A Magyar Országos Közjegyzői Kamara szervezése keretében immár második alkalommal került sor a hazánkba érkező japán közjegyzői delegáció fogadására.
A távol-keleti küldöttség két tokiói közjegyző - Masabumi Koakutsu és Takehisa Yamamoto urak - vezetésével érkezett meg a MOKK Pasaréti úti székházába, ahol 2007. október 8. napján találkozott a két ország közjegyzőségének képviselői.
A japán küldöttség a találkozót megelőzően eljutatta a Kamarához intézett kérdéseit, illetve rövid összefoglaló anyagát a Japánban működő Végrendeletek Nyilvántartásáról. A fentieknek megfelelően a japán delegáció a találkozó során elsősorban a két országban működő végrendelet nyilvántartási rendszer összehasonlítására kívánt fókuszálni.
A találkozó megnyitóját követően a japán delegációt dr. Parti Tamás, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnöke köszöntötte. Az elnök úr bevezető beszédében mindenekelőtt bemutatta a magyar közjegyzőség történeti kialakulását, és egyben kitért a magánközjegyzőség visszaállításával egyidejűleg bekövetkező társadalmi és gazdasági változásokra. Ezt követően ismertette a magyar közjegyzői kar jellemzőit, majd beszélt a magyar közjegyzők munkájáról, illetve az azt szabályozó hatásköri és eljárási szabályokról, különös tekintettel a közjegyzői okiratok közvetlen végrehajthatóságáról és annak jelentőségéről.
Dr. Parti Tamás megnyitó beszédét követően dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke vette át a szót, aki a vendégek kérésének megfelelően - ismertette a magyar közjegyzői kar szervezeti felépítését. Az eredeti napirendnek megfelelően bemutatta a magyar öröklési jog és eljárás alapvető szabályait, majd külön kitért a végrendeletek - közvégrendelet, allográf és holográf magánvégrendelet - alaki és tartalmi kellékeire.
Az elnök urak beszámolóit követően dr. Tóth Erzsébet Katalin, a Budapesti Közjegyzői Kamara korábbi elnöke, jelenlegi elnökségi tagja vette át a találkozó vezetését, majd a konferencia a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett Végintézkedések Központi Nyilvántartásának (VONY) bemutatásával folytatódott.
Dr. Mikó Ádám budapesti közjegyzőhelyettes ismertette a VONY kialakulását, a nyilvántartás felépítését, a végintézkedések nyilvántartásának célját és annak tárgyát. Bemutatta a nyilvántartott adatok körét, majd beszélt a nyilvántartásba bejegyezhető egyes végintézkedések típusairól, azok alaki és tartalmi szabályairól. Ismertette a bejelentés, lekérdezés és törlés szabályait, majd beszélt a rendszerrel kapcsolatos költségtérítés mértékéről. A vendégek előzetes kérdésének megfelelően külön kiemelésre került a legújabb, a közjegyzői törvény vonatkozásában 2007. augusztus 1. napjával életbe lépett módosítás, mely szerint a lekérdezés mellett immár a nyilvántartásba történő bejelentés is kötelező jellegű, méghozzá az okirat elkészítését vagy a letétbe helyezést követő 12 órás határidőn belül.
A magyar közjegyzői előadások után a japán delegáció tagjai mutatták be országuk közjegyzőségét, mindennapos tevékenységüket, illetve kiemelten beszéltek a Japánban működő Végrendeletek Országos Nyilvántartásáról. Az általuk közölt ismertetőnek köszönhetően érdekfeszítő és átfogó képet nyerhettünk a japán közjegyzői kar szervezetéről, tevékenységük jellemzőiről.
Japánban hozzávetőleg összesen 500 közjegyző működik, amely állandó szám, tehát a közjegyzők száma az elmúlt évek viszonylatában se nem nőtt, se nem csökkent. Gondoljunk csak bele az arányokba: a 130 millió fős lakossággal rendelkező Japánban közel ugyanannyi közjegyző végez közjegyzői tevékenységet, mint ma Magyarországon. A delegáció tagjai elmondták, hogy Japánban csak az idősebb, nagy tapasztalattal bíró személyek - volt bírók, ügyészek - válhatnak közjegyzővé, közjegyző-helyettesi státusz nem létezik az országukban. Az általuk készített okiratok - Magyarországhoz hasonlóan - közhitelesek, magas fokú bizonyító erővel bírnak. A közjegyzők Japánban intenzíven működnek közre a pénzügyi, illetve hitel intézeti jogügyletek létrejötte során, illetve az ingatlanokkal kapcsolatos jogi ügyintézésben is jelentős szerepet játszanak. A japán közjegyzői okiratok alapján egyszerűsödnek az ügyfelek igényérvényesítési lehetőségei, az okiratok nagyban elősegítik a különböző jogügyletek folytán bekövetkező pénzmozgások realizálását.
Hazánkhoz hasonlóan tehát a japán közjegyzők is szerteágazó fajtájú és típusú jogügyleteket foglalnak közjegyzői okiratba, ugyanakkor az általuk készített okiratok legnagyobb hányadát a közjegyzői okiratba foglalt végrendeletek teszik ki.
A Japán Végrendeletek Országos Nyilvántartását szintén az országos kamara vezeti. A nyilvántartási rendszer elsődleges célja az, hogy az örökösök vagy egyéb érdekeltek érdeklődhessenek a közjegyzőnél, maradt-e végrendelet az örökhagyó után, és ha igen, milyen tartalommal továbbá, hogy melyik közjegyzőnél, illetve mikor készült az adott végrendelet. Ezt a rendszert szintén számítógép működteti, a Japán Közjegyzői Kamara ebben a rendszerben minden végrendeletet rögzít, melyet japán közjegyzőknél tettek. Minden japán közjegyző felvilágosítást kérhet a rendszerben lévő végrendeletek tartalmáról. Ezeket az információkat a Kamara székhelyén szigorúan őrzik, és még az örökösökkel sem szabad közölniük a végrendelet tartalmát a végrendelkező halála előtt. Bármely személy, aki szeretné megismerni a végrendelet tartalmát és az azt kiállító közjegyző személyét, valamint aki a végrendeletről hiteles másolatot szeretne kérni, az illetékes közjegyzőhöz kell vinnie azokat a hivatalos iratokat, melyek tanúsítják az adott személy halálát, illetve igazolnia kell örökösi - vagy az öröklésben való érdekelti - minőségét. A közjegyzői végrendeletek nyilvántartási rendszere 1989 óta működik Japánban, azonban még mindig nem törvény létesíti az intézményt. Így a rendszert a Japán Közjegyzői Kamara önkéntes alapon működteti, vagyis a közjegyző nem kap díjat a végrendelet nyilvántartásba vételéért, illetve a végrendeletről történő informaciókérésért. A fentieknek megfelelően a rendszer tehát ingyenes, így az ügyfelek vonatkozásában sem merül fel bejelentési vagy lekérdezési költség.
A japán előadást követően kötetlen beszélgetést folytattunk a delegáció tagjaival a hivatás gyakorlása során felmerülő mindennapos tapasztalatokról. A találkozót követően egyöntetűen megállapítottuk, hogy a szakmai tapasztalatok és a kollegiális kapcsolatok erősödése szempontjából is hasznosnak bizonyult a második alkalommal megrendezésre került japán-magyar közjegyzői találkozó. ■
Visszaugrás
