https://doi.org/10.59851/mj.72.10.4
A jogbiztonság és az azt támogató jogegység megvalósulása a jogrendszerrel szemben támasztott leglényegesebb társadalmi elvárások körébe tartoznak. Ugyanakkor a jogegységet célzó bírói döntések - akárcsak maga a jogrendszer - absztrakción alapulnak, hatásukat pedig egy gyorsulva fejlődő/változó társadalmi rendszerben fejtik ki. Változás és jogegység, látszólag egymásnak ellentmondó megközelítésekre engednek következtetni, de vajon valóban így van-e? Ez az írás arra keresi a választ, miként segíti a jogegység a jogrendszer szabályozási funkciójának kiteljesítését a gyorsulva változó társadalmi környezetben.
Kulcsszavak: jogbiztonság; jogegység; exponenciális változás; jogrendszer; jogi komplexitás
The realization of legal certainty and the legal unity that supports it belong among the most essential societal expectations placed upon the legal system. At the same time, judicial decisions aimed at achieving legal unity - just like the legal system itself - are based on abstraction, and exert their influence within a rapidly developing and changing societal framework. Change and legal unity seem to suggest opposing approaches, but is that truly the case? This article seeks to answer how legal unity contributes to the fulfillment of the regulatory function of the legal system in a rapidly changing social environment.
Keywords: legal certainty; exponential change; legal system; legal complexity
Nincs kétségem afelől, hogy valamennyien úgy gondoljuk, a jogegység és az annak megvalósulása által támogatott jogbiztonság egy legáltalánosabb értelemben vett társadalmi közjó, ezért függetlenül attól, hogy bíróként, ügyészként, ügyvédként, jogtanácsosként, államigazgatási tisztviselőként vagy közjegyzőként gondolkodunk erről, ugyanerre a következtetésre jutunk.
Annak ellenére, hogy az emberre - hivatásrendi hovatartozásától függetlenül - általánosan jellemző kognitív elfogultság okán sokszor úgy gondoljuk, hogy éppen az általunk gyakorolt tevékenység a jogrendszer legbonyolultabb és a legnehezebb része az egyik legfontosabb területén a jognak, a jog alkalmazásában egyek vagyunk, hiszen ugyanazt a jogot alkalmazzuk, csak a megközelítéseink kiindulópontja más aszerint, hogy bírói, ügyészi, ügyvédi, közjegyzői vagy egyéb státuszból tesszük azt. A jogalkalmazási gyakorlataink pedig folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, és függetlenül attól, hogy éppen melyik hivatásrendet képviseljük, tevékenységeink - akár akarjuk, akár nem -, kölcsönösen befolyásolják egymást, és ezzel minden területen folyamatos változást generálnak.
Amikor erről gondolkodunk, ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy valamennyien egy exponenciálisan, tehát gyorsulva fejlődő globális társadalmi rendszer hatásaitól érintve gyakoroljuk a hivatásunkat, ami különösen nagy nyomás alatt tartja a napi joggyakorlatot, vagyis a jogrendszernek azt a részét, amelynek frontján a legújabb jelenségek jogrendszeri adaptációja folyamatosan megtörténik, és amely bizonyos késéssel érezteti hatását a bírói joggyakorlaton is.
Ezen a fokozódó nyomás alatt lévő, folyamatos jelenben létező adaptációs fronton helyezkednek el az ügyvédek és jogtanácsosok mellett a közjegyzők is. Példaként említhetem, hogy a közjegyzői gyakorlatban mintegy öt éve jelent meg először az igény a kriptoeszközök biztosítéki alkalmazására. De hivatkozhatnék arra is, hogy például a mozaik családmodell terjedésével jelentősen nő a vagyonjogi-öröklési jogviszonyok összetettsége, a hagyatéki eljárás pedig a halál folytán a jogrendszeri folyamatoknak egy olyan szakasza, ahol a jogi relevanciával bíró problémák maguktól értetődően kumulálódnak, és mindenképpen állást kell foglalni az elhunytat érintő jogviszonyok vonatkozásában, például az elhunyt szerződéses és vagyoni viszonyait, továbbá egyéb, jog által címkézett kölcsönhatásait illetően.
A vázolt folyamatokban pedig hivatásrendi hovatartozásunktól függetlenül valamennyien joghatással bíró döntéseket hozunk, nap mint nap, egyiket a másik után, amelynek során nekünk, közjegyzőknek - az ügyvédekhez és jogtanácsosokhoz hasonlóan -, akkor is állást kell foglalnunk, ha adott esetben sem jogszabály, sem pedig bírói gyakorlat nem áll rendelkezésünkre. Az ügyfeleknek pedig ilyenkor is olyan kitanítást kell adnunk, olyan megoldásokra kell rávilágítanunk, amelyek alkalmasak az egyedileg rájuk szabott jogviszonyban az egyensúly fenntartására.
Ebben a folyamatrendszerben a bírói gyakorlat - ideértve a jogegységi eljárást is - a jogviszonyok egy későbbi életciklusában fog kölcsönhatásba lépni és bekapcsolódni a folyamatokba, hatását ezt követően fogja kifejteni az érintett területen. A bírói visszacsatolás azonban értelemszerűen a jogviszonyoknak csak egy részében következik be, mégpedig rendszerint azokban a legproblémásabb esetekben, amelyekben a felek megegyezés útján már nem képesek egyensúlyt teremteni, ezért fordulnak bírósághoz. A bírói döntések pedig - különösen a precedenshatású döntések - ezt követően orientálni fogják a hasonló jogviszonyokban eljáró feleket a joggyakorlatuk további formálásában.
Mindezért különösen fontos, hogy a jogegységi döntés meghozatala során a lehető legszélesebb körben visszamenőleg is, a vizsgált joggyakorlat kialakulásától kezdve, annak múltbeli irányait, lehetőségeit, kiterjedését és motivációit feltérképezve szülessen meg a döntés. Figyelembe véve a vizsgált jogintézmények létrehozásának eredeti és alapvető céljait, tekintettel a funkciójukban beálló esetleges változásokra is; hiszen a gyorsuló környezeti változás okán egyre gyakrabban kell számítani arra, hogy mire egy jelenséget a bírói joggyakorlat megmérne, addigra az már jelentősen vagy teljesen átalakul, esetleg már
- 636/637 -
nem is releváns. Mindezek mellett szem előtt kell tartani azt is, hogy e döntések eredménye az érintett jogviszonyoknak nem csupán a jövőjére, hanem a múltjára is ki fog hatni.
A jogrendszer egy társadalmi szabályozásra tervezett rendszer, amelynek feladata legáltalánosabb értelemben a társadalmi viszonyok rendezett, kiegyensúlyozott és biztonságos keretek között való tartása. Ennek megfelelően a jogegység a jogrendszer egészére vonatkoztatva is egy olyan elképzelés, amely felé törekedni szükséges, hiszen jogbiztonságról akkor beszélhetünk, ha a jogrendszer e szabályozó feladatnak eleget tud tenni.
A jogbiztonság megteremtésében tehát nagyon fontos tényező a jogegység kialakítása. A jogegység lényegét pedig abban látom, hogy a jogrendszer stratégiai fontosságú csomópontjaiban olyan mérföldköveket állítson fel a joggyakorlat számára, amelyek segítik annak orientációját a jogalkalmazásban. A jogegység formálásában pedig a legjelentősebb szerep a bírói szervezetre hárul.
Amikor jogegységről beszélünk, magától értetődően jut eszünkbe a korlátozott precedensrendszer, vagyis a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett döntései és az azokban foglalt jogkérdésekben való állásfoglalások, továbbá az idekapcsolódó fogalmak, a precedenshatás[1] és precedensképesség, az azokhoz kapcsolódó felülvizsgálat lehetősége,[2] valamint a jogegységi panasz intézménye, amit akkor lehet benyújtani a Kúriához, ha a peres fél szerint az őt érintő ügyben a Kúria a saját joggyakorlatától eltérő döntést hozott.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
