1. Jogszabályba ütköző jogviszony-megszüntetés esetén nem a semmisség, hanem a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményét kell alkalmazni.
A Kúria végzésének indokolásában megállapította, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) az érvénytelenség körében külön szabályozza a semmisséget (Mt. 27. §), valamint a megtámadhatóságot (Mt. 28. §). Semmisnek tekinti azt a megállapodást, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, avagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Az Mt. 15. § (3) bekezdése szerint az egyoldalú jognyilatkozatra a megállapodásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az Mt. 27. § (3) bekezdése értelmében a semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. Az Mt. X. fejezet 44. címe a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) jogszabályba ütköző megszüntetéséhez nem a semmisség, hanem a jogellenesség jogkövetkezményét fűzi.
Az Mt. 29. § (5) bekezdése a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelenségére szintén speciális szabályt tartalmaz, annak kimondásával, hogy ebben az esetben az Mt. 82-84. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azaz a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményét. Jogdogmatikai szempontból nem tehető különbség a jogszabályba ütköző és a jogellenes munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat között, hiszen a jogellenes jognyilatkozat is minden esetben valamely jogszabály megsértését, vagyis valamely tételes jogi rendelkezés előírásának megszegését jelenti. Az Mt. 29. § (5) bekezdése erre az esetre az Mt. 82-84. §-át, vagyis a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményét rendeli alkalmazni, ezért a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) megszüntetésének jogellenességével összefüggő keresetlevelet az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontja szerint harminc napon belül kell előterjeszteni.
2. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén az Mt. 124. §-a választási lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra nézve, hogy a szabadságot munkanapban, avagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámba adja ki.
A munkáltató megállapítása hiányában az alperesnek az egyenlőtlen munkaidő-beosztás ellenére is lehetősége volt az Mt. 87. § (1) bekezdésében foglalt munkanap naptári napban történő meghatározására, ezért a felperesek számára valamennyi olyan nap munkanapnak minősült, amikor részükről munkavégzés történt. Az alperes döntésének hiányában a munkanap nem határozható meg a felperesek által előadott 7-7 vagy 19-19 óráig tartó időtartamban akkor sem, ha erre a jogszabályi rendelkezés korábban is lehetőséget nyújtott. Az Mt. 87. § (1) bekezdésében foglaltaknak ezért az Mt. 124. §-ában foglaltak alkalmazására, annak (2) és (3) bekezdésének munkáltató részére biztosított választási lehetőségére kihatása nincs. Az Mt. 124. §-a határozza meg a szabadság kiadásának módját, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén választási lehetőséget biztosítva a munkáltatónak arra nézve, hogy a szabadságot munkanapban, avagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámba adja ki. [Mt. 124. § (2)-(4) bekezdés]. Az Mt. 124. § (3) bekezdésének rendszertani és nyelvtani értelmezése alapján megállapítható, hogy a rendelkezés alkalmazása a munkáltató számára nem kötelezettség, csupán egy lehetőség.
3. A bizalomvesztéssel indokolt rendkívüli felmentés jogszerű indoka lehet, ha a pedagógus az őt foglalkoztató iskola érdekének figyelmen kívül hagyásával, más személyektől kapott meghatalmazással, azok képviseletében olyan döntést szavaz meg, amely munkáltatójára nézve kedvezőtlen következményekkel jár [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 33/A. § (1) bekezdés b) pont].
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes úgy fogadta el a meghatalmazásokat, hogy tisztában volt azzal, miszerint a képviselet megfelelő ellátásával munkáltatója ellen kell szavaznia. Helyes az a felperesi hivatkozás, miszerint a "közszolgálat" nem befolyásolhatja korlátlanul a fél munkaidőn kívüli magatartását. Az Alkotmánybíróság a 14/2017. (VI. 30.) AB határozatában kifejtette, hogy a munkaviszony jellege alapján a munkaviszonyból fakadó szabályok szükségszerűen elvesztik és korlátozzák a munkavállaló magatartását, így különösen cselekvési szabadságát és véleménynyilvánítását. Valamennyi munkaügyi kapcsolat a felek kölcsönös bizalmán alapul. E bizalom alapvető feltétele a munkavállaló úgynevezett "hűségi" kötelezettsége, amely szerint hozzájárul a munkáltató céljainak hatékony eléréséhez (EBH 2018.M23.). Az az eljárás, hogy a pedagógus az őt foglalkoztató iskola érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, más személyek képviseletében eljárva olyan döntést szavaz meg, ami munkáltatójára nézve kedvezőtlen, nem csak a "hűségi" kötelezettségét sérti, az általánosan elfogadott magatartási normákkal is ellentétes. A jogerős ítélet azt is helyesen rögzítette, hogy a vadásztársaság a felperes jogviszonyának megszüntetését követően módosította Alapszabályát, és biztosította a tanintézet részére az oktatás lehetőségét, a felperes magatartásának kimentésére mindez azonban nem alkalmas. A közgyűlés - és a rendkívüli felmentés - időpontjában ez nem volt ismert, és arra sincs adat, hogy a körülményekben való változás ekkor már várható volt-e. Az a tény, hogy az oktatási tevékenység más, hasonló módon specializálódott tanintézetben vadászterület hiányában is megoldható, ugyancsak nem értékelhető a felperes javára. Az alperes éppen abból adódóan, hogy ilyen lehetőséggel rendelkezett, kiemelt helyzetet élvezett, annak elvesztése pedig gazdasági érdeksérelmet jelenthetett számára. Az esetlegesen bekövetkező változásokról a felpe-
- 68/69 -
res az iskola igazgatóját előzetesen nem tájékoztatta, ezáltal együttműködési kötelezettségének sem tett eleget.
4. I. A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor értékelni kell az életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit. A kárenyhítési kötelezettség teljesítését az eset összes körülménye mérlegelésével lehet megítélni az objektív kárfelelősséggel tartozó, de annak megtérítése alól mentesülni kívánó munkáltató által bizonyított tények alapul vételével.
II. Abban az esetben, amikor a munkavállaló bizonyítottan a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyában betöltött munkakörének megfelelő állást keresett, aktívan eleget tett kárenyhítési kötelezettségének [Mt. 167. § (2) bekezdés, 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
