Augusztus 30-án elhunyt Harmathy Attila. Halálával a magyar magánjogtudomány doyenje, a diszciplína nemzetközileg elismert, kiváló művelője távozott közülünk.
Harmathy Attila tudományos pályájának első műhelye a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében az Eörsi Gyula által vezetett Polgári Jogi Osztály volt. Itt írta első szerződési jogi tanulmányait, és itt született meg az 1974-ben megjelent első monográfiája is a közreműködőért való felelősségről. Ez a munka magas színvonalon mutatja fel a korszak magyar magánjogtudományának általános erényeit: a történeti szemléletet és a jogösszehasonlító módszer alkalmazását. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben megjelent fontos magyar polgári jogi művek közös vonásaiként említhetjük ezeket az alkotói módszertani jegyeket, amelyek előnyösen árnyalták a jogdogmatikai elemzést. Ezért is mondhatjuk, hogy az ezekben az években napvilágot látott legjobb polgári jogi monográfiák nívója lényegesen magasabb volt, mint a korabeli magyar jog, a magántulajdon nélküli magánjog minősége. Harmathy könyve fél évszázad távlatából szemlélve is e jogtudományi irány termésének legjobbjai között említhető. S egyben megmutatja kutatási módszerének egyik általános, egész pályáján felismerhető értékét: a jogi szabályozás mögötti társadalmi mozgások keresését. Így például a közreműködőért való felelősség jogi kérdéseinek vizsgálata előtt a társadalmi munkamegosztás és a kooperáció törvényszerűségeit taglalja. Ez a szemléleti attitűd jellemzi Harmathy további nagy ívű tudományos pályáját, közel négyszáz tudományos dolgozatát, szóljanak azok a közigazgatási szerződésről, a gazdaságirányítás szerződésekre gyakorolt hatásáról, a polgári jogi szabályozás korlátairól, a közjog és a magánjog viszonylagossá vált határairól és megannyi más témáról. A magyaron kívül angol, francia, német és orosz nyelven is írt és publikált. A témák felsorolása helyett emeljünk ki egy vezérmotívumot, amely szinte a kezdetektől haláláig végigkísérte Harmathy tudományos tevékenységét: az állam szerepét a magánjogi viszonyokban. Ez az a témakör, amelyben meg tudta ragadni a magánjogi szabályozás változásait az elmúlt két évszázadban. Legutolsó, halála előtt megjelent angol nyelvű dolgozata is ezt a gondolatkört taglalta. Amikor a különlenyomatokat kézbe vette, rezignáltan állapította meg: a tervezett összefoglalásra már nem lesz ideje. Megállapíthatjuk mégis: a résztanulmányokban hátrahagyott mű is megkerülhetetlen kiinduló pontja lesz a magánjog utolsó kétszáz évének fejlődési tendenciáit kutatóknak.
Harmathy Attila több mint hatvan éven át oktatott az ELTE Jogi Karán. Marton Géza felkérésére már hallgató korában római jogi gyakorlatokat vezetett, majd 1974-től a Polgári Jogi Tanszék oktatója lett. 1982-től már egyetemi tanárként tárta fel legjobb hallgatóinak a magánjog rejtelmeit. Négy évtizeden át ez a tanszék lett tudományos műhelye. A rendszerváltozást követő években megnyílt lehetőségekkel élve a tanszék az ő tevékeny közreműködésével kapcsolódott be nemzetközi közös kutatási projektekbe, elsősorban angol és német kutatóintézetekkel együttműködve. 1990 és 1993 között a Kar dékánja volt. E tisztségében a maga szelíd határozottságával vezette át az intézményt az új követelmények világába. Különösen meghatározó szerepet játszott a doktori képzés megindításában. A doktoranduszok igényes dolgozatait közzétevő kötetek ékesen bizonyítják e munkájának maradandó sikerét. A Polgári Jogi Tanszék jelenlegi és előző vezetője is ebből az iskolából indult eredményes tudományos pályáján.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
