1. Spanyolországban a XVI-XVII. század folyamán a jogtudósok főképpen a római jogra épülő közjog művelésére fordítottak figyelmet. Kutatásaik, tudományos munkásságuk centrumában a ius publicum állt. A közjog tudományos igényű művelése a IX. Alfonz leóni király által 1218-ban alapított salamancai egyetemen (Studium Generale Salamantinum) összpontosult. Római jogi fogalmakkal és konstrukciókkal találkozunk például Francisco de Vitoria (1483 ca.-1546) munkáiban, amelyek joggal a modern nemzetközi jog (ius inter gentes) megalapozóinak tekinthetők. A salaman-cai egyetem mellett a XIII. század végén alapított val-ladolidi egyetem (az alapítás éve valószínűleg 1293) és a léridai egyetem (az alapítás esztendeje 1300) ugyancsak európai mércével mérve is jelentős centrumai a jogtudomány művelésének.1
A szomszédos Franciaországban működő humanisták, a Humanista Iskola hatása ekkorra már spanyol földre is kiterjedt. A Humanista Iskola spanyolországi művelői közül ki kell emelnünk Diego Covarruvias y Leyva (1512-1577) segoviai püspök, a "spanyol Bartolus" és Antonius Augustinus (Antonio Augustín, 1516-1586) tarragonai érsek, Budaeus (Budé) követője, Alciatus (Alciato, 1492-1550) tanítványa nevét, akik a két "derecho docto" (droit savant, diritto dotto, gelehrtes Recht, learned law, geleerd recht), azaz a római jog és a kánonjog Európa-szerte elismert, igen nagy tekintélynek örvendő művelői voltak.
A hatályos jog rendszerbefoglalásának gondolata már a 15. század utolsó harmadában felmerült. A római jogban és a kánonjogban egyaránt járatos Alonso Díaz de Montalvo (1405-1499) 1480-ban kapott megbízást a Leónban és Kasztiliában alkalmazott jog "kodifikálására". Díaz de Montalvo szerkesztésében került közzétételre a Libro de Leyes, amelyet később Ordenamiento de Montalvo-nak is neveztek. A Díaz de Montalvo által szerkesztett gyűjtemény lett a forrása - legalábbis részben - a Nueva Recopilaciónnak, majd később a Novísima Recopilaciónnak.
A hatályos jog kompilációját jelentette a Siete Partidasnak a jogtudós és filozófus Gregorio López de Tovar (1496-1560) szerkesztésében megjelent átdolgozása. Ez az átdolgozás, melynek alapjául Díaz de Montalvo különböző kézirat-kiadásai és a nagy számban rendelkezésre álló glosszák szolgáltak, hivatalos gyűjtemény rangjára emelkedett és 16 kiadásban jelent meg 1565 és 1885 között. A Siete Partidas López de Tovar szerkesztésében megjelent átdolgozása képezte Spanyolországban - és a kolóniákban - a törvénykezés alapvető forrását annak ellenére, hogy a Bölcs Alfonz nevéhez kapcsolódó gyűjtemény az Ordenamiento de Alcala 1348-ban történő elfogadása után csak szub-szidiáriusan érvényesülő jogforrásnak számított.
2. A spanyol királyságban a hatályos jog konszolidálásának céljából összeállított, szerkesztett hivatalos törvénygyűjtemények (Nueva Recopilación, 15672; Reco-pilación de las Leyes de las Indias, 1680, Novísima Recopilación, 1805) szintén tartalmaztak jelentős mértékben római jogból kölcsönzött fogalmakat és konstrukciókat. Itt utalunk arra, hogy a II. Fülöp (15271598) által összeállítani rendelt gyűjtemény hivatalos neve Recopilación; melynek kapcsán hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Nueva (Nueva Recopilación) jelző nem hivatalos jellegű hozzáfűzés.
Az 1805. július 15-én kihirdetett és hatálybalépett Novísima Recopilación de las Leyes de Espana számos - tegyük hozzá - jogos kritika tárgyát képezte.3 Kétségtelen, hogy ez a törvénygyűjtemény a modern, újkori kodifikációk korában, különösen a francia Code civil elfogadását követően struktúrájánál és tartalmánál fogva egyaránt a magánjogi törvényhozás igencsak meghaladott, "archaikus" formáját jelentette.
A Novísima Recopilación szerkesztésére 1798-ban - Manuel de Godoy (1792-1798), a királyi udvar kegyence kormányzati tevékenységének utolsó esztendejében - IV. Károly (1788-1808) királytól az erősen konzervatív gondolkodású Juan de la Reguera y Valde-lomar kapott megbízást, aki sokkal inkább a bíróságok által alkalmazott, tradicionális, a gazdasági és társadalmi realitással nem adekvát jog hatályában való fenntartását, mintsem átfogó reformját kívánta kompiláció formájában megvalósítani. A szerkesztés során elsődleges feladatának a hatályos, alkalmazott jog hiányosságainak kiküszöbölését, orvoslását tekintette. A jog új, korszerű, pontosabban a kor gazdasági, szociális és politikai (jogpolitikai) követelményeinek megfelelő rendszerbe foglalását már IV. Károly elődei, VI. Ferdinánd (1746-1759) és III. Károly (1759-1788) is kívánatosnak és időszerűnek tartották. Uralkodásuk idején azonban, néhány kísérlettől eltekintve, nem valósult meg a jogrendszer tervezett, nagyon is időszerű reformja.
A spanyol magánjog területén uralkodó partikulariz-mus felszámolását a XIX. század elején több jogszabály is célul tűzte ki, így az 1808-ban elfogadott, bay-onne-i Alkotmányos Charta (Carta Constitucional, Constitución de Bayona), majd az 1812-ben kihirdetett, bár hatályba nem lépett Cádizi Alkotmány (Constitución de Cádiz).
A spanyol magánjogfejlődés sajátossága, hogy a kasztíliai jogra épülő derecho espanol is, a római jog és a kánonjog mellett, ún. közönséges jog (ins commune). A derecho espanol 1741-től kezdve kötelezően oktatott tárgy a spanyol királyság egyetemein. E diszciplina oktatásának alapját Ignacio Jordán Claudio de Asso y del Rio (1742-1804/14)4 és M. Manuel y Rodriguez 1771-ben közzétett Instituciones del Derecho civil de Castilla című munkája (tankönyve) képezte a legtöbb jogi karon. Asso del Río és Manuel y Rodríguez institúcióinak sajátossága, hogy szerzői a derecho espanol elveit a tételes jogból, tehát a Siete Partidasból, a Nueva Recopilaciónból és a helyi jogokból (derechos forales) vették. A joggyakorlat, a törvénykezés (jurisprudencia) nem játszott semmiféle szerepet a fenti tankönyv megírásánál. Bár az institúciók szerzői formailag nem tekintették a római jogot a jogrendszer hivatalos forrásának (fons iuris), a könyv szerkesztésénél mégis a római jog elveire és fogalomrendszerére támaszkodtak.
3. A Polgári Törvénykönyv tervezetét ("Concor-dancias motivos y comentarios del Código civil espanol") a magánjog neves művelője, a Navarrában született Florencio Garcia Goyena (1783-1855) dolgozta ki 1851-ben, aki tervezetének elkészítése során a francia Code civil mellett a porosz Allgemeines Landrechtre és az osztrák ABGB-re volt elsősorban figyelemmel. Katalóniában a napóleoni hódítás során a francia Code civil (katalán fordításban) hatályos jog volt. A Code civil nem kis hatással volt később mind a jogtudományra (doktrínára) mind pedig a joggyakorlatra (jurisprudencia).
Kétségtelen az, hogy a XIX. században a spanyol jogtudomány nem volt, objektív okoknál fogva nem lehetett az európai jogtudomány számára iránymutató. Vitathatatlan azonban az, hogy a spanyol Código civil, amely De Castro megfogalmazása szerint a "joggyakorlat művelőinek és jószándéku" politikusoknak alkotása5, be tudta tölteni azt a célt, feladatot, amelyet szerkesztői szántak neki.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
