és a vétkesség[5] jelentésének megkülönböztetése A felróhatóság ezek szerint "arról szól", kinek a felelősségébe "írható" az adott kár, ki vonható érte felelősségre. A felróhatóság fogalma rendszerint kártelepítési fogalomként ismeretes.[6] A felróhatóságnak ezen jogi jelentésértelmezése szerint a vétkességtől független okozás okozói tényezőn alapuló felelősség-meghatározó szerepköre van, s fűződik inkább az okozatossági (tárgyi) felelősséghez, mint az alanyi felelősséghez, szemben a magyar jogfelfogással,[7] amely a felróhatóság fogalmát (mint "objektív vétkességet") a vétkességi felelősséghez fűzi. A klasszikus felelősségi rendszerben felelősségre csak az a személy vonható, aki a kár okozásáért vétkes. E szabály alól azonban már a szubjektív, alanyi felelősség esetében is adódik kivétel: - felelősségbiztosítás esetében a "potenciálisan vétkes" személy, azaz a biztosított, biztosítási szerződés alapján átruházza felelősségét a biztosítóra. A kiskorú, nem kötelezően belátóképtelen személy által okozott kár iránti felelősséget a károkozóról a törvény átruházza a szülőkre, vagy a gyámra (gondozóra),[8] vagy nevelési és oktatási intézményben való tartózkodása esetében erre az intézményre, kivéve, ha a kár a szülő, vagy
- 162/163 -
gyám téves nevelésének tudható be. - A jogellenesen eljáró állami, vagy önkormányzati szerv, vagy ezek által foglalkoztatott által harmadik személynek okozott kárért, az állam vagy önkormányzat[9], - továbbá foglalkoztatottja (alkalmazottja), vagy szerve által okozott kárért a felelősség a vállalkozást, azaz a Ptk. szerint a munkáltatót[10] illetheti meg.[11] Nota bene: utóbbi (vállalkozás, v. munkáltató felelősségrevonási dilemmája) azonban vitatható lehet a magyar jogban, hiszen a társasági törvény (1988), rekodifikációja ellenére (1997) nem ismeri el az összes általa előirányzott társasági típus jogalanyiságát, azaz jogi személyi jellegét. Habár Kecskés professzor a nyolcvanas évek végén írt tanulmánya óta (Perelhető-e az állam?)[12] a magyar jogban és jogalkalmazásban fokozatosan érvényre jut, különösen felróhatósági alapon az állami által okozott kár, azaz jogellenesen eljáró szervei által okozott kár térítésének lehetősége, úgy tűnik, hogy a tételes magyar jogban még mindig a "szerv" polgári jogi deliktuális felelősségéről van szó, és nem az "állam", vagy derivátuma, az "önkormányzat" felelősségéről. Nyilván annak alapján, hogy a magyar irodalom egy része (pl. Sárközi professzor) is "tartózkodik" az állam "polgári jogi alanyiságától", esetünkben polgári jogi felelősségétől. Pedig ez úgy tűnik, nem indokolt. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a polgári jogviszony alapvető jellegzetessége a kivétel nélküli mellérendeltség, miért kellene a "szervet" felelősségre vonni, ahelyett "akinek nevében" a "szerv" jogellenes cselekményt hajt végre? A jogállamban az "államot", pontosabban a nevében cselekvő szerveket, egyformán köti a károkozási tilalom, mint az állampolgárokat.[13] Az a tény, hogy az "ál-
- 163/164 -
lam" törvényhozási szervei által legiszlációs szuverenitással rendelkezik, nem jelenti azt, hogy kártérítési felelősségét e törvényhozás "birtokában" exculpálhatja, kimentheti, s ezt valamely szervére telepítheti. Illustrandi causa: vajon az error judicandi, azaz az alaptalan büntető bírósági ítélet áldozata nemvagyoni kártérítési igényével a téves ítéletet meghozó bíróhoz kell forduljon, vagy az államhoz.[14] A jogösszehasonlítási gyakorlat egyértelműen az állam passzív legitimációját, alperesi mivoltát, azaz felelősségét helyezi előtérbe, legalábbis elsődlegesen, a károsult fokozott oltalma érdekében. A francia jogban, pl. e felelősség elengedhetetlen, azonban e felelősség feltétele, az állami szerv, azaz "állam nevében" cselekvő személy vétkessége, rosszhiszeműsége és cselekményének jogellenessége.[15] (Ettől teljesen leválasztható kérdés, szükséges-e és milyen feltétellel, az "állam" visszkereseti joga a jogszerűtlenül eljáró szerv, személy ellen). Az állam a polgárokért van, s ha nevében közreműködő szervek, hatáskörüket gyakorolva jogsértést követnek el, akkor az állam vétett és nem szerve. Persze, a "jogi személyek" doktrínája nem tökéletes, de hasznos és több argumentum szól mellette, mint ellene. Az állam a polgári jogviszonyban, mind szerződési, mind szerződésen kívüli kötelmi tartozása, vagy felelőssége tekintetében nem élhet vissza legiszlációs szuverenitásával. Igényli ezt a jogbiztonság elve, és az, hogy a polgári jogviszonyban az állam nem felérendelt, mint a közigazgatási jogviszonyban. (Ha pl. az állam a részvénytőzsdén részvényeket vett, akkor képviselője a részvénytársaság közgyűlésén éppoly "egyszerű szavazó" mint a többi részvényes és tartania kell magát az alapítói aktus által előirányzott neki járó szavazati jogköri szabályokhoz. Törvényével az állam e szavazati jogkört, utólag beleavatkozva a társaság alapítói aktusába, nem módosíthatja). Más szóval, bármely polgári jogi (így szerződési vagy szerződésen kívüli) jogviszonyban,- ha az egyik fél az "állam", másik fél az állampolgár, azaz természetes személy, vagy az államtól autonóm jogi személy (pl. vállalkozás), - az állam nem szubordinációs (felérendelt), hanem ellenkezőleg koordinációs (mellérendelt) helyzetben van. [A magyar irodalomban az ún. adminisztrációs szerződésekre vonatkozó koordinatív- mellérendelési elvet, a közigazgatási jogban érvényes szubordinatív (felérendeltségi) doktrínával szemben, figyelembe véve a francia jogirodalmat is, Harmathy Attila már a hetvenes évek során méltán emelte ki.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
