A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépését megelőzően az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigények tekintetében a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség polgári jogi szabályait kellett alkalmazni. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben 2014. március 15. napját megelőzően keletkezett kárigényekkel összefüggésben indult kártérítési pereket a bíróságok az alábbi jogszabályi rendelkezések figyelembevételével bírálták el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 348. § (1) bekezdése értelmében, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. A hivatkozott rendelkezés értelmében egyértelműen megállapítható, hogy az alperes az egészségügyi szolgáltató, legtöbb esetben a kórház, ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy egyre inkább szaporodnak a magánszolgáltatókkal szembeni peres eljárások is. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 244. § alapján az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben 2014. március 15. napja előtt keletkezett kárigények tekintetében a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség polgári jogi szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A régi Ptk. 318. § (1) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Az előbbi utaló norma alapján a bíróságok a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel bírálják el a 2014. március 15. napja előtt keletkezett kárigények érvényesítése iránti pereket, amely rögzíti, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti elvárható magatartás mértékét, valamint a gyógyító-megelőző tevékenységet ellátó orvosok működésének szabályait az Eütv. rendelkezései tartalmazzák. A hivatkozott jogszabály 77. § (3) bekezdése szerint minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásban részt vevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni.
A kártérítési jog területén a Ptk. egyik legfontosabb újítása a szerződésszegésért és a szerződésen kívüli kártérítésért való felelősség szélválasztása volt. A szétválasztás elvi indokaként hangsúlyozták, hogy a szerződéses viszonyokban az elvárhatóság mércéje magasabb, ezért szigorúbb kimentési szabályok előírása indokolt a szerződésszegő fél számára. A szerződésszegésért való felelősség esetén a Ptk. szakít a felróhatósági alapú felelősségi rendszerrel, azonban a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség a Ptk. alapján továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul.
Ennek megfelelően a Ptk. 6:142. § szerint, aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése alapján a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.
Annak ellenére, hogy a jogalkotó bevezette az előreláthatósági korlátot, könnyen belátható, hogy az orvosi perekben az egészségügyi szolgáltatók szinte kilátástalan helyzetbe kerülnének a kimentés körében. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy az egészségügyi szolgáltató alperesek sikeresen tudnák azt bizonyítani, hogy a beteg egészségkárosodását vagy halálát az ellenőrzési körükön kívül eső és előre nem látható körülmény okozta. Tovább nehezíti az egészségügyi szolgáltató helyzetét, hogy az előreláthatósági korlátot objektíven kell értelmezni, amelynek eredményeként nemcsak az adott szolgáltató által ténylegesen előre látható károkat kell figyelembe venni, hanem mindazokat, amelyeket egy hozzá hasonló helyzetben lévő egészségügyi szolgáltató ésszerűen, kellő gondosság mellett előre láthatott.
A kialakult, problematikus helyzetet oldotta fel az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.), amely számos jogszabályt, így többek között az Eütv.-t is módosította. A Mód. tv. 8. § (20) bekezdése értelmében az orvosi jogviszony kikerült a kontraktuális felelősség szabályai alól, ezáltal az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigények vonatkozásában 2014. március 15. napját követően a szerződésen kívüli károkozás szabályai érvényesülnek.
A 2014. március 15. napját követő káresemények vonatkozásában a bíróságoknak az Eütv. módosított 244. §-át kell alkalmazniuk, amelynek (1) bekezdése rögzíti, hogy az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott kárért és személyiségi jogsértésért az egészségügyi szolgáltató tartozik felelősséggel, illetve helytállással. Ha a törvény alapján az egészségügyi dolgozó a saját nevében és felelősségére nyújtott egészségügyi szolgáltatást, az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben okozott kárért és személyiségi jogsértésért az egészségügyi dolgozó tartozik felelősséggel, illetve helytállással. Az Eütv. 244. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett
- 17/18 -
kárigényekre, illetve a személyiségi jogsértések esetén követelhető igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség körében a Ptk. hármas célt követett: egyrészt a törvénybe integrálni az eddig külön törvényekben szabályozott, de a Ptk.-ba illeszthető felelősségi alakzatokat, másrészt a bírói gyakorlatban kialakult jogtételeket beemeli a kódexbe, harmadrészt pedig új szabályokat bevezetni azokon a pontokon, ahol az eddigi joggyakorlat nem tudott kielégítő megoldást nyújtani a régi Ptk. szabályai alapján felmerült problémákra. Az első célkitűzés eredményeként került a kódexbe a termékfelelősség, a második alapján definiálja a Ptk. például az üzembentartó fogalmát, és szabályozza a többek közös károkozását, a harmadik alapján pedig meghatározták az okozatossági lánc elvágását szolgáló előreláthatóság fogalmát (Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
