A családjog különleges jogterület. Ahogy Lady Hale fogalmazott a Stack v Dowden[1] ügyben, »[i]n law, "context is everything" and the domestic context is very different from the commercial world«, azaz - szabad fordításban - a jogban minden a körülményeken múlik, és a családi körülmények nagymértékben különböznek az üzleti világtól. Az, hogy mikor és milyen módon avatkozik be az állam a családok működésébe és miként befolyásolja a családon belüli viszonyokat, egyrészt kiváló téma a jogi szabályozás természetének vizsgálata szempontjából, másrészt rendkívül gazdag alapanyag az empirikus kutatások művelőinek.
Ennek bemutatására ezúttal három tanulmány szolgál, melyek közül John Eekelaar: Önkorlátozás: társadalmi normák, individualizmus és a család [2] című írásának fókuszpontjában az oly gyakran emlegetett individualizmus - vélt vagy valós - jelensége áll, és amellyel összefüggésben a szerző felvázolja azokat a lehetséges irányokat, ahogyan az állami szabályozás a család belső normáinak a fejlődésével kapcsolatba kerülhet. Az elméleti háttér feltérképezését követően Carol Smart: A jog és a családi élet: pillanatképek 25 év empirikus kutatásaiból [3] című cikke szolgál tanulságul arra, hogy a jog és a családi viszonyok szoros kölcsönhatásban léteznek, ennélfogva az egyes jogintézményekről való gondolkodás megváltozására a jognak is szükségszerűen reagálnia kell. Végül egy kritikai hangvételű írást kerül sorra Jane Fortin tollából, aki a gyermeki jogok szabályozásának látszólagosságából fakadó problémákra hívja fel a figyelmet a Gyermeki jogok - hízelgés a félrevezetés érdekében? [4] című tanulmányában.[5] Bár a tanulmányok szerzői az angol, illetve angol-walesi jogi szabályozás fejlődéséből és az Egyesült Királyság társadalmi változásaiból indulnak ki, elvi következtetéseik és kérdéseik a kontinensen érzékelhető társadalmi átalakulási folyamatok megértése és a civil law fejlődésének értékelése szempontjából figyelemreméltók és alkalmazhatók.
* * *
John Eekelaar annak vizsgálatával indítja gondolatmenetét, hogy az individualizmus - jelenleg "önzésként" definiált - jelensége valóban a családi magatartásformák súlyos erkölcsi válságát idézte-e elő. Kiindulásként rögzíti, hogy bár az individualista értékek megerősödtek, ezt nem az erkölcsi értékek, hanem egyes intézmények és közösségek rovására tették. Mégis, "[a]z erkölcsi és társadalmi normák jogszabályokkal történő helyettesítése súlyos veszélyekkel jár." [6] Ezzel összefüggésben a szerző három paradigmát vázol fel: a felhatalmazáson alapuló modellt (authorization model), amelyben az állam a családon belül létrejövő döntésekhez társítja az állami kikényszerítés lehetőségét, a jogátruházás modelljét (delegation model), amikor az állam írja elő és kényszeríti ki a családon belül követendő szabályokat, így a család maga válik az állami akarat végrehajtójává, végül a szándékos tartózkodás modelljét (purposive abstention model), ahol a családon belüli erkölcsi és társadalmi kötelezettségek nem nyernek jogi érvényesíthetőséget, csak ha nem teljesítésük a társadalmi érdekeket veszélyezteti.
"Az 1980-as évek óta állandó témája a társadalomkutatóknak, hogy olyan társadalomban élünk, amelyet csekély egyéni önmegtartóztatás jellemez." [7] A fogyasztói társadalommal kapcsolatos közhelyek azonban nagyon leegyszerűsítően közelítik meg a családon belüli magatartásokat. Arra kellene inkább odafigyelni - tanácsolja a szerző -, hogy vajon az állam kellő önmegtartóztatást gyakorol-e, amikor egyes családi magatartásformákat a jogi szabályozás által megmerevít. A társadalmi normák olyan szabályozók, amelyek állami jogalkotás nélkül is befolyásolják a magatartásunkat, hiszen valamennyien ezek által igazodunk a kulturális, vallási vagy egyéb elvárásokhoz.
Az individualizmus gondolata a pszichoterápia fejlődésével együtt alakult ki, amely az egyénre és
- 49/50 -
nem az egyén által megtestesített társadalmi tényezőre fokuszált. Ekkor kezdték az egyén szemén keresztül látni, láttatni és értékelni az egyes társadalmi jelenségeket, például azt, hogy a szerelem feltételes - csak addig létezik, amíg a feleknek a kapcsolatra szükségük van. Ez a nézőpont azonban nem bizonyulhat elegendőnek a család funkciójának teljes aláásásához. Kiegyensúlyozottabb elképzelésként idézi fel a szerző Ulrich Beck és Elisabeth Beck-Gernsheim "altruista individualizmus" felfogását, amely megkérdőjelezi a teljesen énközpontú társadalom kialakulásának a lehetőségét. Az elméletek többsége azonban "a modern társadalmat, vagy legalábbis a kapitalista társadalmat énközpontú viselkedéssel átitatottnak tekinti."[8] Holott legtöbbször hiányzik az összehasonlítás a korábbi vagy jelenkori társadalmakkal, pedig felmerül a kérdés, hogy az arisztokratikus, patriarchátuson alapuló, esetleg nacionalista vagy imperialista társadalmak, esetleg a 19. század szabad kapitalista társadalmai talán kevésbé voltak ezzel az önzéssel érintettek? Milyen következtetés vonható le a korábbi férj-feleség, szülő-gyermek közti viszonyokból? A szerző szerint az első családjogi reformok elsősorban az egyéneknek az intézményi kontroll, illetve meghatározott - alárendelt - státusz alóli mentesülése iránti igényével függtek össze. Ezzel összefüggésben a szerző utal Christie Davies azon megállapítására, mely szerint a 20. század végén Nagy-Britanniában paradigmaváltás történt, és az emberek cselekedeteit autonóm döntésként értékelő erkölcsi felfogás helyett a körülmények ok-szerepét elismerő, a károkat minimalizáló hozzáállás vált meghatározóvá, amit jól jellemez a halálbüntetés eltörlése, az abortusz-szabályok liberalizálása, a házassági bontójog reformja és a homoszexualitás dekriminalizációja is.
Háttérbe szorult tehát az intézményes erkölcsiség, azonban valamikor a 20. század végén előtérbe került az emberi jogok védelme, mégpedig éppen akkor, amikor "az önző individualizmus állítólag virágzásnak indult".[9] Ez megteremtette az alapot a különböző kritériumok szerinti diszkrimináció kiküszöböléséhez, újabb és újabb kötelezettségekkel terhelve a többségében "önző individualistákból" állónak tekintett társadalmak vállát. A szerző álláspontja szerint tehát nem élünk erkölcstelen társadalomban, mindössze a különböző intézmények (egyház, házasság) befolyása és jelentősége csökkent. De a kutatások azt bizonyítják, hogy a házasságtörést ma is éppúgy elítélik az emberek, mint korábban, és nem változtak érdemben az idős szülőkkel szemben fennálló gondoskodással kapcsolatos elképzelések sem, mi több, a házasságok bizonytalanabbá válásával a generációk közötti kapcsolatok felértékelődtek. Egy kutatás szerint továbbá az emberek boldogságról való felfogása szorosan összefügg a közvetlen hozzátartozóik boldogságával, azaz mégis csak van bennünk némi önzetlenség. Következtetésként a szerző leszögezi, hogy "bármilyen hibák is rejlenek a jelenlegi fogyasztás-orientált társadalmakban és bármennyire is nő az individualizmus, az emberek még nem hagytak fel teljesen a családjukkal kapcsolatos erkölcsi és társadalmi szabályok követésével."[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
