Napjaink európai információs társadalmi politikái a közbeszerzési eljárások "elektronizálhatóságának" kérdését két szempontból is kulcsfontosság elemnek tekintik. A közbeszerzések révén az állam, mint a modern gazdaságok egyik legjelentősebb piaci szereplője vásárlóként jelenik meg, javak és szolgáltatások iránt támaszt közvetlen keresletet: a vállalkozások részéről alapvető igényként merül fel, hogy az újonnan kiírt pályázatokra vonatkozó információkhoz a lehető legszélesebb körben, gyorsan, rendszerezett formában, költség hatékonyan juthassanak hozzá, s hasonló módon tehessék meg esetleges ajánlatukat is. Ezt felismerve minden elektronikus kereskedelmi politika lényeges részét képezi az elektronikus közbeszerzéseket lehetővé tevő feltételrendszer mielőbbi megvalósítása.
Ugyanakkor az állami szervek közbeszerzéseik során a költségvetésből származó forrásokat, közpénzeket költenek el: e források hatékony, nyomon követhető felhasználása, a közbeszerzési eljárások költségeinek csökkentése, a pályáztatással kapcsolatos cselekmények egyszerűsítése, felgyorsítása és költségkímélőbbé tétele már az elektronikus kormányzati koncepciókon belül jelentkezik követelményként. Mindeme célok az infokommunikációs eszközök, az informatika lehetőségeinek a közbeszerzési eljárásokba való bevezetésével, tudatos, tervezett és jogilag is lehetővé tett felhasználásával érhetők el.
Az Országgyűlés 2003 decemberében elfogadta a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt (Kbt.), amely főszabályként 2004. május 1-jén lépett hatályba. Az új törvény alapvető célja egyrészt a magyar közbeszerzési jog szabályainak a közösségi jog irányadó normáihoz való teljes körű igazítása, másrészt a hatályos közbeszerzési törvény 1995. évi megalkotása, és hatályba lépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatainak hasznosítása, és ennek alapján a közbeszerzési szabályok kiigazítása volt.
A magyar jogszabály-előkészítési folyamat ugyanakkor figyelembe kívánta venni a szabályozott területre vonatkozó közösségi jogalkotás újabb fejleményeiként született irányelv-tervezeteket is. Ezek egyes rendelkezéseit (így az e-közbeszerzésre vonatkozó bizonyos szabályokat is) már a normaszövegbe be is építette, illetőleg felhatalmazást adott arra, hogy az e-közbeszerzés tárgykörében az elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályait, az elektronikus úton történő beszerzés szabályait és a központosított eljárások részletes - a közbeszerzési törvénytől az ilyen eljárások sajátossága miatt szükséges módon eltérő - szabályait kormányrendelet határozza meg (204. § (1) bek.). Ez a felhatalmazás lehetőséget biztosított arra, hogy
- 54/55 -
amint az Európai Unióban elfogadják az említett új közbeszerzési irányelveket, mind a központosított közbeszerzések mind az e-közbeszerzések tekintetében - még a törvény szükséges módosítása előtt - átvehessük azokat a sajátos, az e-közbeszerzést elősegítő szabályokat, melyeket az új irányelvek a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre vonatkozóan is tartalmaztak.
A Kbt. - meghatározott körben - már számolt az elektronikus közbeszerzés fokozatos bevezetésének követelményrendszerével. A 20. § (1) bek. általános szabályként fogalmazta meg, hogy eljárási cselekmények - a törvényben, illetőleg más jogszabályban meghatározott feltételek mellett - elektronikusan is gyakorolhatók, a közbeszerzési eljárásokat megindító hirdetmények, valamint az egyéb hirdetmények elektronikus úton is feladhatók közzététel céljából. A hirdetmények elektronikus feladása esetén ebben az esetben a hirdetményeket legkésőbb a feladásuktól számított 5 napon belül közzé kell tenni. Ha az ajánlatkérő a nemzeti értékhatár feletti, de az EU értékhatárt el nem érő beszerzést kíván lefolytatni, és a dokumentációt az ajánlattevők számára térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton hozzáférhetővé teszi, a minimum ajánlattételi vagy részvételi határidők további 5 nappal rövidíthetőek, az ajánlatok (illetve a részvételi jelentkezések) hagyományos benyújtástól eltérő (pl. elektronikus) módon is benyújthatók. Az elektronikus eszközök használata a Közbeszerzési Döntőbizottság jogorvoslati eljárását is érintette, például az ajánlatkérőnek a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárás megkezdéséről telefaxon vagy elektronikus úton kell haladéktalanul tájékoztatnia a Közbeszerzési Döntőbizottságot (pl. Kbt. 135. §).
Mint arra már korábban utaltunk, a hazai közbeszerzési szabályozás 2003. évi felülvizsgálatával, az új közbeszerzési törvény kidolgozásával egyidejűleg a közösségi közbeszerzési szabályozás is felülvizsgálatra került: az új közösségi közbeszerzési irányelvek elfogadására, illetve kihirdetésére, csak 2004 márciusában, vagyis az új közbeszerzési törvény elfogadását követően került sor, s így nem volt lehetőség arra, hogy a magyar közbeszerzési szabályozás a csatlakozásra való felkészülés keretében már az új közbeszerzési irányelvekhez igazítva kerüljön kialakításra. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a Kbt.-t röviddel annak hatálybalépése után - az új közösségi közbeszerzési irányelveknek való megfelelés céljából - mindenképp felül kellett vizsgálni.
A törvényben az e-közbeszerzés tárgykörében biztosított rendeletalkotási felhatalmazás lehetőséget biztosított arra, hogy amint az Európai Unióban elfogadják az új közbeszerzési irányelveket, mind a központosított közbeszerzések mind az e-közbeszerzések tekintetében - még a törvény szükséges módosítása előtt - átvehessük azokat a sajátos, az e-közbeszerzést elősegítő szabályokat, melyeket az új irányelvek is tartalmaznak, a közösségi értékhatároktól elérő értékű közbeszerzésekre vonatkozóan is. A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslattal összefüggő feladatokról szóló 2273/2003. (X. 31.) Korm. határozat 1. f. pontja értelmében 2004. január 15-ig előterjesztést kellett készíteni az elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól valamint az elektronikus úton történő beszerzés szabályairól szóló kormányrendeletről. A feladat felelősei - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter bevonásával - az informatikai és hírközlési miniszter és az igazságügyminiszter lettek. A rendelet szakmai előkészítése során kétféle koncepció ütközött: az első, tágabb megközelítésű a már elfogadásra került közösségi irányelvekben lehetővé tett beszerzési technikák (elektronikus aukció, dinamikus beszerzési rendszer) bevezetését is biztosítani kívánta , a második, szűkebb megközelítésű csak egyes, elektronikusan is gyakorolható eljárási cselekmények meghatározására, az ezzel összefüggő "minimál-feltételrendszer" kialakítására törekedett .
A közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről szóló 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet az utóbbi koncepció jegyében született meg. Egyrészt meghatározta a Kbt. szerint elektronikusan is megvalósítható eljárási cselekmények gyakorlásának módját, alapvető informatikai követelményeit, másrészt az Elektronikus Közbeszerzési Rendszert működtető Elektronikus Közbeszerzési Szolgáltatóra vonatkozó jogi feltételrendszer megteremtésével lehetőséget nyújtott az - döntően vagy kizárólagosan elektronikus eszközök igénybe vételére épülő - elektronikus közbeszerzési technikák alkalmazásához, mely technikák szabályozását a vonatkozó uniós irányelveknek megfelelően és az új Kbt.-vel való teljes összhangban kellett kialakítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
