Az Európai Unió keleti bővítésével egyidejűleg a közösségi versenyjog területén is jelentős változások történtek. Egyfelől életbe lépett az Európai Közösségi Szerződés (EKSz.) 81. és 82. cikkei alkalmazását szabályozó új 1/2003/EK rendelet,[1] mely alapvetően megváltoztatta a korábbi eljárási rendet. Másfelől a fenti két, a versenykorlátozó megállapodásokat és az erőfölénnyel való visszaéléseket tiltó cikkeket érintő reformmal párhuzamosan, de attól lényegesen eltérő koncepció mentén, sor került a fúziós engedélyezési eljárás átalakítására is. Ez utóbbi változtatás alapköve 139/2004/EK rendelet.[2]
Cikkünk első részében a 81. és 82. cikkek alkalmazásának új rendszerét, az Európai Versenyügyi Hálózat működését és a reform Magyarországra gyakorolt hatását mutatjuk be. A cikk második felében pedig az új fúziós eljárás legfontosabb szabályait ismertetjük.
A tagállami versenyhatóságok és bíróságok 2004. május 1-jétől egyaránt alkalmazhatják az EKSz. 81. és 82. cikkeinek egészét. Míg ugyanis korábban főszabályként csak az Európai Bizottság előtt, kérelemre indított eljárásokban volt lehetőség a 81. cikk tilalma alóli mentesülés megállapítására, addig az ahhoz szükséges feltételek meglétét immár a nemzeti szervek is figyelembe vehetik az előttük indult eljárásokban. Ezzel egyidejűleg a nemzeti hatóságok számára kötelezővé is vált a közösségi jog alkalmazása, minden olyan ügyben, melyben eljárnának, és amely érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.[3]
A mentesülés fennállásának megállapíthatósága mellett újdonság a korábbi bejelentési rendszer teljes megszüntetése is. A vállalkozásoknak nem kell tehát a jövőben egyetlen hatóság konstitutív döntésére sem várni korlátozó megállapodásuk jogszerűvé válásához. Megállapodásukat a közösségi jog kialakult gyakorlatának figyelembe vételével maguk értékelik, és a jogszerűség bizonyítására csak annak kétségbe vonása esetén kényszerülnek. A bejelentési kötelezettség megszűnésével azonban a bejelentés lehetősége is tovaszáll, így a jogi megítélés bizonytalanságának kockázatát is viselniük kell a vállalkozásoknak az adminisztratív könnyebbségek áraként.
A reform keretében a hatóságok hatékonyabb fellépése és az inkonzisztens jogalkalmazásnak a decentra-
- 398/399 -
lizációból származó veszélye miatt létrejött az Európai Versenyügyi Hálózat. A hálózathoz azok a versenyhatóságok tartoznak, melyek felhatalmazottak a közösségi jog alkalmazására.[4] A hálózat jogi alapja a Rendelet 11. cikke, mely előírja a hatóságok szoros együttműködését. A hálózat célja a Rendeletben biztosított együttműködési formák kihasználása, a már említett jogalkalmazási alapelvek - hatékonyság, egységesség - biztosítása érdekében.
a) A hálózat értesítése
A közösségi jog alapján induló ügyeket a hatóságok kötelesek egy speciálisan erre a célra létrehozott elektronikus hálózaton bejelenteni,[5] lehetővé téve ezáltal azt, hogy a kapott információk alapján másik hatóság is eljárhasson a jogsértés miatt, ha az az ő hatáskörét is érinti. Ugyancsak lehetőség van arra is, hogy a már eljárást indító hatóságok, látva más országok azonos szerveinek aktivitását, saját eljárásukat felfüggesszék vagy megszüntessék.[6] Az ún. ügyelosztási eljárás során tehát kialakul, hogy az érintett hatóságok közül melyek járnak majd el. Nincs kötelező erejű ügyelosztási döntés, azaz a hatóságok az egyeztetés alapján szabadon döntik el, hogy látják-e értelmét a további eljárásnak, figyelembe véve a többi hatóság stratégiáját. A saját eljárás megszüntetése egyébként különösen akkor valószínű, ha a jogsértés csekély hatást gyakorol a saját területükön, és így a másik hatóság tiltó határozata megfelelő megoldást jelent a számukra. Ilyen helyzet áll fenn, mondjuk egy export kartell esetén, mely közvetlen fogyasztói érdeksérelmet csak az ország határain kívül okoz, így belföldi piaci hatás hiányában bírság kiszabása nem mindig indokolt. Az együttműködés szorosabbá válásával és a nemzeti jogok ehhez szükséges változtatásával vélhetőleg lehetséges lesz majd a jövőben az is, hogy a hatóságok átengedjék hatáskörük gyakorlását egy másik nemzeti szerv részére, így az határozatában a jogsértés többi országra gyakorolt hatását is szankcionálhatja. Jelenleg azonban erre még nincs lehetőség.
b) Információcsere
A hálózat bármilyen információ kicserélésére jogosult, legyen az akár üzleti titok vagy más bizalmas dokumentum.[7] A vállalkozások érdekeinek védelmét az általános titokvédelmi szabályok mellett a célhoz kötöttség előírása is biztosítja. Az információ csak a közösségi jog (illetőleg kettős jogalapon való eljárás esetén a nemzeti jog) alkalmazásának céljából, és csak ugyanabban az ügyben[8] használható fel. Ezen feltételek fennállását, csakúgy, mint a bizonyíték jogszerű felhasználhatóságát az átvevő hatóságnak határozatában be kell mutatnia.[9] Fontos körülmény ugyanakkor, hogy az átadás révén szerzett információ bizonyítékként jogszerűen felhasználható akkor is, ha a másik tagállamban a hatóság olyan jogosítványok révén szerezte be, melyek nem elérhetőek a kérelmező hatóság számára. Ha tehát egy másik tagállamban például egy bírói engedélyhez nem kötötten végrehajtható rajtaütésen, önhatalmú kutatással szerzik meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által később átkért bizonyítékot, akkor az jogszerű átadás esetén felhasználható lesz annak ellenére, hogy magyar jog alapján a rajtaütést csak bírói felhatalmazással lehetett volna végrehajtani.
Az átadott információk felhasználhatóságának korlátja még a célhoz kötöttség mellett az, ha a kérelmező hatóság természetes személyek szankcionálására is fel akarja azokat használni. Erre a célra az átadott információk csak akkor használhatóak fel, ha az átadó hatóság is alkalmazhat hasonló szankciókat, vagy ha az információ megszerzésekor ugyanolyan jogvédelmet élveztek az eljárás alá vontak, mint amit a kérelmező hatóság eljárása során élveztek volna.
c) Eljárási segítségnyújtás
A Bizottságnak a korábbi eljárási rendszerben is lehetősége volt arra, hogy az érintett nemzeti hatóság segítségével önálló információszerzést folytasson egy tagállam területén. Az új szabályok alapján most már lehetőség van arra is, hogy a Bizottság vagy bármelyik másik, a közösségi jog alkalmazásával eljáró nemzeti hatóság számára eljárási segítséget nyújtson egy másik tagállami versenyhivatal.[10] Ez a segítségnyújtás magába foglalja az addig rendelkezésre nem álló információk megszerzését információkérés, szemle, helyszíni vizsgálat vagy akár rajtaütés révén. Az információ ily módon való megszerzéséhez nem szükséges a kérelmezett hatóságnak saját eljárást indítania, eljárása a megszerzett információk átadásával zárul.
d) A Bizottság szerepe
A hálózat működése nem váltja ki teljesen a Bizottság eljárását. A túlnyomóan nemzeti ügyek decentralizált elintézésével viszont a Bizottság illetékes Főigazgatósága képes a közösségi szempontból fontosabb jogsértésekre koncentrálni. A Főigazgatóság emellett fontos szerepet játszik majd a hálózat többi tagja által intézett ügyekben is. A Rendelet alapján a nemzeti hatóságok, ha a közösségi jog alkalmazása során tiltó,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
