A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szervezésében 2019. október 25-én került sor a temetkezési jog aktuális kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencia megrendezésére, mely a "20 éves a magyarországi temetkezési törvény - Temetkezési- és Kegyeleti Jogi Konferencia" címet viselte. Az előadások és a vita magyar és német nyelven folytak, de a szinkrontolmácsolás mindvégig biztosított volt, így minden résztvevő német és magyar nyelven is hallgathatta az előadásokat. A tudományos eseményen mintegy 80 fős hallgatóság vett részt, akik között egyetemi kollégák, egyetemi hallgatók, de gyakorlati szakemberek, több temetkezési vállalkozó is volt. A rendezvény szervezői és házigazdái Láncos Petra Lea és Landi Balázs egyetemi docensek voltak.
A zömében a kegyeleti jogról szóló előadásokat felsorakoztató tudományos esemény résztvevőit Szabó István egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja köszöntötte, aki elmondta, hogy mind jogtörténészként, mind saját, személyes tapasztalatai alapján jogászként a jog egyik - méltatlanul - elhanyagolt területének tartja a temetkezési jogot és kegyeleti jogot, noha tennivaló bőven akadna ezen a területen is. A dékáni köszöntő után Landi Balázs egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének oktatója rövid, eszmetörténeti előadásában - az érzelem húrjait is megpendítve - mutatta be az öregedés folyamatát, valamint a társadalom idősebb emberekhez való viszonyulásának fejlődését, kiemelve, hogy ezen a téren - különösen a technika és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően - az elmúlt évszázadokban jelentős változások történtek.
A kegyeleti jogról szóló előadások sorát Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója kezdte. A Főigazgató asszony "A kegyeleti jog szerepe és változásai a magyar közigazgatásban" című referátumában a kegyeleti jog hazai szabályozása történeti előzményeinek rövid ismertetése után tért rá a hatályos temetkezési törvény bemutatására, kitérve annak végrehajtását célzó 146/1999. (X.1.) Kormányrendelet által életre hívott Nemzeti Kegyeleti Bizottság tevékenységére is. A 2013-ban, a 144/2013. (V.14.) Kormányrendelettel létrehozott NÖRI kapcsán elmondta, hogy a két szervezet egymással tökéletes összhangban működik: a NÖRI a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak mintegy operatív és javaslattevő szerveként, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság pedig a NÖRI tanácsadó testületeként. Ennek megfelelően a NÖRI több olyan - korábban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsághoz delegált - közfeladatot lát el, amely közvetve vagy közvetlenül érintik a kegyeleti jogok gyakorlását, e körben kiemelte a nemzeti sírkertbe sorolt temetkezési helyek feletti, a temetkezési törvényben meghatározott teljes körű rendelkezési jogot. A NÖRI hatáskörébe tartozó feladatok bemutatása során a hallgatóság megtudhatta, hogy az 2016-tól tovább bővült: ma már a NÖRI vagyonkezelőként a Magyar Állam tulajdonában lévő temetők[2] fenntartási és üzemeltetési feladatait is ellátja, mely tevékenység kapcsán Főigazgató asszony bemutatta a (jog)szabályi környezetet, rámutatva az alkalmazandó 34(!) jogforrás egymáshoz való viszonyának nem teljesen egyértelmű voltára. Főigazgató asszony előadása végén a NÖRI által több fórum előtt is kezdeményezett jogalkotási javaslatokat vázolta fel, melyek egy, a kiemelt állami temetésekről szóló jogszabály megalkotására, illetve a temető törvény módosítására[3] irányulnak.
A német temetkezési joggal foglalkozók körében egészen biztosan jól ismert Ulrich Stelkens professzor, a Speyeri Közigazgatástudományi Egyetem Német és Európai Közigazgatási Jogi Tanszékének vezetője. Stelkens "Grundzüge und Herausforderungen des deutschen Bestattungsrechts", azaz "A német temetkezési jog alapjai és kihívásai" című, rendkívül érdekes, sok példával alátámasztott előadásának bevezetésében a temetőkre és temetkezésre vonatkozó jogot a jog keresztmetszeti területeként mutatta be, mely a német jogrendszer csaknem minden ágában megjelenik. Ezután négy témát járt körül: "halál utáni személyiségi jog", "a halotti nyugalom védelme" és "az elhunyt testének és sírjának gondozásához való jog" mint alkotmányjogi keretek (1), az egyre inkább jelen lévő reformtörekvések okai (2), a dogmák és a "szakértelemtől való félelem" mint reformok akadálya a temetőkre és temetkezésre vonatkozó jogban (3), valamint a szövetségi államok közötti harmonizációs problémák (4). Ulrich Stelkens a német temetkezési jog fő problémáját annak széttöredezettségében látta: hiányolta a Szövetség és tartományok, illetve az egyes tartományok közötti egyeztetéseket és tapasztalatcseréket, valamint szövetségi hatáskörbe tartozó területek egy helyen (egy szövetségi minisztériumban) való kezelését is. Emellett rámutatott, hogy nem minden tartományi minisztériumban jelöltek ki referenst, akihez a temetőkkel, temetkezéssel és holttestekkel kapcsolatos kérdések rendezése tartozhatna és hiányoznak a szövetségi és tartományi, miniszteri szintű munkacsoportok, ezáltal pedig az esetleges modelltörvény-tervezetek is. Sajnos a teljes német temetkezési iparág támogatását élvező kapcsolattartók hiánya is a német temetkezési jog széttördezettségét erősíti. Ulrich Stelkens előadása összegzésében leszögezte, hogy előadását semmi esetre sem szabad a temetkezési jog liberalizációja és az új
- 253/254 -
temetkezési formák felé való nyitás melletti általános védőbeszédként kezelni, sokkal inkább a temetkezési jog "professzionalizálását" célozta, olyan egyértelmű, észszerűen indokolt szabályok létrehozásával, amelyek figyelembe veszik a határokon átnyúló temetkezési ügyek fennállásának lehetőségét is. Leszögezte, hogy annak eldöntése, hogy a temetkezési jog mennyire legyen liberális, a demokratikusan legitimált törvényhozónak kell döntenie, meglátása szerint ugyanakkor "a halál utáni emberi méltósághoz való joghoz" kapcsolódó általános kártérítési igény nélkül is lehet talán a temető-kényszer megtartása vagy a hamvak szétszórásának tilalma mellett érvelni.
A konferencia harmadik előadója Diana zu Hohenlohe professzor, a bécsi Sigmund Freud Magánegyetem Jogtudományi Kara Európai és Nemzetközi Felsőoktatási Jogi és Képzési Menedzsment Intézetének vezetője "Österreiches Bestattungsrecht", azaz "Osztrák temetkezési jog" címmel tartott előadást, melynek elején röviden felvázolta a temetkezési jog Mária Terézia által megvalósított első átfogó szabályozásának körülményeit. Ezután Diana zu Hohenlohe a hatályos szabályozás, a temetkezési szolgáltatások vonatkozásában érvényesülő hatáskörök és a területen alkalmazandó jogszabályok hatályának ismertetésére tért át, Ausztriában ugyanis tartományi szinten szabályozzák a temetőket és a temetkezést érintő kérdéseket. Noha például abban a tekintetben sincs egyezőség az egyes tartományi szabályok között, hogy mit tekintenek holttestnek, a holtak eltemetése általános kötelezettségként jelenik meg Ausztria összes tartományában azzal, hogy a koporsós temetés és a hamvasztás között való döntés tekintetében elsősorban az elhunyt - ennek hiányában pedig a hozzátartozó - akaratának kell érvényesülnie. Diana zu Hohenlohe ezután az exhumálásra vonatkozó tartományi szabályok közötti különbözőségekre hozott fel szemléletes példákat, így például rámutatott, hogy míg Bécsben bírói engedély szükséges ehhez, addig Burgenlandban a polgármesterek engedélyezik az exhumálást. A konferencia hallgatósága azt is megtudhatta, hogy - Németországhoz hasonlóan - egyre növekszik Ausztriában is a hamvasztások száma, melynek hátterében a költségek alacsonyabb volta, a sírhelyek gondozásának elkerülésére irányuló szándék, valamint a lakosság növekvő mobilitása áll és ezzel párhuzamosan egyre többször jelenik meg manapság igényként a túlélők részéről, hogy az elhunyt hamvait a saját otthonukban tarthassák, az elhunyt szeretett helyén temethessék el vagy ott szórják szét; ez azonban nem minden tartományban lehetséges. Előadása végén Diana zu Hohenlohe a temetők létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó szabályozások kapcsán elmondta, hogy bár ezek nem teljesen egyformák, de valamennyi tartományban kellő részletességgel és átfogó jelleggel bírnak. Az osztrák temetkezési jogról tartott érdekes és az előadónak a témában való rendkívüli tájékozottságáról tanúskodó, gyakorlatias előadása összegzésében Diana zu Hohenlohe megállapította, hogy az osztrák temetkezési jog bizonyos területeken (pl. az urnák kezelése) sokkal liberálisabb, mint a német temetkezési jog, míg más területeken (pl. exhumálás) szigorúbb, ezért szükséges lenne a temetkezési jog területén a további jogösszehasonlítás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
