"Ha az autóipar az utóbbi hetven évben úgy haladt volna, mint a számítástechnika, egy Rolls-Royce-t 20 $-ért lehetne kapni, motorja gyufafej nagyságú lenne, sebessége 100 ezer km/h és egymillió kilométeren 3 liter benzint fogyasztana." (Vámos Tibor, 1981)
"A szoftver gáz: kitölti a rendelkezésre álló teret." (Nathan Myhrvold[1] első törvénye)
A számítógépi programalkotások (szoftver) csúcstechnológiai fejlődésének kérdése a mai rohamosan fejlődő - információs és telekommunikációs elemekkel áthatott - világban központi kérdéssé vált mind a jogi szabályozás, mind pedig a szoftverfejlesztő cégek, intézetek, tanszékek szempontjából.
Az elmúlt három évtizedben a számítástechnikai fejlesztések a műszaki fejlődés sarokkövévé nőtték ki magukat.[2] Tekintettel arra, hogy mind a gazdasági szférában, irodákban, hivatalokban, illetve a magánszemélyek otthonaiban található, szoftver vezérelte computerek a mindennapi élet elengedhetetlen, nélkülözhetetlen eszközévé váltak, ezért az ezeket vezérlő, irányító szoftverek minél magasabb és hatékonyabb szintre való emelésének igénye megköveteli a rendszeres, gyors és dinamikus fejlesztést, melynek következtében ezen iparág a 21. század elejére az egyik legdinamikusabb, legfejlődőbb iparággá vált.
A szoftverek nélkül a minket körülvevő és segítő számítógépek puszta hardverhalmazok lennének. Ezen eszközök irányítására szolgálnak a szoftverek, amelyek képesek arra, hogy bonyolult műveletsorozatokat hajtsanak végre, betáplált adatok alapján új adatokat bocsássanak a felhasználó rendelkezésére és megkönnyítsék, segítsék a computerekkel foglalkozó emberek munkáját.
Mindezek figyelembevételével a természetes személyek, jogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok életét, viszonyait szabályozó, az adott országban mindenkor fennálló jogrendszer kihívásává vált, hogy képes legyen követni és elősegíteni a fejlődést. Ezért mind hazánkban, mind pedig a világ számos országában szükség volt, arra, hogy a számítógépekkel, illetve a szoftverekkel kapcsolatos jogi kérdéseket megfelelően szabályozzák.
A mai világ technikai, műszaki és tudományos korszakváltáson esett át, melyből következően elengedhetetlenül szükséges olyan joganyag létrehozása, amely képes a szoftverek jogi helyzetének rendezésére, a szoftvert fejlesztő személynek az alkotásához fűződő - személyiségi és vagyoni - jogainak szabályozására. Az ezzel kapcsolatos jogalkotás és megfelelő jogalkalmazás célja továbbá, hogy választ adjon a számítógépi programalkotásokhoz, mint szellemi alkotásokhoz[3] fűződő szerzői, illetve szabadalmi kérdésekre a feltaláló és a felhasználó viszonylatában.
Tanulmányomban arra a kérdésre kívánok választ adni, hogy a szoftverek piacán megfigyelhető mindennapos fejlődést hogyan képes a mai magyar jogrendszer követni, illetve hogyan képes ezzel lépést tartani a hazai szerződéskötési gyakorlat.
Tanulmányom és az alapjául szolgáló nyertes pályaművem[4] központi témája, ami köré felépítettem a dolgozatot nem más, mint az a körülmény, hogy a számítógépi programalkotások meglehetősen nagy fejlődésen mentek át az elmúlt harminc esztendőben. Tanulmányomban arra a kérdésre kívánok választ adni, hogy a szoftverek piacán megfigyelhető mindennapos fejlődést hogyan képes a mai magyar jogrendszer követni, illetve hogyan képes ezzel lépést tartani a hazai szerződéskötési gyakorlat. Igyekeztem minél körültekintőbben körbejárni azt a kérdéskört, mely szerint napjaink információs társadalommal összefüggő kérdései mennyiben hozhatóak összefüggésbe a számítástechnikával, ezen belül pedig a szoftverekkel.
Tekintettel arra, hogy a mai jogszabályi környezet kénytelen lépést tartani ezzel a fejlődő elektronikus szektorral, így az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a jogalkotó a szoftverekkel kapcsolatos licenciaszerződések hatékony szabályozására. Ennek tanulmányozását és minél részletesebb feldolgozását tűztem ki célul, amikor a nemzetközi, az uniós, a hazai jogszabályok, illetve a bírói jogalkalmazási gyakorlat feldolgozásával igyekeztem tablót festeni az olvasó számára a szoftver-licenciaszerződéshez kapcsolódó legfontosabb joganyagokról. Ennek keretében vázoltam fel a szoftver-licenciaszerződés fogalmát, megkötésének metódusát, a szerződő feleket egymással szemben megillető jogait, illetve az őket terhelő kötelezettségeiket.
Ahhoz, hogy egyszerűbben meg lehessen érteni a számítógépi programalkotásokhoz kapcsolódó szabályozást, szükséges a számítógép, illetve ezen keresztül a szoftver rövid bemutatása.
Ezen két fogalom tisztázása meglehetősen összetett feladat, mert napjainkban már nem húzható éles határvonal a szoftver és a hardver közé. Ennek indoka az, hogy a hardvernek és a szoftvernek a robbanásszerű technológiai fejlődés következtében kialakult egy olyan összefonódása, melynek eredményeképpen létrejöttek olyan "okos hardverek", melyek akár szoftver nélkül is képesek komplex feladatok ellátására, illetve végrehajtására.[5]
Alapvetően megállapítható, hogy a hardver maga a számítógép, illetve annak mechanikusan és elektronikusan működő alkatrészeinek az összessége. A hardver jelentősége abban áll, hogy elengedhetetlen funkciója van az adatbevitel, a vezérlés, a műveletvégzés, valamint az eredménykiírás területén. "Tehát az elektronikus áramkörök, valamit a memória és a bemeneti/kimeneti eszközök alkotják a számítógép hardverét. A hardver megfogható dolgokból áll - integrált áramkörök, nyomtatott áramköri kártyák, kábelek, áramforrások, memóriák, nyomtatók -, ellentétben az algoritmusokhoz vagy utasításokhoz hasonló absztrakt fogalmakkal."[6]
A szoftver jelentősége abban ölt testet, hogy az imént ismertetett funkciók végrehajtása, az egymástól elkülönülő hardverek összehangolása és irányítása a feladata. Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a szoftver a számítógép által igénybe vett programok, illetve azon futtatott programrendszerek összességét jelenti. "A szoftver viszont algoritmusokból (részletes előírás arra vonatkozóan, hogy hogyan kell valamit végrehajtani), az algoritmusok számítógépes reprezentációiból, azaz programokból áll. Programokat merev-, hajlékonylemezeken, CD-ROM-on vagy más adathordozókon tárolhatunk, de a szoftver lényege az az utasítássorozat, amely a programot alkotja, ne pedig a fizikai adathordozó, amelyen tároljuk."[7]
A szoftvernek számítástechnikai szempontból három fő részét lehet megkülönböztetni.
Az első ilyen alkotóelem maga a forráskód/forrásprogram, amelyre jellemző, hogy létrehozása valamilyen programnyelven történik. Ez egyfelől betölt utasítási, másfelől pedig dokumentáló szerepet is, mivel a forráskódból megfelelő fordítóprogram (compiler) segítségével eljuthatunk a gépi programokig.[8]
A gépi programoknak további két válfaja ismeretes, amely a tárgyi program, illetve a kísérő anyag. A tárgyi program az, amely a számítógép tényleges működésének utasítását látja el, igazodva a számítógép használójának igényeihez. A kísérő anyag (hozzátartozó dokumentáció) pedig egy olyan, a tárgyi program dokumentációjaként funkcionáló kommentár, amely vonatkozásában relevanciával bír a jogi védelem.[9] A bírói gyakorlat megerősítette, hogy a kísérő anyag, mint írásmű is védelem alatt áll, így az üzemképes számítógépi program létrejötte alapvetően nem feltétele a védelemnek.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
