Az EGK 1972 októberi párizsi konferenciáján az állam- és kormányfők megerősítették, hogy a gazdasági expanzió a Közösségnek nem öncélja, hanem az az életminőség és az életszínvonal javítására szolgál. Ez a konferencia mutatott rá arra, hogy a szociálpolitikában az energikus cselekvésnek ugyanolyan jelentősége van, mint a gazdasági és pénzügyi unió megvalósítására törekvésnél. Ez a konferencia vette tudomásul, hogy a Bizottság több javaslatot kíván előterjeszteni, egyebek között a csoportos létszámcsökkentésről szóló tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelv tervezetét.
Ezt követően fogadták el a csoportos létszámcsökkentésről szóló tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 75/129/EGK irányelvet. Ennek egyik indoka szerint a Közösség kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődésének szükségességére tekintettel fontos a munkavállalók csoportos létszámcsökkentése esetén érvényesülő védelmének megerősítése. Ebből és más utalásokból világosan következik, hogy az irányelv elfogadása elsődlegesen a munkavállalók érdekeinek védelme céljából történt.
Az irányelv főszabálya szerint tömeges elbocsátás/csoportos létszámcsökkentés az olyan elbocsátás, amelyet a munkáltató nem a munkavállaló személyében rejlő egy vagy több okból hajt végre, és amelynél az elbocsátások száma 30 vagy 90 nap alatt meghatározott számot elér.
Ezek szerint az irányelv hatálya meglehetősen széles körre terjed ki. Ez eltér az irányelv címében foglalt szószerinti megjelöléstől, amely a tömeges elbocsátásról szól, hiszen az irányelvet a létszámtól függően már tíz, egyes államokban már két munkavállaló elbocsátása esetében is alkalmazni kell.
Az irányelv hatálya nem terjed ki a meghatározott időre vagy tevékenységre szóló munkaszerződésekre, kivéve, ha azokat az idő lejárta vagy a tevékenység elvégzése előtt szüntetik meg, továbbá a közigazgatási alkalmazottakra, valamint a tengeri hajók személyzetére [1. cikk (2) bek.].
Eredetileg az irányelv hatálya nem terjedt ki azokra a munkavállalókra sem, akiket az üzem tevékenységének megszüntetése érintett, feltéve, hogy a megszüntetés bírósági határozaton alapult. Ezt a rendelkezést a 92/56/EGK irányelv elhagyta. Ugyanezen irányelv kiegészítette a szabályozást azzal, hogy a csoportos létszámcsökkentés szempontjából az elbocsátással azonos megítélés alá esik a munkáltató által egy vagy több okból kezdeményezett az a munkaviszony-megszüntetés is, amelynek indoka nem függ össze a munkavállaló személyével, feltéve, hogy a megszüntetések száma legalább ötöt elér.
A csoportos létszámcsökkentésről szóló 1975. évi irányelvet csak egyszer módosította a 92/56/EGK irányelv, mégis az irányelvet további kisebb módosításokkal 1998. évben újra kiadták 98/59/EK számmal.
E szabályok szerint a csoportos létszámcsökkentésre irányuló eljárás két részre tagozódik: konzultációs, majd elbocsátási eljárás-részre. Az előbbi elsődlegesen a csoportos létszámcsökkentés elkerülhetőségét, illetve korlátozhatóságát vizsgálja, az utóbbi pedig másodlagosan főleg azt, hogy szociális intézkedésekkel lehet-e és mennyiben mérsékelni az intézkedések hatását.
Az EU Bíróság gyakorlata szerint
- a közösségi jogszabály hatályának meghatározásánál annak megfogalmazására, összefüggéseire és céljaira kell tekintettel lenni (Tenuta il Bosco ügyben hozott, C-162/91. számú ítélet 11. p. - EBHT 1992, I-5279),
- a közösségi jogi rendelkezés alkalmazásánál annak szóhasználatát, összefüggéseit és céljait kell egyidejűleg figyelembe venni (Detlev Harbs-ügyben 2004. 07. 15-én hozott, C-321/02. számú határozat).
További elv, hogy az általános szabálytól való minden eltérést vagy kivételt megszorítóan kell értelmezni (C-321/02. számú határozat 27. pontja).
Lehetséges, hogy a közösségi szabály a nem szabályozott kérdésben kifejezett utalást tartalmaz a tagállamok jogának alkalmazására. Ha a közösségi szabályozás egyes kérdésekben a nemzeti szokásokra és gyakorlatra való hallgatólagos utalást tartalmaz, az EU Bíróságnak nem feladata, hogy ezekben megadja a használt fogalmak egységes közösségi meghatározását (327/82. számú határozat 14. p.).
Olyan esetben, amikor a közösségi jog a használt fogalom értelmezésénél nem rendeli kifejezetten a tagállami jog figyelembevételét, e fogalmakat az uniós jogban általában önállóan és egységesen kell értelmezni, alkalmazni a szabályozás összefüggései és annak céljai figyelembevételével (Ekro-ügyben 1984. 01. 18-án hozott, 327/82. számú határozat 11. p. - Slg. 1984, 107). Másként kifejezve: a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményéből, valamint az egyenlőség elvéből következik, hogy a közösségi jog olyan rendelkezését, amely értelmének és hatályának meghatározása érdekében nem tartalmaz kifejezett utalást a tagállamok jogára, önállóan és egységesen kell értelmezni az egész közösségben, figyelemmel a rendelkezés összefüggéseire és a szabályozás által elérni kívánt célra (C-287/98. számú Lister-ügyben 2000. 09. 19-én hozott ítélet - EBHT 2003 I-3439. old.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
