Magyarországon a hatályos csődtörvény szerint nincs lehetőségük a reménytelenül eladósodott személyeknek, hogy gazdaságilag elnehezült helyzetükből kiutat találjanak.
Míg az EU-s országok döntő többségében már lehetőségük van a magánszemélyeknek is, hogy csődöt jelentsenek, addig Magyarországon - és a volt szocialista országokban - a hatályos jog ilyen lehetőséget nem ismer. Itt kívánom megjegyezni, hogy az új cseh fizetésképtelenségi törvény speciális rendelkezései már kiterjednek a nem vállalkozó magánszemélyekre, valamint a kisvállalkozásokra is.
Mindenképpen szabályozást igénylő területről van tehát szó. Az új fizetésképtelenségi törvényjavaslat már foglalkozott a fogyasztói csőd lehetőségével, de alternatívát nem nyújt rá.
A rendszerváltás éveit követően a magyar társadalom eladósodottsága nagymértékben megnőtt. Ennek az egyik oka a hitelfelvételek, lízingek ugrásszerű növekedése. A ’90-es évek elejétől kezdődően mind a személyi, mind a lakás- és áruhitelek száma megsokszorozódott.
Megnehezíti a magyar fogyasztók helyzetét, hogy Magyarországon nincsenek ún. adóstanácsadó központok, ahol adott esetben az átlagember felvilágosítást, tanácsot kaphat a hitelfelvétel kockázatairól.
A könnyen elérhető áru- és személyi kölcsönök jelentik az egyik veszélyforrást az eladósodás felé. Ezek a kölcsönök nagyon magas THM-mel rendelkeznek. Az átlag fogyasztó azonban még a teljes hiteldíjmutató mibenlétével sincsen tisztában, nem kiszámításának módjával. Ha kiszolgáltatott gazdasági helyzetbe kerül, akkor csak az a fontos számára, hogy minél rövidebb időn belül pénzhez jusson, azzal a kölcsönfelvétel pillanatában nem foglalkozik, hogy milyen feltételekkel kell visszafizetnie a kölcsönt. A törlesztő részletek azonban egyre nagyobb terhet jelentenek a kölcsönfelvevő számára, ami egy adósságspirál kialakulásához vezet. Ez azt jelenti, hogy az egyik adósság szüli a másikat, míg az adós teljesen fizetésképtelenné válik.
Erre a helyzetre sajnos nem nyújt megoldást a magyar csődtörvény, mivel annak személyi hatálya a fogyasztókra/természetes személyekre nem terjed ki.
Az előzőekben vázolt helyzet azonban nem kizárólag magyar probléma, hanem a modern fogyasztói társadalom velejáró problémája.
Az eladósodottsághoz vezető út sokoldalú. Alaphelyzetben az eladósodott magánszemélyek és családok, ugyan úgy, mint más háztartások fogyasztói igényeik finanszírozására vesznek fel hitelt. Sokszor előfordul, hogy a hitelfelvétel oka valamilyen háztartási és családi szükséglet fedezetére kell. Ezek mellett gyakran más helyzetek is anyagi problémát okoznak: válás, betegség, a családfenntartó halála. Végül bizonyított tény, hogy az eladósodott személyek több mint a fele jóllehet rendelkezik szakmai képesítéssel, azonban az átlaghoz viszonyítva a képzettsége jóval alacsonyabb színvonalú. Az eladósodással főleg a fiatal családok (kisgyermekes, illetve egyedülálló anyák) érintettek.
Az eladósodott személyek átlagéletkora 21 és 40 év között van. Az esetek egyharmadában az eladósodott személy munkanélküli.
Gyakran előfordul, hogy gazdasági nehézségek miatt az adós a törlesztő részlet fizetésével elmarad, ezért a hitelező a hitelt felmondja és az egész összeget esedékessé teszi.
Ez a késedelmi kamatok hozzáadása miatt a főkövetelést tovább nehezíti. Az eladósodás a fogyasztónak nemcsak gazdaságilag, hanem pszichésen is nagy terhet jelent.
Friss felmérések szerint Magyarországon növekedhet a felmondott lakáshitelek miatt sorra kerülő árverések száma. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (MAKISZ) elnöke, Pongrác László szerint ez annak is köszönhető, hogy a bankoknak egyre több a kockázatos lakossági ügyfele. Az ügyfelek kockázatosabb jövedelmi kategóriák felé történő eltolódása és a szabad rendelkezésű jelzáloghitelek állományának emelkedése növelheti az árverésre kerülő ügyek számát. Ennek hatására a jövőben a követeléskezelő és az ingatlanforgalmazó cégek együttes megjelenésére számíthatunk, az adós által felmondott kölcsönszerződéseknél ugyanis a fedezetül szolgáló ingatlan helyett az ingatlanforgalmazók cserelakásokat ajánlanak fel. A MAKISZ elnöke elsősorban az európai kockázattőke-társaságok megjelenése várható a piacon.
A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi monetáris statisztikájából kiderül, hogy 2005 júliusában a magyar háztartások által felvett hitelek nagysága 75 milliárd forinttal emelkedett, a betétállomány, vagyis a megtakarítás viszont 30 milliárd forinttal csökkent. Jól jelzi ezt a régóta tartó folyamatot, hogy a lakosság eladósodik, méghozzá erős tempóban. Júliusban 105 milliárd forinttal nőtt az eladósodottság, szemben a júniusi 28 milliárd forinttal. Korábban főleg a lakásépítés vagy a - vásárlás miatt ugrott meg a felvett kölcsönök mértéke, most azonban egy átrendeződés látható. A fogyasztói hitelek átvették a vezető helyet, 39 milliárd forinttal több ilyen hitelt nyújtottak a bankok csak júliusban.
A fogyasztói csődhelyzetekhez vezető út előrehaladott állapotát támasztja alá a BAR-listán szereplő rossz adósok évek során megsokszorozódott száma is. Ez a negatívlistás rendszer a pénzügyi szektor számára azt az információt nyújtja, hogy ki nem számít megbízható adósnak, ugyanis azoknak az adósoknak a nevét tartalmazza, akik hitelük törlesztésével legalább 90 napos késedelembe estek a minimálbér összegét meghaladó mértékben. A listán való szereplés nem jelenti azt, hogy a fogyasztó már nem kaphat semmilyen hitelt, viszont a hitelhez jutást megnehezíti, mivel az ilyen személyek jóval nagyobb kockázati tényezőt jelentenek. Ez a kockázat általában a kamatláb magasabb mértékével kerül kompenzálásra. Így az adósságteher tovább növekszik a fogyasztónál.
A fogyasztói csőd intézménye lehetőséget ad az adós kilátástalan helyzetének áthidalására és egy gazdasági újrakezdést jelenthet.
A kontinentális szabályozással ellentétben az angolszász országokban már jóval az 1980-as évek előtt ismerték a fogyasztói csőd intézményét.
A legrégebbi jogi szabályozást Angliában találjuk. Már a 18. században felmerült az eladósodott személy ún. discharge során való gazdasági újrakezdése lehetőségének megteremtése. Az adós helyzetének könnyítésén kívül a hitelezők minél nagyobb mértékű kielégítése volt a cél. Már 1705-ben Anna királynő Angliájában lehetőség volt az adósság alóli mentesítésre.
Ennek a szabálynak csak kevés gyakorlati haszna volt, tekintettel a 80%-os hitelezői hozzájárulás kívánalmára.
A legfontosabb fogyasztói csődeljárási szabályt az 1914-es csődtörvényben találjuk, amely 1976-ra a fizetésképtelenségi törvénnyel módosításra került.
Az 1982-ben felállított Insolvency Law Review Comitee (Fizetésképtelenségi Jogi Bizottság) - amelyet elnöke után Cork Bizottságként is emlegetnek - javaslata alapján a fizetésképtelenségi törvény további módosításokat élt meg (1985, 1986), amelyek a rendszer egyszerűsítését jelentették. Az 1986-ban hatályba lépett törvény szerint a discharge igénybevételével lehetőség van a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására, vagy egy egyezség szükséges - az ún. voluntary arrangements. További lehetőség a természetes személyek számára az adósság alóli mentesítés lehetőségének igénybevétele, ami a County Comit Act-tel (1984) és a Deeds of Arrangements Act-tel (1984) került bevezetésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
