Az Európai Bizottság 2007 novemberének végén hozta nyilvánosságra és nyújtotta be a Parlamentnek és a Tanácsnak azokat a jogalkotási javaslatait, amelyeket az elektronikus hírközlés 2002-es szabályozási keretének felülvizsgálata során fogalmazott meg.1
A Bizottság már a 2006 nyarán elkészített jelentésében2 felhívta a Parlament és a Tanács figyelmét arra, hogy bár a keretszabályozás jelentős eredményeket hozott, az elektronikus távközlés belső piaca még nem teljes. Ennek a megállapításnak azért is jelentős a súlya, mert az elektronikus hírközlés egységesen szabályozott belső piacának kialakítása már több mint 18 éve zajlik.
A keretszabályozás modellje a Bizottság szerint két fontos elemből áll: a teljes belső piac egészében megvalósuló konzisztens szabályozási megközelítésből és a helyi piacot ismerő nemzeti szabályozóhatósági szakértelemnek maximális rugalmasságot biztosító decentralizáltság alkalmazásából.3 A belső piac erősítésére tett javaslatok ezért ezt a két elemet érintik.
Az Európai Elektronikus Hírközléspiaci Szabályozóhatóság (EECMA) létrehozására vonatkozó javaslat a Bizottság szerint azt a célt szolgálná, hogy a nemzeti szabályozóhatóságok (NSZH) által a keretszabályozás nemzeti végrehajtása terén élvezett önállóságát összhangba hozza a koherens szabályozási gyakorlat kialakításának szükségességével és a keretszabályozás következetes alkalmazásával.4 A Bizottság ezzel a javaslattal szoros összefüggésben indítványozta az NSZH-k függetlenségének és jogalkalmazói jogkörének megerősítését is5, mondván, így biztosítható EU-szerte - a Bizottság felügyelete mellett - a (de)reguláció következetes végrehajtása és az egységes piacon működő szolgáltatók számára az egyenlő versenyfeltételek.6
Ebben a cikkben tehát az EECMA létrehozására és az NSZH-k függetlenségének előmozdítására vonatkozó javaslatokkal, mint szorosan összefüggőkkel, egyúttal mint a Bizottság által a legsúlyosabbnak nevezett problémára (egységes belső piac hiányára) adott válaszokkal foglalkozom.
Az európai szabályozóhatóság gondolata nem új, már az 1994-es ún. Bangemann Jelentés is felvette.7 1997-ben egy Bizottság számára készített tanulmány8 szintén javaslatot tett egy spektrum menedzsmenttel és hozzáférési/összekapcsolási vitákkal foglalkozó európai szintű szabályozó létrehozására a Bizottság azonban úgy vélte, hogy egy ilyen hatóság létrehozásának költségei meghaladnák annak előnyeit.9
A Bizottság a felülvizsgálathoz 2006 közepén készített hatáselemzésben10 a belső piac erősítésére javasolt modellek közül a legkézenfekvőbbnek az európai szintű szabályozóhatóság létrehozását tekintette, ugyanakkor annak tagállamoktól várható elutasítottsága, valamint a pán-európai szolgáltatások hiányára tekintettel végül inkább saját szerepének erősítése (vétójog kötelezettségekre kiterjesztése) mellett tette le a voksát. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a 2006-os javaslat erősen centralizált európai szintű szabályozóhatóság létrehozására vonatkozott, így ennek várható elutasítása kevésbé volt kérdéses.
Az Információs Társadalomért és Médiáért felelős biztos 2007 elején, beszélt arról, hogy az egységes európai távközlési belső piac még mindig nem valósult meg11 és, hogy ennek érdekében vagy a Bizottsági vétódöntés kötelezettségekre kiterjesztésére, vagy pedig európai szintű szabályozóhatóság létrehozására van szükség. A Bizottság szerint ugyanis a konzisztencia probléma abból fakad, hogy a szabályozóhatóságok többsége még mindig nem független és az általuk kiszabott kötelezettségek pedig sokszor nem megfelelők, elkésettek, illetve egyáltalán nem egységesek európai szinten.
Ehhez képest is a Bizottság második hatáselemzése12 már teljesen új opciókat vázolt fel a szabályozási konzisztencia erősítésére. Először is a Bizottság abból indult ki, hogy
- hiányzik a szabályozás következetes alkalmazása (ugyanarra a piaci problémára eltérő intézkedések);
- a belső piac szabályozási szempontból széttöredezett (jelentős késések a piacelemzések terén, eltérő felülvizsgálati standardok);
- nincsenek hatékony mechanizmusok a pán-európai szolgáltatók kiválasztásának és engedélyezésének koordinálására;
- szabályozóhatóságok között eltérések vannak a kompetenciák, függetlenség, pénzügyi és emberi erőforrás terén;
- a European Regulators Group (ERG) a konszenzus igény miatt a javaslatokat lassan és nehézkesen készítette elő. A legkisebb közös többszörös elve miatt a vélemények sokszor túl általánosak voltak. Az ERG-n belüli szemléletet tovább bonyolítja az IRG, amelynek EU-n kívüli tagjai is vannak és bár a közösségi szabályozást befolyásolja nem köteles végrehajtani a közösségi jogot és a Bizottság felé sincs beszámolási kötelezettsége. Az ERG-n keresztül így közvetve, nem átlátható és nem elszámoltatható módon kerülnek inputok a közösségi elektronikus hírközlés-szabályozás áramlatába.
A belső piac elmélyítése ellen ható szabályozási inkonzisztenciákra a megoldást a Bizottság olyan megoldásban látja, amely hatékonnyá teszi a szabályozási keret nemzeti implementálását, ösztönzi a pán-európai szolgáltatások megjelenését.13 Ennek érdekében a Bizottság átlátható, elszámoltatható, független állásfoglalásokat kíván,14 ugyanakkor álláspontja szerint az ERG ennek nem lehet alanya, mert nem lehetne úgy átalakítani, hogy tagjaira nézve kötelező állásfoglalást hozzon, közösségi intézménnyé kellene fejleszteni, illetve a Bizottság önmaga nem tudja ellátni a szükséges feladatokat.
A Bizottság ennek megfelelően - korábbi javaslataival szemben - három új politikai opciót vázolt fel megoldásként:
1. Európai Szabályozóhatóság döntéshozatali jogkörrel a piacfelügyelet és európai spektrumgazdálkodás terén;
2. Európai Szabályozóhatóság döntéshozatali jogkör nélkül de a megerősített közösségi eljárásokhoz nyújtott közreműködéssel, és a nemzeti szabályozóhatóságok függetlenségének erősítésével;
3. Tagállamok közötti koordináció erősítése.
A Bizottság az első opciót annak jelentős jogi és szubszidiaritási elvbe ütköző korlátai miatt utasította el. Ugyan a pán-európai szolgáltatások terén jelentős előrelépést jelentene, de a nemzeti piacok európai szintű elemzése szerinte nem volna arányos a hatékony szabályozás elérésének céljával.
A második opciót viszont azért fogadta el, mert úgy biztosít szabályozási konzisztenciát, hogy közben a decentralizáltságot is megőrzi. A megerősített közösségi szerep és a tanácsadás párosítása a Bizottság szerint hatékonyan szolgálja majd a belső piaci szabályozás konzisztenciáját. Például a vétók feletti új bizottsági jogkör erőforrás igényét mérsékli az EECMA bizottsági döntés előtti véleményező szerepe. Az EECMA felállításának valódi előnyei a Bizottság szerint a potenciálisan pán-európai szolgáltatások koordinált kiválasztása és engedélyezése terén jelentkeznek majd. A megoldás előnye a Bizottság szerint az, hogy a Hatóság költségvetését 10-30-szor meghaladja az elért gazdasági haszon (nagyságrendileg 150-800 millió euró), amely elsősorban a szabályozási kockázatok mérsékléséből ered.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
