Az 1991. évi IL. tv (a Csődtörvény) az 1997. évi XXVII. tv-nyel történt módosítása óta több fórumon -így a Felszámolók Országos Egyesülete által szervezett szakmai tanácskozásokon is - felmerült, hogy a Csődtörvény újabb és újabb módosítása helyett egy új
hitelezővédelmi és fizetésképtelenségi törvényre lenne szükség. Az 1999. november 25-26. napján megtartott tanácskozás fő témája is ez volt, emellett természetesen napi gyakorlati problémák is megvitatásra kerültek.
Mint ahogyan arra a tanácskozásra készített ajánlás és vázlat is utalt, a gazdasági változások, az európai csatlakozás alapjainak megteremtése, a gazdálkodás szervezeti átrendezése koncepcionális változásokat igényel. Az állami és a hitelezői szerepvállalás erősítése, a romeltakarítás helyett a reorganizáció lenne a kívánatos. Indokolt a gazdálkodó szervezetek tulajdonosi körének, ügyvezetésének a felelősségét fokozottabban érvényesíteni. Szükséges a részint a reorganizációban, részint a felszámolási eljárásokban részt vevő szakértői közreműködés díjának a rendezése (olyan elképzelés is felmerült, hogy már a cégalapítás során minden gazdálkodó szervezet köteles lenne egy bizonyos összeget elkülöníteni, illetve zárolni, vagy kötelező biztosítás formájában megteremteni az esetleges felszámolási eljárás fedezetére). Célszerű a csőd-, a felszámolási eljárás és a végelszámolás koncentrálása a bírósági gazdasági kollégiumokhoz. Amellett, hogy a "csődeljárás" elnevezése is vitatott és nem szerencsés, a csődnek, mint eljárásjogi intézménynek az újraszabályozása is szükséges.
Kiemelt hangsúlyt kapott az úgynevezett fedezett követelések, illetve a munkavállalói követelések preferálása, ez utóbbi vonatkozásában az állami garancia fokozott érvényesítése. Felmerült a fizetésképtelenségi jogszabályok kiterjesztése az egyéni vállalkozásokra is. Az elképzelések szerint az úgynevezett fizetésképtelenségi szakértők köztestületi kamarába tömörülnének, erre épülő követelményrendszer és felügyeleti rendszer kerülne kialakításra.
A vázlat, illetve az ajánlás mellett a tanácskozás előadói is sok hasznos és új gondolatot vetettek fel, hangsúlyozva a változás indokoltságát. Megállapították, hogy a szabályozás nem egyértelmű, a csődeljárás mint intézmény nem működik, a hitelezői választmány mint intézmény sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Szó esett a regisztrációs díjjal, illetve a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlával kapcsolatos problémákról. Megjegyzem, hogy bár az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított Csődtörvény 59. §-a messze nem olyan egyértelmű, mint ahogyan erre a megkeresésekkel kapcsolatos levelezésében a Pénzügyminisztérium illetékesei hivatkoztak, elegendő csak utalnom dr. Csőke Andreának a Céghírnök 1999. évi 1. számában írt ezzel kapcsolatos cikkére. A levelezések, megkeresések kapcsán, ismertté vált az a jogalkotói álláspont, mely szerint a bíróság ugyan megállapítja az egyszerűsített felszámolás esetében az 1997. évi XXVII. tv alapján folyó ügyekben, a 300 000 forint felszámolói díjat -a pénzügyminisztériumi álláspont szerint a megállapított felszámolói díjban benne foglaltatik az áfa is -, de csak a befizetett hitelezői regisztrációs díjak, illetve esetlegesen az adós vagyona szolgálhat ennek kielégítésére. Egyszerűsített felszámolás esetén sem 100 000 forintra, sem 300 000 forintra a díjkiegészítési számláról történő kiegészítésre nincsen lehetőség. Persze felvethető, hogy akkor minek a díjkiegészítési számla - de ez már egy másik kérdés. Véleményem szerint ugyanis a tulajdonképpen szolidaritási elven működő díjkiegészítési számlára a legnagyobb szükség az "üres", egyszerűsített felszámolással megszűnő cégek esetében lenne.
A tanácskozáson elhangzott, hogy a díjkiegészítési számla kezelésével kapcsolatos utasítás megalkotása után, a már megállapított díjak - természetesen a rendelkezésre álló összeg függvényében meghatározott elvek szerint - valamilyen módon kifizetésre kerülnek.
Úgy gondolom, hogy a kifejtettek szerint - egyszerűsített felszámolás esetén a díjkiegészítési számla egyáltalán nem vehető igénybe és a megállapított felszámolói díj az áfát is magába foglalja -, az immár kifejezett és egyértelmű jogalkotói szándéknak megfelelő gyakorlat alakul ki. E vonatkozásban is indokolt lenne véleményem szerint a csődtörvény olyan egyértelmű módosítása, mely kifejezetten az egyszerűsített felszámolások szolidaritási elven működő finanszírozását segítené elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
