A piacgazdaság kialakulása és jelenségei - amelyek a XIX. századi nagy természetjogi kódexek deklarálta szerződési szabadságra visszavezethető jogi "képződményeket" eredményezték - a Polgári Törvénykönyv szabályozási kereteit szétfeszítik:
- az üzletszerű gazdálkodás (a rendszeres jellegű termelő, szolgáltató, kereskedelmi tevékenység folytatása nyereségszerzés érdekében), a tömegméretű vagyoni és árukapcsolatok, a nagyméretű beruházások, a nemzeti határokat átlépő jogügyleti viszonyok újabb és újabb szerződések meghonosodását és alkalmazását tették lehetővé, valamint
- a hagyományosan intézményesült szerződési alaptípusokat meghaladó, új szerződési technikák jelentek meg: egységesítésre, standardizálásra irányuló, illetve túl részletező, önszabályozó jellegű megállapodások.
A XX. század végén Magyarországon jelentkező gazdasági és joggyakorlati változások hívták életre az atipikus - a Polgári Törvénykönyvben nevesített kontraktusoktól eltérő - szerződések csoportját.
Ezekre a szerződéses jogviszonyokra jellemző, hogy:
a) az atipikus megállapodásoknak általában nincs magyar elnevezésük, hanem idegen eredetű nevük van (pl. lízingszerződés, franchise-szerződés, koncessziós szerződés, szindikátusi szerződés, licenciaszerződés), vagy bonyolult, a jogviszony lényegét nem a legprecízebben kifejező megjelölések (pl.: konzorciós szerződés, mint a fogyasztói csoportban való részvételre irányuló szerződés; timesharing-szerződés, mint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés) alatt lettek szabályozva;
b) a magyar Polgári Törvénykönyv "Egyes szerződések" (Negyedik rész, III. cím) része nem rendelkezik az atipikus kontraktusokról, nem sorolhatóak az itt nevesített szerződéstípusokba. Megjegyzendő, hogy ez az ismérv viszonylagos: a Ptk. módosítása, újrakodifikálása e tekintetben új helyzetet is teremthet;
c) az atipikus szerződések szabályainak kialakulásánál és kialakításánál fontos szerepe volt a külföldi gyakorlati és jogalkotási mintáknak, valamint a hazai szokásoknak. Egy évtized vagy akár néhány év alatt az így kialakult jogi konstrukciók letisztultak és jogi szabályozást nyertek;
d) a szindikátusi és a franchise-szerződés kivételével az atipikus szerződések törvényi (pl. koncessziós szerződés, önálló kereskedelmi ügynöki szerződés), kormányrendeleti (pl. a házaló kereskedés, távollévők között kötött szerződések) szinten vagy implementált nemzetközi egyezmények (pl.: a faktoring és a lízing esetén) révén kodifikálva lettek;
e) e megállapodások kapcsán az európai jogfejlődésben jogegységesítési törekvések figyelhetők meg (pl.: 85/577/EK irányelv a házaló kereskedésről, 94/47/EK irányelv a timesharingről, 97/7/EK irányelv a távollévők között kötött szerződésekről), melyek az európai uniós jogharmonizáció által a magyar szabályozásban is tükröződnek;
f) a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján ("A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja."), a típusszabadság értelmében - a jogszabályba ütközés tilalmának betartásával - ezen megállapodások tetszőleges tartalommal köthetőek, és a szerződések általános szabályai (Ptk.; Negyedik rész; I. cím) rájuk is irányadóak;
g) bár az atipikus kontraktusok egy részénél (szindikátusi szerződés, franchise-szerződés, operatív lízingszerződés) nincs alakszerűségi előírás, másik részüket (önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, konzorciós szerződés, timesharing-szerződés, koncessziós szerződés, faktoring-szerződés, pénzügyi lízingszerződés) pedig - jogszabályi rendelkezésnek megfelelően - írásba kell foglalni, a gyakorlat következetesen az írásbeliség mellett "tör lándzsát": nem feltétlenül érvényességi kellékként, inkább biztonsági, bizonyíthatósági szerepe miatt;
h) a részletes és pontos írásbeli megfogalmazásra törekvés vonta magával az általános szerződési feltételek alkalmazását és a blankettaszerződések használatát;
i) az atipikus szerződések egyik pólusán - szerződő félként - általában egy gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja], vagy a fogyasztóvédelmi törvény [1997. évi CLV. tv. 2. § b) pont] szerinti vállalkozás jelenik meg, de a forgalmi élet kiterjedtebbé és komplexebbé válásával a szerződéses jogviszony mindkét alanya is lehet gazdálkodó szervezet vagy vállalkozás (pl.: távollévők között kötött szerződésnél, faktoring-szerződésnél, franchise-szerződésnél);
j) az atipikus megállapodások hosszabb távú piaci kapcsolatokat szabályoznak, így tartós jogviszonyra irányulnak általában (kivéve: távollévők között kötött szerződés, házaló kereskedés).
Maga az "atipikus" kifejezés használata nem új keletű a szerződések szabályozása terén: a XX. század ’20-40-es éveiben a szakirodalom már használta ezt, vagy a "nem tipizált" kategóriát (lásd: Villányi László). Azokat a kötelmeket, amelyek a római jogi szerződési felosztásnak megfeleltethetően intézményesült formáktól eltérő jogalapokra voltak visszavezethetőek nevezetlen/innominát/nem tipizált/atipikus szerződésnek minősítették. Ide sorolták többek között a licenciaszerződéseket, a szindikátusi magállapodásokat, a zsibárusi szerződést, a tarifaszerződéseket, a különböző kompenzációs szerződéseket. Ezen szerződések tartalmát a magyar Magánjogi Törvényjavaslat kötelmi jog általános részében foglalt szabályokon felül a felek konszenzusa alakította ki.
Az "atipikus szerződések" gyűjtőfogalmat a jogirodalom többféle tartalommal tölti meg,
a) a XX. század első felében, a törvénykönyvben nem nevesített kontraktusok egyik csoportja - a vegyes szerződések mellett - a nevezetlen (vagy szinonim meghatározásként innominát/atipikus) szerződések (lásd: Villányi/Fürst László);
b) Bíró György a következő szerződési osztályozást alakította ki e fogalom szempontjából: a Ptk.-ban nevesített megállapodások, az egyéb jogszabályban nevesített kontraktusok (licenciaszerződés), jogszabályban szereplő innominát szerződések (privatizációs lízing), jogszabályban nem rögzített gyakran előforduló (atipikus) szerződések (szindikátusi szerződés) és a vegyes szerződések, melyek az atipikusok közé is sorolhatók (lízingszerződés, tárolási szerződés);
c) Miskolczi Bodnár Péter tág értelemben vett "atipikus" kategóriát használ: ide vonja az innominát, a vegyes és a nevesített atipikus megállapodásokat;
d) Nochta Tibor rendszerezése szerint a Ptk.-ban nevesített kontraktusokon kívül megkülönböztethetünk egyéb jogszabályban nevesített (lízingszerződés, faktoringszerződés), jogszabályban nem nevesített (szindikátusi szerződés, franchise-szerződés), valamint bírói és ügyvédi gyakorlat által elismert (konzorciumot létrehozó) szerződéseket;
e) Osváth Ildikó a kodifikált szerződések alaptípusai (pl.: az adásvétel különös nemei a házaló és a csomagküldő kereskedés) és új szerződések (dealeri, disztribútori) között tesz különbséget;
f) Szudoczky Rita az innominát (törvényben nem szabályozott) szerződésen belül állít fel vegyes és atipikus megállapodás-csoportokat; az atipikus, sui generis szerződéseket tágabb (amelyek tényálláselemei legalább részben nincsenek törvénybe foglalva) és szűkebb (kizárólag törvényileg nem szabályozott tényálláselemekből összetevődő) értelmű alfajokra osztva.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
