A kormány ez év májusában az 1267/2013. számú határozatában rendelte el a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését. A kormányhatározat a felülvizsgálat közvetlen célját egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv megalkotásában jelölte meg, amely áttekinthetően, koherensen, a technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a perjogi viszonyokat.[1] A kormányhatározat továbbá biztosítja az új polgári perrendtartás előkészítésének intézményi kereteit is. Ennek megfelelően a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság június 18-án, míg a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság június 20-án tartotta meg alakuló ülését. A munka- és témabizottságoknak, amelyeknek feladata a perrendtartás egyes részterületeire, jogintézményeire vonatkozó javaslatok kidolgozása, 2013 szeptemberében kell megalakulniuk a kormányhatározat alapján. Ezen bizottságok létrehozása érdekében került megrendezésre a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által szervezett konferencia 2013. július 5-én és 6-án az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.
A konferencián és egyben a kodifikációs munkálatokban való részvételre nyolcvannyolc felkérő levél került kiküldésre, melynek a felkértek, akik között bírák, ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok, közjegyzők és elméleti szakemberek egyaránt voltak, gyakorlatilag százszázalékosan eleget tettek. A szakmai értekezletet dr. Németh János professzor emeritus, a Kodifikációs Főbizottság és Szerkesztőbizottság elnöke nyitotta meg, aki rövid tájékoztatást adott az induló kodifikáció fontosabb kérdéseiről. A professzor bevezetőjében felvázolta azokat a körülményeket, amelyek szükségessé teszik egy új, koherens, átláthatóbb, a 21. század követelményeinek megfelelő perrendtartás megalkotását, valamint említést tett a koncepcionális súlyú kérdések megvitatása mihamarabbi megkezdésének fontosságáról. A konferencia megrendezésének egyik fő célja az volt, hogy a kodifikáció során felmerülő alapkérdéseket - a polgári per célja, szerkezeti alapkérdések, a perrendtartás terjedelme, tartalma - a résztvevők megvitassák, ezzel is megkönnyítve a későbbi munkát. Németh János kiemelte, hogy ezen alapkérdések eldöntése azért is lényeges, mert számos részletszabály megalkotását befolyásolják. Így többek között a polgári per céljának meghatározása kiindulópontként szolgálhat, amikor a bizottságok a bíró szerepéről, a jogcímhez kötöttség kérdéséről vagy a bizonyítás szabályairól fognak dönteni. Egy másik ugyanilyen jelentős kérdés, hogy mi legyen a törvény tartalma. Kérdésként merül fel a polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános szabályok sorsa: külön törvényekben vagy a perrendtartás keretein belül kerüljön-e sor a szabályozásukra. A Főbizottság elnöke továbbá felvetette azokat a kérdéseket is, hogy ha létezik különbíróság, akkor van-e létjogosultsága a külön perrendtartásoknak, illetve szükség van-e az egységes szabályok mellett sok párhuzamos szabályra, és helyeselendő-e az, ha kizárólag a pertárgyértékre tekintettel születnek meg egyes különleges eljárások szabályai.
A bevezető gondolatok után a hivatalosan felkért előadók sorát dr. Czepek Gábor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztályának vezetője nyitotta meg, aki előadását "A polgári perjogi kodifikáció helye a kormányzat jogalkotási programjában" címmel tartotta meg. A főosztályvezető a perjogi kodifikáció előzményeit, annak jogi környezetét illetően hangsúlyozta, hogy a polgári igazságszolgáltatással kapcsolatos jogszabályok közül már csak a Pp. nem újult meg átfogóan. Az Alaptörvény elfogadását, a bíróságok igazgatásának, a bírósági szervezetrendszernek és szinteknek az újraszabályozását, valamint az új Polgári Törvénykönyv megalkotását követően a kormányzat most jutott el odáig, hogy egy új polgári perrendtartás kodifikálásáról gondoskodjon. A konferencia egyik visszatérő kérdése volt az előadó által is említett bírósági reform azon eleme, amelyet már eddig is sok kritika ért: a közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállítása. Czepek Gábor kifejtette, hogy a szakmai szerveződés és szakmai egység indokolta azt, hogy a jogalkotó elkezdjen foglalkozni a közigazgatási bíróságok létrehozatalának gondolatával, ugyanakkor a költségvetési realitásokat is figyelembe véve, sem szervezeti, sem személyügyi okokból nem volt lehetőség egy önálló szervezeti keretrendszer és önálló infrastruktúra biztosítására. A kis létszámú elsőfokú munkaügyi különbíróságok fenntartása költségvetési és szervezeti okokból szintén nem volt racionális. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok összevonására ezért került sor; melynek indoka volt, hogy van közös ismereti halmaz: a munkaügyi bírák is rendelkeznek szakismerettel a közigazgatási ügyek ellátásában, továbbá mindkét terület különleges perjogi rezsim alatt működik. Mindezek alapot teremthettek egy két szakágú különbíróság felállítására. Ezért került sor a közigazgatási és munkaügyi bíróságok összevonására. A hozzászólások során elhangzott vélemények szerint viszont ezt a bírósági szervezetrendszert érintő lépést még egyszer alaposan végig kellene gondolni, hiszen olyan két jogágról van szó, amelyek sok tekintetben különböznek egymástól, az új perrendtartás megalkotása pedig remek lehetőséget biztosít a szervezeti kér-
- 637/638 -
dések újragondolására is. Visszatérő kérdés volt még, hogy a koncepcióalkotásnak vannak-e tartalmi elvárásai és határai. Az előadó kifejtette, hogy a kormány határozata általános célkitűzéseket fogalmazott meg, ezért biztosította a jelenlevőket, hogy a kormányzat széles körű mozgásteret enged a koncepció kidolgozására, és a kodifikációs bizottságok számíthatnak a minisztérium háttértámogatására. A koncepcióban megfogalmazott javaslatokról azonban végső soron a kormány fog dönteni és a jóváhagyott javaslatok alapján kezdődhet meg a kodifikációs munka. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a kormányzat és a szakmai testületek közötti információáramlás fontosságára és kiemelte, hogy egy sikeres és időtálló kódex a jogintézmények és szabályozott jogviszonyok politikai, gazdasági és szociális aspektusait is figyelembe veszi.
Az értekezlet következő előadását dr. Kengyel Miklós tanszékvezető egyetemi tanár tartotta "Az igazság kiderítésétől a jogvita pártatlan eldöntéséig, avagy a polgári per célja" címmel. A professzor Németh János szavaira visszautalva szintén hangsúlyozta, hogy a polgári per céljának világos meghatározása a sikeres kodifikációs munka egyik előfeltétele, ami döntően befolyásolja három további alapkérdés megválaszolását: a per tárgya feletti rendelkezést (rendelkezési elv, felek-bíróság viszonya), a peranyag összegyűjtését (alaki-anyagi igazság kérdése, tárgyalási elv, hivatalból való bizonyítás), valamint a pervezetés kérdését. Hangsúlyozta, hogy nem csupán technikai, szakmai kérdésről van szó, de politikai, gazdasági, társadalmi és egyéb ideológiai szempontok is érvényesülhetnek a polgár per céljának megfogalmazásánál. A nemzetközi kitekintés és a hazai történeti áttekintés után arra a megállapításra jutott, hogy a polgári per célját illetően egyfajta dualista felfogás érvényesül. Az egyéni, individuális jogviták eldöntése, azaz az alanyi jogok védelme mellett megjelenik a jogrend védelme is, és a kodifikátornak elsősorban az arányok meghatározásáról kell döntenie. Kengyel Miklós véleménye szerint a törvénynek a bizonyítás célját is egyértelműen meg kellene határoznia, mint a per céljának részét. A jelenleg hatályos perrendtartásban a bizonyításra vonatkozóan csak semleges, értékmentes megállapításokat találunk, és világossá kellene tenni azt, hogy a per eldöntéséhez szükséges tények valóságáról, valótlanságáról meg kell győződnie a bírónak. A polgári per céljával kapcsolatban további megkerülhetetlen kérdés az igazság kiderítése követelményének törvényszövegben történő rögzítése. Az előadó kiemelte, hogy a polgári per igazság nélkül rendeltetését képtelen betölteni, ugyanakkor, ahogy a külföldi példák, illetve az 1911. évi Pp. is mutatja, nem biztos, hogy az igazság fogalmát, kiderítését, megállapítását éppen a polgári per céljának kellene tartalmaznia. Ez utóbbival egyetértve Németh János feltette a kérdést, hogy vajon szabad-e olyan célkitűzést, az igazság kiderítését a bíró feladatává tenni, amit adott esetben még a felek sem kívánnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
