A hitelezői igény érvényesítésére megállapított határidő anyagi jogi vagy eljárási jogi határidőnek minősül? Van-e helye igazolási kérelemnek a hitelezői igénybejelentési határidő elmulasztása miatt?
A Kúria Gfv. VII. 30.310/2013/11. számú, fent már hivatkozott határozata állást foglalt ebben a kérdésben, a határidő eljárási jogi határidő és elmulasztása esetén igazolási kérelemnek van helye. Érdemes azonban áttekinteni az ezzel kapcsolatos korábbi döntéseket és jogszabályi rendelkezéseket.
A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet 12. § értelmében a bíróság a felszámolási eljárás megindítását a Magyar Közlönyben közzétette, és a 13. § szerint a közzétételnek tartalmaznia kellett - egyebek mellett - a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket a Magyar Közlöny megjelenésétől számított harminc napon belül jelentsék be. Az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet az igénybejelentési határidő tekintetében egyéb rendelkezést nem tartalmazott. A miniszteri indokolás azonban kiemelte, hogy a közzététel egyik legfontosabb része a hitelezőknek szóló felhívás, a Magyar Közlöny megjelenésétől számított harminc napon belül kell a követeléseket bejelenteni és rögzítette, hogy e határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet alapján született eseti döntések ezért - az indokolásra hivatkozással - a bejelentési határidő elmulasztása orvoslására egységesen elismerték az igazolási kérelem előterjeszt-
- 5/6 -
hetőségét. BH 1991.37., BH 1990.351., BH 1990.229., BH 1989.368., BH 1993.762., BH 1991.121.
Az 1991. évi XLIX. tv. indokolása a hitelezői igénybejelentési határidő jellege tekintetében semmilyen utalást nem tartalmaz.
Amennyiben eljárási határidő, igazolásnak a Polgári Perrendtartás szerint van helye, amennyiben pedig anyagi jogi határidő, akkor igazolás csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján terjeszthető elő. Felvethető, hogy az igény bejelentése nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. E határidő jellege nem függ attól, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi) jogszabály rendeli, illetőleg hogy annak elmulasztásához milyen jogkövetkezményt fűz. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az igény érvényesítése már megtörténhetett a felszámolást megelőzően is, ha ugyanis a hitelezőnek jogerősen megítélt követelése van az adóssal szemben, az igényt csak behajtani kívánja a felszámolási eljárásban.
Felhozhatók érvek a határidő anyagi jogi jellege mellett. A Pp. határidők számítására, és a perbeli cselekmények teljesítésének - eljárási határidők, határnapok elmulasztásának - orvoslására vonatkozó rendelkezései a bíróság előtt teljesítendő eljárási cselekmények teljesítésére és mulasztására alkalmazhatók, és alkalmazandók. A Csődtörvény 28. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott 40 napos határidő azonban a hitelezői igény (követelés) érvényesítésének, azaz az anyagi jogi igény érvényesítésének törvényben meghatározott határideje. Nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. A felszámolás alatt álló kötelezettel szemben a pénzkövetelések érvényesítésének eszköze - a per, és a perben benyújtandó keresetlevél helyett - a hitelezői igénybejelentés, amely nem perbeli cselekmény, (a keresetlevél benyújtásától eltérően még csak nem is bíróság előtt, hanem a felszámoló előtt teljesítendő) határideje nem eljárási cselekményre vonatkozó, eljárási határidő, hanem közvetlenül az anyagi jogi igényhez kapcsolódó, anyagi jogi határidő. A hitelezői igénybejelentés elmulasztása, késedelme nem egy eljárásjogi eszköz igénybevételének lehetőségétől zárja el a felet, hanem magára az anyagi jogi igényre hat ki. Az anyagi jogi határidő lényeges eltérése az eljárás jogi határidőhöz képest, hogy a Ptké. 4. § (3) bekezdése értelmében a határidő elmulasztásának vagy késedelmének jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével beállnak, és a határidő elmulasztása esetén a Pp. igazolási kérelemre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
Az idézett jogegységi határozat[1] szerint az anyagi jogi határidőre az időmúlásnak kétféle hatása van: a jogvesztés és az elévülés, a jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be. Amennyiben a jogszabály a keresetindításra (igényérvényesítésre) úgy ír elő határidőt, hogy elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető. Amennyiben a jogszabály a mulasztás kimentésére nem az elévülés kimentésénél szigorúbb feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg; a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására a régi Ptk. 326-327. §-okban (új Ptk. 6:2-6:25. §) írt szabályokat kell alkalmazni, s ha az elévülési kifogás alapos, a határidő elmulasztásának következményeit az ügy érdemében hozott ítéletben kell levonni. A jogegységi határozat e rendelkezései azonban a Csődtörvény 28. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott 40 napos igény bejelentési határidőre nem alkalmazhatók az alábbi okok miatt:
A Csődtörvény 28. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott 40 napos határidő elmulasztása a hitelező anyagi jogi igényének, követelésének sem az elévülését, sem a jogvesztését nem eredményezi, az anyagi jogi igényre a Csődtörvény 37. § (1) bekezdésében meghatározott 180 napos határidő elmulasztása hat ki, amely a (3) bekezdés értelmében jogvesztő, és amelynek elmulasztása az alanyi jog megszűnését eredményezi. A Csődtörvény tehát rendelkezik a hitelezői igény bejelentés elmulasztásának következményeiről, és ahhoz a jogvesztést fűzi. A 40 napos határidő elmulasztása sem jogvesztést, sem elévülést nem eredményez, csupán késedelmet, e késedelem következményeiről pedig maga a Csődtörvény rendelkezik oly módon, hogy a késedelmes igénybejelentő követelésének kielégítési esélyét csökkentve, e követelés besorolását hátrányosabbá teszi. A 40 napos határidőn túli igénybejelentés tehát magát az anyagi jogi igényt nem érinti, csupán esetlegesen - de nem feltétlenül - annak kielégítési esélyét csökkenti. Hogy a mulasztás eredményez-e valódi hátrányt a hitelező számára, ez a hitelezőn kívüli okok függvénye, az adós vagyoni helyzetétől, a bejelentett hitelezői igények összegétől, besorolásától függő kérdés, az esetek egy részében (pl. vagyontalan, vagy kellő vagyonnal rendelkező adós esetén, vagy a többi hitelező késedelme miatt) az igénybejelentési késedelem az igény kielégítésére nincs is hatással.
A fentiek okán az idézett jogegységi határozatnak a jogvesztésre, illetve elévülésre vonatkozó szabályai a Csődtörvény 28. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott 40 napos határidőre nem alkalmazhatók, a hitelezőnek késedelme Csődtörvény által meghatározott következményeit - hátrányosabb igénybesorolást - viselnie kell.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
