Metzinger Péter: A külföldön kiállított okiratok cégeljárásban való felhasználhatósága de lege ferenda (GJ, 2016/3., 19-21. o.)

A külföldön kiállított okiratok cégeljárásban történő felhasználásának semmiféle speciális szabályozása nincsen. A külföldi okiratok formai kellékeit a cégeljárásban a Ctv. mellett a Ptk., a Pp., az ügyvédi törvény, az Apostille Egyezmény (a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének [felülhitelesítésének] mellőzéséről szóló, 1961. október 5-én Hágában kelt egyezmény, kihirdette az 1973. évi 11. törvényerejű rendelet) valamint a bilaterális (elsősorban a kölcsönös polgári jogsegélyről szóló) nemzetközi egyezmények szabályozzák.

A cégeljárásban - témánk szempontjából - négyféle irat felhasználása jön szóba: (i) egyszerű magánokirat (mellyel kapcsolatban semmiféle minősített formai előírás nincsen, pl. tagjegyzék, Ptk. 3:197. §; jóllehet abból a szabályozási módszerből, amely a teljes bizonyító erejű magánokirat szükségességét adott irat kapcsán kifejezetten előírja, a contrario következik, hogy nem követelhető meg a minősített forma olyan esetekben, amikor azt jogszabály nem írja elő, mégis előfordul, hogy a cégbíróság akkor is teljes bizonyító erejű magánokirati formát követel, amikor azt jogszabály egyébként nem követeli meg); (ii) ügyvédi ellenjegyzés nélkül is felhasználható teljes bizonyító erejű magánokirat [pl. kézbesítési megbízás, Ctv. 31. § (2) bekezdés]; (iii) ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott magánokirat [pl. létesítő okirat és módosítása, Ptk. 3:95. § (2) bekezdés, 3:102. § (4) bekezdés, ami természetesen akkor is felhasználható, ha a jogszabály a teljes bizonyító erejű magánokirati formát általában írja elő]; (iv) közokirat (pl. tagként bejegyzendő külföldi cég cégkivonata, Ctv. 1. sz. melléklet, I.5. pont).

Mivel a gyakorlatban az ügyvédi ellenjegyzés szükségessége vet fel "logisztikai" problémákat, a továbbiakban bővebben ezzel foglalkozunk. A hazai gyakorlatban az is jellemző, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirati formát akkor is ügyvédi ellenjegyzéssel biztosítja a cég, ha arra egyébként nem lenne szükséges.

Az ügyvédi ellenjegyezhetőség feltételeit az ügyvédi törvény rögzíti. Az ügyvédi törvény 27. §-a szerint az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy az okiratban megjelölt fél az iratot előtte vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el, azzal, hogy az ellenjegyzésnek ezt nem kell bizonyítania az olyan aláíró esetében, aki az okiratot külföldön írta alá, és aláírását az erre vonatkozó jogszabályok szerint hitelesítették, vagy akinek az aláírását a közjegyző hitelesítette (de ezt a kivételt az ügyvédnek ellenjegyzésében fel kell tüntetnie). Az ügyvéd továbbá csak olyan okiratot láthat el ellenjegyzéssel, amely a saját vagy az irodája közreműködésével jött létre, és ha az ügyvéd által ellenjegyzett okiratban foglalt jognyilatkozat joghatásának kiváltásához bíróság vagy más hatóság olyan eljárása szükséges, amelyben a jogi képviselet kötelező (mint pl. a cégeljárás), a jogi képviselet ellátására az okiratot ellenjegyző ügyvéd a jogosult (megjegyezve, hogy ezen utóbbi feltételt a cégbíróság jobbára nem vizsgálja).

Ha tehát a cégeljárásban felhasználni kívánt okirat ügyvédi ellenjegyzése szükséges [pl. a létesítő okiratot módosító taggyűlési jegyzőkönyvet csatolni kell a Ctv. 1. sz. melléklet, 2. a) pontja szerint], de nincs lehetőség arra, hogy az aláírására az eljáró magyar ügyvéd jelenlétében kerüljön sor (amihez vagy a magyar ügyvédnek, vagy a távol levő ügyfélnek kell utaznia), a gyakorlatban kialakult legegyszerűbb, a cégbírsági gyakorlat által is elfogadott megoldás a következők szerint működik:

(i) a magyar ügyvéd elkészíti az aláírandó iratot (szükség szerint két nyelven: magyarul és egy másik, az aláíró által is értett idegen nyelven; nyugtázható, hogy az állandó cégbírósági gyakorlat minden további nélkül elfogadja a kétnyelvű okiratokat.);

(ii) ezt az okiratot elektronikusan megküldi az aláíró személynek külföldre;

(iii) az aláírás külföldön megtörténik;

(iv) az aláírást külföldi közjegyző (vagy erre jogosult más hatóság) hitelesíti (értve ez alatt kizárólag az aláíró személy személyazonosságának tanúsítását az okiraton; a gyakorlatban nemritkán merül fel az a probléma, hogy a külföldi közjegyző megtagadja az aláírás hitelesítését, akár azért, mert a szöveg - részben - az általa nem ismert magyar nyelven íródott, akár azért, mert az az általa nem ismert magyar jogra utal. Még ugyanazon jogrendszeren belül is előfordul, hogy ilyen esetben egyes közjegyzők megértik, hogy nem az okirat tartalmát ellenőrzik, hanem csak az aláíró személyét, míg mások a legdidaktikusabb magyarázatokkal szemben is hajthatatlanok maradnak.);

(v) a közjegyzői (hatósági) aláírás hitelesítését szükség szerint Apostille-lal is el kell látni külföldön; nincs szükség Apostille-ra, ha a Magyarország által megkötött nemzetközi egyezmény a felülhitelesítést nem tartja szükségesnek, mely esetben az Apostille is felesleges, lévén annak is a diplomáciai felülhitelesítés mellőzése a funkciója. Így pl. nem szükséges Apostille a külföldi közjegyzői hitelesítésre olasz (az 1981. évi 11. tvr.-tel kihirdetett magyar-olasz polgári jogsegély egyezmény, 18. cikk), lengyel (az 1960. évi 5. tvr.-rel kihirdetett magyar-lengyel polgári jogsegély egyezmény, 16. cikk), ciprusi (az 1983. évi 19. tvr.-rel kihirdetett magyar-ciprusi polgári jogsegély egyezmény, 8. cikk) közjegyző esetén, ellenben szükséges pl. holland, ír vagy német közjegyzői hitelesítés esetében;

(vi) az okiratot a magyar ügyvéd ellenjegyzi az ügyvédi törvény 27. § (2) bekezdése szerint.

- 19/20 -

A fenti eljárás okszerűsége formai oldalról persze könnyen belátható: az ügyvéd - mindenféle jogszabályi kötelezettségtől független, jó szakmai lelkiismerettel - eleve csak akkor járhat el, ha megbizonyosodott az általa ellenjegyzendő, felhasználandó okiratot aláíró személy személyazonosságáról. Személyes találkozás hiányában ez csak közreműködő bevonásával lehetséges. A jelenlegi jogi szabályozás szerint ilyen közreműködő személy nem feltétlenül csak külföldi hatóság, közjegyző lehet, feltéve, hogy az aláírás helye szerinti jog ilyen esetekre megengedi az aláírás egyéb (privát, jellemzően ügyvédi) úton történő hitelesítését. A jelenlegi szabályozás alapján ugyanakkor az ügyvéd csak akkor ellenjegyezheti a másik államban egy ott praktizáló ügyvéd által hitelesített aláírással ellátott okiratot (az egyéb feltételek megléte esetén), ha meggyőződik arról, hogy a hitelesítő személy az adott állam joga szerint e hitelesítésre valóban jogosult. (Megjegyezve, hogy olykor még a külföldi ügyvéd sem teljesen biztos abban, hogy a saját joga szerint vajon jogosult-e a kérdéses hitelesítésre.) A gyakorlatban ezért az a jellemző - biztos, bejáratott - megoldás, hogy a külföldi hitelesítésre külföldi közjegyző előtt kerül sor (a fent bemutatott algoritmus keretében). Ez gyakran az Apostille-t is szükségessé teszi (kivéve, ha az alkalmazandó polgári jogsegélyegyezmény szerint az felesleges).