Költözés és új irodám megnyitásának szervezése közben kaptam a kamarai felkérést, hogy itthon legyek segítségére az Osztrák Közjegyzői Kamarának a Mariazellbe irányuló közjegyzői zarándoklat lebonyolításában.
Weißmann tiszteletbeli elnök úr levele megérintett egyrészről, mivel 1998-1999. évi bécsi ösztöndíjam három hónapja alatt személyesen megismerhettem őt, másrészről pedig a zarándoklatra való felhívás különösen szimpatikus volt számomra, hiszen közjegyzői pályafutásom elején, 2000 decemberében néhányan Magyarországról szintén a fent említett kamara és elnök úr szervezésében Rómában vehettünk részt sok európai közjegyzővel együtt egy pápai audiencián, melyről a Szentatya áldásával tértünk haza. Ez az élmény azóta is mélyen befolyásolja napi munkámat, szeretném a jogszolgáltatás szolgálat jellegét hangsúlyozni.
2004. október 1-jén Magyarországról kis csapat indult útnak... Az osztrák kollégák egy nagyívű és precíz programmal vártak minket. A zarándoklat előtti estén a kamara helyiségeiben fogadást adtak a "Latin Közjegyzők Napja" és a zarándoklat résztvevőinek. Másnap buszokkal utaztunk Bécsből Mariazellbe. Számomra felemelő volt a sok hegycsúcs látványa. Közép-Európa sok országából gyűltünk össze közjegyzők, családtagok, ismerősök. Nagy szlovákiai küldöttség volt jelen. Megérkezésünk után együtt vonultunk fel Ratzinger bíboros úr vezetésével harangzúgás közepette a kegytemplomhoz, melynek számos magyar vonatkozása is van (magyar királyok és esztergomi érsekek).
A szentmisén azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a szentleckét magyarul olvashattam fel. A miséből kiemelném a Mária és Erzsébet találkozásáról szóló evangéliumot (Lukács 1, 39-47.), melyhez kapcsolódóan a bíboros úr tartotta meg az alábbi prédikációt, melynek az osztrák kamara által kiadott írásbeli változatát apró segítséggel jelöltem, Dr. Schlosser Annamária fordította le. Úgy gondolom, hogy fontos gondolatokat közvetíthetünk azon kolléganőknek és kollégáknak, akik valamely oknál fogva nem tudtak eljönni erre a zarándoklatra.
Joseph Ratzinger bíboros prédikációja
"Kedves Püspök- és Paptestvérek, tisztelt Közjegyzők Európa minden országából! Kedves Testvéreim az Úrban!
Mária Júdea hegyein átkelve siet, hogy tovább adja Erzsébetnek az örömöt, amelyben részesült. Sürgetést érez arra, hogy meglátogassa azt, aki társa az Isten földi eljövetelének titkában. Át kell neki adnia az örömöt, amelyben része lett. A szeretet ugyanis arra törekszik, hogy eljusson másokhoz, és erre törekszik az öröm is. Az egyházatyák Mária Erzsébethez tartó útjára úgy tekintettek, mint az egyház képére, ahogy Jézussal a szíve alatt átkel a világ hegyein, magasságain és mélységein, és feladata Isten örömhírét elvinni az emberekhez. Igen, Isten megérkezett, arcot és nevet kapott, egy lett miközülünk, Ő a velünk élő Isten, Ő a jóság és a kegyelem hatalma. Az egyház nem azért hirdeti az evangéliumot, hogy hatalomra tegyen szert, és minél több embert nyerjen meg, hanem azért, mert az örömhírt tovább kell adni, mivel az nem egyedül a miénk, mert a szeretet, amelyet ajándékul kaptunk azt követeli, hogy osszuk meg másokkal is. A kereszténység legbelsőbb valójában öröm. Az Újszövetség kezdő szavai - ahogyan az angyal köszönti Máriát - mi "Üdvöz légy, Mária"-nak fordítjuk - a görög "?αιρε Μαρια", vagyis "Örvendj, Mária": Ez a keresztény történelem nyitánya és tényleges kezdete, ahogy Istenben az öröm lép be világunkba.
Amikor ezt halljuk, ellentmondást érzünk. A kereszténység fáradságosnak, elcsépeltnek, kínokkal és nehézségekkel teljesnek tűnik számunkra. Úgy tűnik, mintha beszűkítené az életet, ahelyett, hogy megnyitná azt. De amikor megközelítjük lényegét, ha újra meghallgatjuk, ami legbelsőbb valósága, és engedjük, hogy megérintsen, akkor ma is öröm: öröm tudni, hogy nem a véletlen vetett minket értelmetlenül teremtett a világba; öröm tudni, hogy a véget nem érő és minket soha el nem hagyó szeretet akaratából létezünk, amelyre mindig rábízhatjuk magunkat; öröm, hogy létezik Isten, aki ismer bennünket, és aki nem kegyetlen bíró, hanem az igazságosság Istene, az igazságosságé, amely jóságos és az üdvösségünket akarja. Ezért a mai nap első üzenete számunkra, hogy újra felfedezzük az örömet és a hitet mint az öröm forrását, és hogy engedjük, hogy ez a legbelső valóság újra megérintsen bennünket és így segítsen hordozni és elviselni, átformálni a terheinket.
Nézzük tehát a két asszony találkozását, amely a két gyermek első találkozása is egyben. János megmozdul anyja, Erzsébet méhében. Ezzel Lukács az egész gyermekségtörténet során Dávidnak a frigyláda előtti táncára utal, és azt mondja számunkra: Íme, itt van, a valódi frigyláda, amely nemcsak titokzatosan utal arra, hogy a távoli Isten ismer minket és szól hozzánk, hanem maga az Isten közöttünk való megtestesült lakozása. Isten nem a kövekben lakik, Isten az élő emberekben lakik, és megtestesülve lakik bennük. Annyira szereti az embereket, hogy önmaga vált testté. Aynszövetség ládájában, a szent tabernákulumban van jelen. Az öröm szent hatalma, amely látja, ahogy megmozdul az anyaméhben a gyermek adja számunkra is az öröm ritmusát, mely a liturgiában, szent jeleiben, az énekben és az imában folytatódik, s amely olyan, mint a tánc a szövetség ládája előtt, Isten előtt, aki valóban jelen van, és aki arra hív bennünket, hogy magunk váljunk a szövetség ládájává? Amikor Isten az oltáriszentségben magát testi mivoltában adja nekünk ajándékba, azt akarja, hogy mi az Isten lakóhelyeivé váljunk, és belőlünk az Ő szeretete sugározzon a világba.
Hallgassuk a két asszony szavait. Erzsébet az angyal köszöntését: "Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled", Lukács szerint a Szentlélek által sugalmazott szavakkal egészíti ki: "Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse." Az Egyház első és kulcsfontosságú, nagy Mária-imája nem emberi alkotás, hanem az angyal ajándéka, aki az Atya üdvözletét közvetíti, az Erzsébeten keresztül szóló Szentlélek adományát. Amikor így imádkozunk, azokat a szavakat mondjuk, amelyeket maga az Isten adott az ajkunkra, az ígéretnek megfelelően, amelyet Mária hirdet a Magnificatban: "Mostantól fogva boldognak mondanak engem az összes nemzedékek."
A Mária-tisztelet nem az egyház utólagos találmánya, és nem jelent eltávolodást Jézus Krisztustól, az egyetlen középponttól. Maga a Szentlélek parancsa számunkra. Mert Isten azt akarja, hogy fensége, amelyet csupán saját tiszta fényében nem ismerhetünk fel, az emberekben váljon felismerhetővé, akikből az Ő fényessége világít ránk, és válik számunkra hozzáférhetővé. A szentekben, mindenekelőtt pedig Máriában, az Úr édesanyjában felismerjük, hogy milyen maga az Isten, benne látjuk fenségének tükröződését az emberi arcon, egy ember életén keresztül hozzánk érkezve. Fontosak Erzsébetnek Máriához intézett szavai is: "Boldog, aki hitt." Ezzel az Ószövetség kezdetére utal, Ábrahámra, a hit atyjára, aki bízott Istenben és megkísérelte a lehetetlent, hogy hazáját elhagyja és elinduljon egy ismeretlen földre, mert Isten ezt parancsolja neki, és ezzel új történelem kezdődik az emberek számára. A hit fáklyáját, amely Ábrahámban égni kezd, az ószövetségi pátriárkák és próféták, szent férfiak és asszonyok viszik tovább, és Mária gyújtja meg teljes fényességében. Mária hisz, és ezzel megnyitja a mennyet, kitárja annak zárt ajtaját, és láthatjuk, hogy Isten itt van, és elfogad bennünket, és törődik velünk. Mária hisz, és el meri fogadni azt a szörnyűséget, hogy Isten betör az életébe és fiának anyjává akarja tenni őt. Olyasmiben hisz, ami szétfeszíti az emberi életet, és minden várakozását és élettervét keresztezhette. Mária Istenre bízza magát, és ezzel megnyitja az ég és föld közötti kaput.
"Boldog, aki hitt." Erzsébet ezáltal mihozzánk is szól: Higgyél Istenben, tedd félre kevélységedet és kétségeidet, merj Rá hagyatkozni, és Vele járni! De valóban kövesd Őt, és akkor megtapasztalod, hogy amit mond, az igaz, hogy valóban jelen van! Istent nem vethetjük alá kísérletezésnek. Miféle Isten is lenne, ha a laboratóriumban vizsgálhatnánk? Nem, Ő a hit és az istenkövetés bátorságát követeli, és követésében nyílik meg számunkra világossága, felismerjük: igen, Ő az, aki ezt az utat ajándékozza nekünk. Hitre szólít fel minket egy korban, amikor a hit széttöredezése a világot nem világosabbá, hanem sötétebbé teszi, amikor az emberekben lakozó sötét erők, melyeket a hit tartott féken, újra kitörnek, amikor Isten fénye többé már nem világíthat. Imádkozzuk: "Uram, hiszek, segíts hitetlenségemen", és tartsuk szemünk előtt, amit Weißmann elnök úr is megfogalmazott: Nem elég hinnünk, nem elég pusztán a számunkra elérhetetlen magasság elérésére törekednünk. A hit mindig az egész élő egyházzal közös együtt-hit. A hit egy seregnyi szent emberrel közös együtt-hit, akik ezen az elgyomosodott szántóföldön Isten fényjelei. A hit együtt-járás a hívő egyház közösségében. Mária a mai napon arra hív minket, hogy merjünk együtt-hinni, hozzá hasonlóan Ábrahámmal és Izraellel együtt, és Isten igéjét újra megnyitni. Kérjük az Urat, hogy megtalálhassuk az együtt-hit bátorságát, és így újra kitárhassuk a föld és ég közötti kapukat.
Mária így felel Erzsébet üdvözletére: "Magasztalja lelkem az Urat". Ez szó szerint így hangzik: "Lelkem naggyá teszi az Urat." Ez az, amit Mária a mai napon tesz: Háttérbe lép, hogy Isten állhasson hatalmasként ebben a világban. Amikor az Urat naggyá tesszük, ne legyen kisebbségi érzésünk, mintha mi meg kicsivé válnánk. Csak ha az Istent naggyá teszszük, lesz az ember is nagy. Ha Istent kis betűkkel írjuk és lekicsinyítjük, akkor az ember is kicsi lesz. Akkor valóban nem több mint a véletlen szüleménye, amit az evolúció a partra dobott, és amiről nem tudni: jó-e, hogy létezik-e vagy sem. Akkor a világűr végtelen fényéveinek egy pillanata vagyunk, amely jön és eltűnik, ahogy azt egy pogány római sírfelirat mondja: "A semmiből, a semmi, a semmibe." Akkor ez a végső definíciónk.
Nem lehetünk naggyá, ha Istent lekicsinyítjük. Csak ha Istent nagy betűkkel írjuk az életünkbe, és nagy teret engedünk neki a világban, lehetünk mi is naggyá. Akkor Isten szeretetének teremtményei vagyunk, az Ő arcának fényei a világban, akkor az örök szeretet akaratából lettünk, és az Ő örök szeretetére rendeltettünk. A kommunista uralom idejében Szolzsenyicin egy könyvét nem engedték kiadni, mert megingathatatlanul ragaszkodott hozzá, hogy az Isten szót nagy kezdőbetűvel írják, ami pedig tilos volt. Ennek az ideológiának uralma alatt Istent kisbetűvel kellett írni. És éppen ezért az emberi méltóságot is egyre kisebb betűvel írták. Tudjuk, hogy az a világ, ahogy azt Szolzsenyicin egy másik regényében ábrázolta, a pokol egyik első körévé vált. Mert a pokol ott van, ahonnan kitiltják az Istent, ahová a fénye többé már nem világíthat be. Istent naggyá tenni, ez köti össze a két asszony szavait, mivel ez nem jelent mást, mint hinni.
Mária a Magnificatot teljesen az Ószövetségből meríti, összefogja és átviszi az egyházba annak teljes imakincsét, és megajándékoz minket annak értelmezésével is, hogy mi az, ami a hívő magatartással ellentétes. Három elemet említ: a kevélykedőket, a hatalmasokat, akiket az Isten elűz trónjukról, és a gazdagokat, akiket csak a vagyon érdekli.
A kevélység az első, valójában már Ádám bűne is ez volt. A kevélység annyit tesz, mint Istenné válni és senki mást el nem ismerni, teljesen önállóvá lenni és függetlenné válni Istentől, az örök szeretetet azzal gyanúsítani, hogy az valójában nem ajándék, nem létünk forrása, hanem függőség. De éppen így bukik el az ember. Ezzel szemben áll az alázat, amely elfogadja a szeretetet és felismeri, hogy szükségünk van rá, amely hisz abban, hogy Isten nekünk ajándékozta önmagát, amely megbízik benne, és ebben találja meg az ember valódi nagyságát.
A következő a hatalom imádata, amely azt tekinti hatalmasnak, aki pusztítani, és pusztítással fenyegetni tud. A valódi hatalom azonban nem a pusztítás hatalma, hanem az építésé. A Szentírás azt mondja, hogy Isten mindenhatósága legfőképp a megbocsátás és az irgalom hatalmában rejlik. Erre támaszkodunk hitünkkel egy olyan világban, amikor e hatalmat gyakran megtapossák, de fel is fénylik számos vértanú és sok szenvedő ember történetében. A másik pusztán a hatalom torzképe, amely elpusztítja a földet.
Mária végül a gazdagságról mint a vagyon imádatáról szól. Az ember sokasíthatja a teremtés adományait, és a tulajdonával szolgálhatja az egészet. De ha az ember a vagyont imádja, a vagyon szolgájává válik. Birtokba veszi őt a vagyon és akkor többé már nem a teremtés ura az igaz Úr mintájára. Ezért meg kell szabadulni attól, ami az élet kísértésének látszik, de valójában elveszi a minket alkotó nagyságot. Kérjük Máriát, segítsen minket, hogy Istent naggyá tegyük, vezessen el minket a valódi nagysághoz.
"Sub tuum praesidium" - "Oltalmad alá futunk": ez a kereszténység legrégibb bibliai idők utáni Mária-imádsága. Egy negyedik századi egyiptomi papiruszon találták. Elképzelhető, hogy egyiptomi szerzetesektől származik, és mindazt a szenvedést tükrözi, amelynek azok az emberek ki voltak téve: a politikai hatalom elnyomásának, de a természet és a társadalom erői általi fenyegetésnek is, melyek elől védelmet kerestek az Anyánál, az ő jóságánál mint az egyetlen valóban oltalmat adó és megbízható hatalomnál.
"Oltalmad alá futunk" itt, Mariazellben, ahol jó kilencszáz éve fohászkodnak Máriához, ahová azért érkeznek emberek, hogy az ő oltalmából erőt merítsenek életükhöz. Érezzük, hogy itt jelenvaló az évszázadok imádsága, és mi is csatlakozunk az imádkozók nagy zarándoklatához. Kérjük Máriát, hogy segítsen hinnünk, a hit által reménykednünk, a hit és a reménység által szeretnünk. Kérjük őt, hogy Önöknek, közjegyzőknek és mindannyiunknak segítsen a valódi igazságosságot szolgálni, az igazságosságot, amely békét teremt. Ő itt kiterjesztette palástját a népek sokasága fölé, akik ma itt magukat képviselik, akiknek a Szűzanya palástja közös oltalmat ad, és akik így a határokon átívelő egységet alkotnak. Kérjük Máriát, hogy segítsen ebben az órában Európát építeni, egy olyan Európát, amelyben Weißmann elnök úr szavai szerint nem tévesztik össze a fát a gyökérrel, amelyben újra megtanulunk a hit gyökeréből élni. Kérjük az Istenanyát, hogy segítsen Európának újra megtalálni lelkét, a nagy erkölcsi és emberi erőt, amely a hitből fakad, és amely naggyá tette ezt a földrészt. Kérjük, hogy vezessen bennünket az élet viharaiban. Kérjük őt, hogy legyen béke és egység, és a terrort legyőzze a jóság nagyobb ereje. Kérjük: mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Amen."
Köszönetet nyilvánítunk az Osztrák Közjegyzői Kamarának és különösen Weißmann tiszteletbeli elnök úrnak a zarándoklat megszervezéséért. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Dévényi Norbert közjegyző, Dr. Schlosser Annamária közjegyzőjelölt
Visszaugrás
