Tanulmányomban az örökbefogadásra vonatkozó hazai rendelkezéseket ismertetem, jogintézményenként színesítve az azzal egyező valamint az attól eltérő európai megoldásokkal. Míg korábbi tanulmányaimban a fejlődéstörténettel foglalkoztam[1], ezúttal az elmélet és a gyakorlat párosítására helyezek hangsúlyt, elkalauzolva az olvasót az örökbefogadási eljárás kezdetétől az ún. utánkövetésig.
Hazánkban a gyermeki jogok tekintetében kiemelkedő jelentőséggel bír a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.), mely a Gyermekek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20. napján kelt ENSZ Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) alapelveit, az állam gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatait és számos gyermeki jogot integrált a magyar jogrendszerbe.
Magyarországon az örökbefogadás intézményét a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Negyedik Könyve (Családjog, a továbbiakban: CSJK), a Gyvt., a gyámhatóságokról, a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.), valamint a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény szabályozza. A CSJK 4:1. § alapelve szerint: "e törvény alkalmazása során a családi és az egyéni érdek összhangját biztosítva kell eljárni." A 4:2. § alapelvi rendelkezése szerint: "[a] családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék. Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa." A hazai örökbefogadási szabályozás több célt is szolgál, egyrészt a rokoni kapcsolat létesítését, másrészt a kiskorú családban való nevelését [BH 1995.349.] A családi kapcsolat egyben célja és eszköze is az örökbefogadásnak, hiszen ez a kapcsolat a harmonikus, kiegyensúlyozott légkörű családi közösségben való nevelés érdekében létesül, és amint ez megvalósul, a további cél az, hogy a rokoni kapcsolat minél szilárdabb lehessen.[2] Az örökbefogadás további célja, hogy a szülő-gyermeki kapcsolat alapján az idős örökbefogadó is támaszt, gondoskodást kapjon [BH 1962.3788.; PJD II. 386.; BH 2000.2.60].
Hazánkban csak olyan kiskorú gyermeket lehet örökbe fogadni, akinek a szülei nem élnek, vagy akit megfelelően nevelni nem képesek [Ptk. 4:123. § (1) bekezdés]. Nagykorú gyermek örökbefogadását a CSJK nem ismeri el, ugyanis esetükben az elérni kívánt célok többsége más jogi eszközzel biztosítható (például névváltoztatás útján a név továbbvitele, végintézkedés útján pedig örökösnevezés.[3]
Az örökbefogadási eljárás az örökbe fogadni kívánó személy(ek) kezdeményezésére indul, melynek során az örökbe fogadni szándékozó a gyámhivatal előtt, jegyzőkönyvben nyilatkozik arról, hogy hány, milyen korú, nemű, egészségi állapotú gyermeket kíván örökbe fogadni, valamint arról is, hogy az örökbefogadás joghatásait ismeri és tudomásul veszi, nem áll fenn vele szemben örökbefogadást kizáró ok, továbbá kéri-e a vér szerinti szülőként történő anyakönyvezést[4] vagy csupán az örökbefogadás tényének utólagos bejegyzését[5], továbbá nyilatkozik a gyermek örökbefogadás utáni nevéről, valamint
- 23/24 -
arról is, hogy az örökbefogadás nem jár haszonszerzéssel. A gyermek egészségi állapotáról az örökbefogadó szülőket minden esetben tájékoztatják, ugyanis testileg, szellemileg súlyosan sérült gyermeket csak olyan örökbefogadók adoptálhatnak, akik ezt tudatosan vállalják. A bírói gyakorlat szerint örökbefogadás elviselhetetlenségét a gyermek érdekében különös körültekintéssel kell vizsgálni, ha a kiskorú gyermek magatartásáról, élettörténetéről már az örökbefogadás időpontjában tudtak [BH 2004.62]. Az örökbefogadó hozzájárulhat személyazonosító adatainak az örökbe fogadni szándékozó személyek Országos Örökbefogadási Nyilvántartásba vételéhez is.[6]
Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi [Ptk. 4:120. § (4) bekezdés], illetékességi szempontból a megyeszékhelyen működő gyámhivatal, a fővárosban a Fővárosi Kormányhivatal gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró XI. Kerületi Hivatala, Pest megyében pedig a Pest Megyei Kormányhivatal gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró Szentendrei Járási Hivatala jár el [331/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 7. § (2) bekezdés c) pont]. A gyámhivatali engedély megadásához szükséges az örökbe fogadni szándékozó személynek, a gyermeknek, illetve törvényes képviselőjének egyező kérelme. A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú a beleegyezésével fogadható örökbe. A tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét örökbefogadására vonatkozóan megfelelő súllyal kell figyelembe venni [Ptk. 4:120. § (1)-(2) bekezdés]. A 2001-ben alapított Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law, a továbbiakban: CEFL), ajánlásai között kiemelkedő a 3:6. Elv, mely elismeri a gyermek meghallgatáshoz való jogát, kiemeli, hogy a gyermek saját véleménykifejtésén, tájékoztatásán túl fontos figyelembe venni azt is, hogy milyen nyomás nehezedik rá az általa kifejtettek miatt. Számos nemzeti jogrendszerrel ellentétben a 3:6. Elv nem determinál különböző korra vagy érettségi fokra. A CEFL szerint a gyermek és a szülői felügyeleti jogot gyakorló személy közötti érdek-összeütközés rengeteg szituációban bekövetkezik,[7] melyekben a gyermek érdekét védeni kell. E védelem módszere azonban a szituációtól és annak közeli eredményétől is függ.[8]
Az örökbefogadáshoz történő hozzájáruló nyilatkozatra viszont csak akkor van szükség, ha azt a CSJK megköveteli.[9] Ha a gyermek törvényes képviselője a vér szerinti szülő, akkor a szülő törvényes képviselői nyilatkozata és a szülői hozzájáruló nyilatkozat egybeesik. Azonban, ha a gyermek törvényes képviselője nem a szülő vagy nem mindkét vér szerinti szülő, akkor hozzájáruló és beleegyező nyilatkozatra is szükség van. Ha a gyermeket családba fogadták, a gyámhatóság a gyermeket nevelésbe vette[10], a bíróság a gyermeket 3. személynél helyezte el, a bíróság a szülőt cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte, a szülő szülői felügyeletének gyakorlásában ténylegesen akadályozva van - szükséges a szülői hozzájárulás, továbbá bizonyos esetekben az örökbefogadó házastársának hozzájáruló nyilatkozata is. Ha a házasságban élő személy egyedülállóként fogad örökbe gyermeket, ahhoz házastársának hozzájárulása szükséges. Ez a beleegyezés nem eredményez közöttük rokoni kapcsolatot, azonban tartási kötelezettséget igen, mivel a Ptk. 4:198. § (1) bekezdése értelmében a házastárs köteles eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét, akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.[11] Az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges szülői hozzájárulás ítélettel nem pótolható [BH 1992.1.28].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
