Bármelyik jogász a maga szűkebb szakterületén, és különösen a szélesebb perspektívában szemlélődő és kutató jogtudós, hosszan tudna értekezni nemcsak arról, hogy mitől hasznos, szükséges, fontos, nélkülözhetetlen, de arról is, hogy mitől szép a jog.
Fekete Balázs monográfiája több szempontú, sokrétű elemzés az (európai) alkotmánypreambulumokról, amely nemcsak hiánypótló, gondos igényességgel, a téma iránti érzékelhető tisztelettel és szeretettel megírt tudományos munka, de egyben olyan alkotmányjogi, alkotmányelméleti kuriózumként számon tartható mű, amely széles horizontú, a jog egészét átfogó, és talán még a nem jogászok számára is nagy élvezettel olvasható, érdekfeszítő, jelentős tudományos újdonsággal, vagy éppen elfeledett, de felszínre hozott gondolatokkal, elméletekkel szolgáló olvasmány.
A téma talán éppen mellőzöttsége miatt válik nemcsak érdekessé, de igazán izgalmassá is, éppen azáltal, ahogyan a szerző elénk tárja e terület rejtett, nem sejtett gazdagságát és kincseit.
A gyanútlan érdeklődő olvasó, amikor elolvassa a címet, már felteheti (fel is teszi) magának a kérdést, hogy egyáltalán jogi témáról beszélünk-e, hiszen ahogy a szerző maga is megfogalmazza a kötet első fejezetének első mondatában: "egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy normatív rendelkezéseket tartalmazó jogi szöveget megelőz, bevezet egy másik szöveg."[1] Az megállapítható, hogy csak kivételes fontossággal bíró jogszabályok rendelkeznek ilyen bevezető, preambulumnak nevezett szövegekkel, ezek többnyire törvénykönyvek, de leginkább az alkotmányok. Fekete Balázs könyvében a jogrendszerek legfontosabb, legalapvetőbb jogszabályainak, az alkotmányoknak a preambulumait elemzi. De hát mi is az a preambulum/alkotmánypreambulum? Jogi szöveg-e, van-e normatív ereje, esetleg politikai nyilatkozat, magyarázó, s mint ilyen, oktató, nevelő céllal megírt eligazítás, a jogszabály mellé rendelt használati utasítás? Mindezeken túlmenően pedig hogyan kell viszonyulnia hozzá a jogalkalmazónak? Ezek mind olyan kérdések, amelyek látszólag mintha a jogon kívülről indulnának ahhoz, hogy a kutatás során adott szerzői válaszok, vélemények, álláspontok megérkezzenek, ha úgy tetszik, bevilágítsanak a jog mélyebb, alapvető, lényegét érintő rétegeibe.
Bármely állam jogrendszerében az egyes jogszabályokat bevezető preambulumok - és különösen az alkotmánypreambulumok - a jog és a jogon túl az adott társadalom, annak történelme, kultúrája egyfajta féltve őrzött, de büszkén hordott "ünnepi ruhái".
Kétségtelen, hogy a kutató, elméleti jogászokat (legalábbis egy részüket) sokkal inkább izgatja, foglalkoztatja vagy kelthet bennük tudományos lelkesedést az alkotmánypreambulumok kérdése, mint a gyakorló jogászokat, jogalkalmazókat, akik tudományos érdeklődésének ingerküszöbét kevés eséllyel éri el a téma, következésképpen egyfajta közönnyel, jó esetben érdeklődő, de értetlen bizonytalansággal, kivételes, legjobb esetben pedig nyitott érdeklődéssel, az alkalmazás, a "hasznosítás", az érvényesítés szándékával szemlélik.
- 539/540 -
A "mi az alkotmánypreambulum?" és az e bevezetők kapcsán megfogalmazható kérdések "olyan problémahorizontok irányába mutatnak, melyek a jog alapvető kérdéseit rejtik",[2] illetve el- és visszavezetnek bizonyos aspektusok erejéig "a mi a jog?", ha úgy tetszik, több évezredes, de időről időre teljesen igazoltan megfogalmazható kérdéséig is.
Nézzük a könyv jól felépített, megkomponált szerkezetét, mely egy szükséges és az alaphangot meghatározó prelúdiummal kezdődik.
A szerző szerint egyfajta, lassan reflexként működő toposz, hogy az érdeklődés hiánya övezi a preambulumok világát, ami mintegy mítosszá nőtte ki magát, ez azonban nem fedi a pontos valóságot. Ugyanakkor az olyan időszakokban, amikor "helyzet van", egy-egy ország történelmi eseményeihez kötődve rendre a tudományos érdeklődés és a figyelem középpontjába kerül az alkotmánypreambulum.
Az alkotmánypreambulum szakirodalma két klasszikusnak számító, fő eszmei forrásaként a szerző (mintegy két idővégletként) az ókori görög Platónt és a XX. század egyik talán "legmegosztóbb" gondolkodóját, Carl Schmittet jelöli meg. Platón szerint a törvény vagy egyszerűen csak megparancsol valamit, de a preambulum révén akár meg is magyarázhatja, különösen a szükségességét, ami által hosszabb életű lesz. Platón felfogása szerint tehát a preambulum célja a meggyőzés, ami által az emberek könnyebben elfogadják a szabályt, és ezáltal túl lehet lépni a jogi norma puszta kényszerén.
Carl Schmitt felfogásában "az alkotmánypreambulum az alkotmányozó hatalom legalapvetőbb politikai döntéseit fejezi ki", ami egyben politikai jogi értékválasztást is tükröz, ezáltal összekapcsolódik a politikai egység egzisztenciális jellegű döntéseivel és választásaival. Az alkotmány mintájára megkülönbözteti a formális és materiális alkotmánypreambulumot, és számára nem kérdéses, nem vitatható e bevezető rész normativitása, olyannyira, hogy a preambulummal ellentétes alkotmánymódosítást önmagában is alkotmányellenesnek kell tekinteni.
Fekete Balázs ebben az első fejezetben kitér a preambulumoknak a nemzetközi és uniós jogban betöltött, betöltendő vagy betölthető szerepére is és elemzi azt.
A második fejezet ismerteti az alkotmánypreambulumok kutatásának előzményeit, azokat a jogelméleti, szövegelméleti és alkotmányelméleti kutatásokat, amelyek mintegy megvilágítják azt az utat, amelyet a szerző maga is bejárt könyve megírása során. Értelemszerűen kritikai elemzését végzi el ezeknek a kutatási előzményeknek, kísérleteknek, hiszen éppen ezáltal fejlesztheti, pontosíthatja a kutatás módszertani és fogalmi kereteit, tárhat fel olyan újabb dilemmákat, kérdéseket, amelyekre a válaszokat is meg kell adni.
Kézenfekvő kiindulópont a téma jogelméleti megközelítése, hiszen annak néhány jogintézménye, alapfogalma - mint amilyen a normativitás, a jog- és alkotmányértelmezés, a jog funkciói - kiválóan alkalmas fogalmi eszköz az alkotmánypreambulumok elemzésében, kutatásában. A szerző idézi, bemutatja és elemzi Varga Csaba még 1970-ben a témában közölt monografikus tanulmányát,[3] amely kétségtelenül nagy jelentőségű úttörő munkának bizonyult e kérdésben, különösen az általa tárgyalt két problémakör, úgymint az alkotmánypreambulumok elemei és a normativitás kérdése. Olyan alapproblémái ezek a témának, amelyek a mai kutatók érdeklődésének is a középpontjában állnak.
Szerzőnk úgy összegzi Varga Csaba "nagy tanulmányát az alkotmánypreambulumokról", hogy ez "mind módszertani, mind tartalmi szempontból fontos kiindulópont. Egyrészt mivel az átfogóság igényével felvet lényeges alapkérdéseket, másrészt módszertani megoldásainak kritikája is inspiráló lehet."[4]
Mindenképpen érdemes Varga Csaba egy 2010-es írásából idézni, melyben a témával kapcsolatos talán legfontosabb megállapításait a következőképpen összegzi: "A jog belső erkölcse szempontjából irreleváns, s így tisztán politikai döntés eredménye, vajon a jogalkotó folyamodik-e preambulumhoz, és ha igen, úgy milyen tartalommal s terjedelemben. Egy ország alkotmányában megfogalmazható történelmi azonosság, vezérlő értékek és elhivatottság, intézményi fejlődés, szimbólumszerű hívószavak - bármely és bárhány elem, tehát olyan lényeges üzenet, amelynek normatív kinyilvánítására az alkotmányozó számára aligha adódik más lehetőség. Csupán annak kell eleve a tudatában lennie, hogy mindig változó jövőnk mindig változó körülményei között bármely ünnepi emelkedettségű dikció is óhatatlanul szenvtelen vagy éppen előre nem látható irányban célratörő jogászi értelmezés tárgya lehet. Ezért különösen jelentőségteljes a preambulum mikénti kialakítása."[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
