Rektor Úr!
Tisztelt Szenátus!
Tisztelt Ünnepi Közgyűlés!
Hölgyeim és Uraim!
Szeretném szívből megköszönni, hogy e rendkívüli kitüntetésre méltónak találtak. Csekély érdemeimmel ilyen elismerésre aligha szolgáltam rá.
Ellenkezőleg: én tartozom hálával a Sorsnak, mert egy életen át azt tehettem, amihez készségeim és lelki adottságaim talán a leginkább hajlamosítottak: taníthattam az ifjúságot. És hálával tartozom a Sorsnak azért is, mert egy történelmi megrázkódtatásokkal szabdalt korban itt taníthattam, ezen az Egyetemen, Magyarország első oktatási intézményének viszonylagos védettségében. Őszintén remélem: csak olyan kompromisszumokra kényszerültem, amelyek a történelem ítélőszéke előtt is vállalhatók.
Tisztelt Ünnepi Közgyűlés!
A magánjog tudományát két és félezer év sok-sok jogászgenerációja fejlesztette. Rendkívül felelősségteljes, de egyben örömszerző feladat ezt a tudást az ifjúság újabb és újabb korosztályainak átadni. A tanári pálya az egyetemen is hivatás! Az egyetemi tanár példájával nevel is! Ezért mindenkor kerestem az alkalmat, hogy tanítványaimat rávezessem az isteni parancs és az emberi törvény különbségére, és az utóbbiak tekintetében intsem őket a kételkedés kötelességére is. Ha másként nem lehetett, társadalomlélektani kísérletek ismertetésével, szépirodalmi példázatokkal és történelmi parabolákkal törekedtem erre.
Az Egyetemtől kapott sok privilégiumot hűséggel igyekeztem viszonozni. Vendégprofesszori távollétektől eltekintve, csaknem fél évszázada itt van tevékenységem súlypontja. Itt maradtam akkor is, amikor csábító ajánlatok máshová hívtak.
Megértem azokat, akik másként döntöttek, különösen azokat a kollégáimat, akik az elmúlt években felelősségteljes, magas tisztségekben helytálltak, áldozatokat vállaltak, és jelentős szolgálatokat tettek hazánknak.
Nem egyszer azért Gottfried Kellerrel éreztem:
"S mint fáradt Danaida, ha szitáját
Leengedi s kíváncsian tekintget:
- 235/236 -
Nézek óvatosan utánatok,
S aggódom, ki mint idomul, hogy illeg."
Hűségemet az a tudományos műhely, a Polgári Jogi Tanszék táplálta, amelynek 1963 óta tagja vagyok, és amelynek húsz esztendőn át, 1979 és 1999 között vezetője voltam. Hálával gondolok néhai professzoraimra, Világhy Miklósra és Eörsi Gyulára, akiktől oly gazdag szakmai és emberi útravalót kaptam. Szeretettel emlékezem elhunyt kiváló kollégáimra és barátaimra: Asztalos Lászlóra, Boytha Györgyre, Lontai Endrére, Peschka Vilmosra és Sárándi Imrére, akikkel - és a ma is aktívakkal: Harmathy Attilával, Mádl Ferenccel, Sajó Andrással, Sólyom Lászlóval, Weiss Emiliával együtt - páratlan szellemi közösséget alakítottunk ki. Sokat tanultam valamennyiüktől. Nagy reményekkel fordulok a Tanszék mai derékhada (részben már tanítványaim) felé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
