A polgári per megindítására nyitva álló határidő jogi természetének megállapítására mind az európai, mind a magyar magánjog művelői számos erőfeszítést tettek.1 A jelenleg egységesnek tekinthető álláspont értelmében a kereset benyújtására nyitva álló határidő kivétel nélkül - minden a polgári bíróság előtt lefolytatásra kerülő eljárásban - anyagi jogi határidőnek tekintendő. A megállapítás indokolásában azonban lényeges eltérések tapasztalhatóak, s nem kerül a "keresetindítási" határidő fogalmának egységesen elfogadott meghatározására vagy behatárolása sem sor.
A magyar jogrendszer különös sajátossága a közigazgatási bíráskodás tekintetében még tovább bonyolítja a helyzetet, miután a közigazgatási eljárások törvényességének felülvizsgálatára nem a polgári peres eljárások lefolytatására illetékes bíróságoktól elkülönülő közigazgatási bíróságokon kerül sor.
A jelen tanulmány célja elsősorban a polgári eljárásjogi törvény alapján lefolytatásra kerülő per megindítására nyitva álló határidő dogmatikai vizsgálata az osztrák jogirodalom és ítélkezési gyakorlatban kikristályosodott alapelvek figyelembevételével, annak megfontolása, hogy kihatással lehet-e a magyar közigazgatási bíráskodás polgári bíróság elé utalása a közigazgatási per megindítására nyitva álló határidőre, illetőleg, hogy a jogegységi határozat megállapításait annak indokolása mennyiben támaszthatja alá.
Az osztrák magánjognak és jogirodalomnak a magyar jogra gyakorolt hatása a jogtudomány által preferált módszerekben is visszaköszön, így előremutatónak tűnik annak vizsgálata, hogy milyen módszerrel kísérlik meg az osztrák jogtudósok és jogalkalmazók az anyagi és az eljárásjogi határidők elhatárolását.
Az osztrák Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az a határidő tekintendő eljárásjoginak, amely kiváltására valamely eljárás által került sor, illetőleg amelyik valamilyen eljárás keretében folyik.2
Az osztrák Közigazgatási Bíróság több esetben is rámutatott arra, hogy valamely jogszabály szövegének nyelvtani értelmezése iránymutatást adhat arra nézve, hogy abban anyagi jogi vagy eljárásjogi határidő meghatározására került-e sor. A Közigazgatási Bíróság álláspontja megegyezik az uralkodó jogtudományi tanokkal abban is, hogy az eljárásjogi határidőkre vonatkozó rendelkezések az anyagi jogi határidők vonatkozásában nem alkalmazhatóak. Az elhatárolást az anyagi jogi határidők meghatározásával kísérlik meg, amelyek jellemzőjeként a Közigazgatási Bíróság kiemeli, hogy azoknál egy (anyagi jogi) jog "élettartalma" már annak megnyíltától fogva korlátozott, így az anyagi jogi határidő elteltével ezen jog teljes egészében elenyészik.3
Az osztrák Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakor-latából4 különösen az 1959. évi Vízügyi jogi törvény 117. § (4) bekezdésében biztosított bírósági felülvizsgálatra nyitva álló határidő jogi természete körül kialakult szakmai vita emelendő ki, miután ezen törvényi rendelkezés kivonja a vízügyi hatóság határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási felettes hatóságok, illetőleg a független közigazgatási tanácsok hatásköre alól a fellebbezési jog megvonásával. Jogorvoslatként a határozat ellen annak kézbesítését követő két hónapos határidőn belül annak bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bírósági felülvizsgálatra irányuló kérelem benyújtásával a határozat - a magyar szabályozástól eltérően automatikusan hatályát veszti. Az osztrák Legfelsőbb Bíróság az eljárásjogi és anyagi jogi határidők elhatárolási ismérvének azt tekinti, hogy a kérdéses határidő elmulasztása anyagi jogi vagy eljárásjogi következményeket von maga után.5
Az osztrák jogirodalomnak a fenti kérdésben elfoglalt álláspontja értelmében azt, hogy egy jogi norma anyagi jogi vagy az eljárásjogi szabálynak tekintendő-e, két egyszerű kérdés feltevésével lehet meghatározni. Ha a válasz arra irányul, hogy egy személy miképpen érvényesítheti jogát akkor eljárásjogi szabállyal állunk szemben, ha arra, hogy az adott személynek milyen joga áll fent, akkor anyagi jogi szabályra leltünk. Az eljárásjogi szabályok tehát az anyagi jogban biztosított jogok érvényesítését szolgálják6. Ez a meghatározás véleményem szerint oly mértékben pontatlan, hogy az az elhatárolási szempontok tekintetében legfeljebb mankóul szolgálhat.
A Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozat indokolását a keresetindítási határidőket tartalmazó jogszabályok és a határidők számítására vonatkozó eljárási jogi és anyagi jogi rendelkezések példálózó felsorolásával indítja, majd szűkszavúan megemlíti Kengyel Miklós7 és Németh János8 vonatkozó álláspontját; azonban azok megerősítése vagy elvetése kérdésében nem foglal állást. Dogmatikai értékelésre csupán az indokolás VI. 2. pontjában kerül sor.
A jogegységi tanács által tett, az alábbiakban kiemelt megállapítások azonban további kérdéseket vetnek fel, amelyek megválaszolására nem vagy nem átfogóan került sor:
1. A kereset az alanyi (anyagi) jog bírósági érvényesítésének eszköze.
Tekinthető-e minden kereset, kivétel nélkül minden esetben, az anyagi jog érvényesítését szolgáló eszköznek, vagy az csupán általában, bár nem szükségszerűen, az anyagi jog érvényesítésének egyik eszköze?
2. A jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik. és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű.
Tekintettel arra, hogy a bírósági eljárás a kereset alapján indul, így annak benyújtása értelemszerűen nem lehet a peres eljárásban megtett cselekmény. A Pp. szerinti peres eljárás megindítására irányuló cselekmények azonban nem képezik az anyagi jog részét, azok nem csak anyagi jogi igények érvényesítését célozhatják meg, s nem kötődnek minden esetben anyagi jogviszonyhoz sem, így felmerül a kérdés: A jogegységi tanács indokolásbeli érvei alapján milyen jellegű határidőnek kell tekintenünk azt a keresetindítási határidőt, amely valamely közigazgatási eljárásbeli jog érvényesítését, illetőleg annak kikényszerítését célzó per megindítására nyitva álló időtartamot határoz meg?
3. A határidő jellege nem attól függ, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi) jogszabály rendeli, illetőleg, hogy annak elmulasztásához az milyen jogkövetkezményt fűz.
Nem vitathatóan az esetek túlnyomó többségében iránymutatást ad a határidő jellegének meghatározásához annak szabályozási helye. Ennek ellenére nem nyilvánítható egy határidő csupán azon okból eljárásjoginak, hogy annak szabályozására valamely eljárásjogi törvényben került sor.
Kétségtelen, hogy az anyagi jogi határidők szorosan kapcsolódnak az érvényesíteni kívánt anyagi jogi igényhez, azonban igazolható-e azon állítás, hogy egy polgári/közigazgatási per minden esetben anyagi jogi igény érvényesítését szolgálja?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
