Szalma József: A tanácsadó, a tájékoztató és a szakértő kártérítési felelőssége (I. rész) (GJ, 2016/5., 3-5. o.)

A tanácsadói (továbbá tájékoztatói és szakértői) felelősség viszonylag újabb (múlt század hetvenes éveitől) nevesített válfaja a kártérítési felelősségi jognak, melyet az európai és magyar jogirodalom különleges felelősségi alakzatnak minősít. Azért van szó különleges felelősségi alakzatról, mert a tanácsadói felelősség az általános felelősségi jogszabályoktól tényállásban, felelősségi jogcím és mérték tekintetében eltéréseket, sajátosságokat mutat fel. Ugyanakkor maga a tanácsadói felelősség egyes alfajai is tartalmaznak önálló jellemzőket, úgyhogy az általánosítás csupán óvatosan engedhető meg.

A tanácsadói felelősségnél alanyai és jogcímei szerint is sajátosságok tapasztalhatók. Egyfelől, egyes tanácsadói felelősségi alválfajtól függően különbözik a kárfelelősséggel tartozók, azaz a kártérítésre kötelezhetők köre, továbbá egymástól eltérőek a felelősségi jogcímek (kontraktuális és deliktuális felelősség, másokért való felelősség), másfelől különböző jogosultakról van szó. A kötelezetti, azaz a kártérítésre kötelezhető oldalon a tanácsadó, a tájékoztató és a szakértői véleményező áll. A jogosulti, azaz a kártérítésre jogosult oldalán a megrendelő, a vevő, a fogyasztó, a páciens, a megbízó, stb. említhető. A tanácsadó jogosult iránti kártérítési felelőssége valójában különböző tényállásokon alapulóan, azaz jogcímen állhat be. A tanácsadó kártérítési felelőssége főszabályként a szerződési felelősség körében (befektetési tanácsadási v. brókerszerződés, megbízási szerződés, mint pl. kereskedelmi képviselet, perképviselet, üzletkezelési, gyógykezeltetési, szakértői véleményezési szerződés stb.), szerződési jogszabályokon vagy általános üzletkötési feltételeken alapulóan állhat be. A felelősség oka a tanácsadó, megbízott, orvos stb. szerződésszegése, vagy az általános üzletkötési feltételek, továbbá a szakmai vagy hivatási szabályok be nem tartása. A felelősség azonban kivételesen lehet deliktuális (szerződésen kívüli) is, amennyiben a kár (vagyoni vagy nem vagyoni), a fentebb jelzett szakmai tevékenységekre nézve előirányzott kényszerítő jellegű törvényi jogszabályok megsértése miatt keletkezett. (Pl. kényszerítő jogszabállyal ellentétes gyógykezelés, törvényi jogszabályba ütköző, beteg egyetértése nélkül történő invazív gyógyítás stb.). Azonos tényállásból fakadó szerződési és deliktuális tanácsadói vagy tájékoztatói felelősség esetén a magyar jog általános felelősségi szabályai értelmében, csak az egyik jogcímen valósulhat meg a felelősségre vonás.

A tanácsadói felelősség a szakmai vagy hivatási felelősség körébe sorolható. Ugyanis tartalma szerint, a tanácsadó felelőssége azon alapul, hogy ő szakmai (professzionális), vállalkozói tevékenységet folytat, ami azt jelenti, hogy a szubjektív felróhatóságának (vétkességének) mércéje a szakmai tevékenység legmagasabb szintű követelménye, a "jó szakember" vagy vállalkozó. Szemben az egyéb, nem vállalkozói szerződéssel, a szűkebb értelemben vett polgári jogi szerződéssel, amelynél nem a nyereség a cél, hanem valamely szükséglet érvényesítése - az őt megkötő természetes személy felelőssége, ennél "kisebb", azaz más gondossági követelménnyel övezett, és melynek mércéje a "gondos" vagy "jó házigazda, családapa" (bonus pater familias). Így, amennyiben a banki befektetési tanácsadó a szakmai vélemény megrendelője számára befektető fizetőképességéről, vagy a beruházás effektivitásáról, eredményességéről nyújt tájékoztatást vagy szakmai-szakértői véleményt, akkor ez a szakma és a hivatás szabályai, valamint a bevett kereskedelmi szokások vagy szokványok módján kell megtennie. Eközben kötelezettsége kötelmi jogi besorolás szerint főszabályként mégsem eredmény-, hanem eszközkötelem. Tehát nem annak alapján tartozik kártérítési felelősséggel, hogy tanácsa a célzott végeredmény eléréséhez vezetett-e, hanem hogy a szakma, a hivatás szabályai alapján minden szükséges lépést megtett-e annak érdekében, hogy a célzott befektetési eredmény létrejöjjön. Ha tehát ennek megfelelt, nem felelős a végleges cél meghiúsulásáért, ha nem, akkor igen, felelősséggel tartozik. Ugyanígy, a gyógykezelési tevékenység során az orvos felelőssége is általában az egészségjavulási, egészségoltalmi cél elérése érdekében történő orvosi protokoll és etika szerinti eljárás, tehát eszközkötelem. Amennyiben az orvos ehhez tartja magát, mentesül a felelősség alól.

Ennek alapján tehető fel általános érvénnyel a kérdés, hogy a tanácsadói felelősség maradéktalanul csupán eszközkötelem-e, vagy kivételesen célkötelem is lehet. Az eszközkötelem lényege, hogy a kötelezettségvállaló gondosan és jóhiszeműen kell hogy eljárjon (Sorgfalts­pflichten). Ha a kötelezett gondosan és jóhiszeműen járt el, nem tartozik kárfelelősséggel. Ha azonban a kötelem a szerződés tartalma vagy típusa szerint eredménykötelem és a kötelezett, gondossága ellenére, az eredmény nem állt be, a kötelezett felelős az okozott kárért. Hogy egyik vagy másik felelősségről van-e szó, függ a kötelem jogalapjától (szerződés, vagy deliktum), tartalmától (szerződési és általános üzletkötési klauzulák- kikötések), azaz (jogértelmezésen alapuló) jogi természetétől. Amennyiben szerződési kötelezettségről van szó, akkor a konkrét szerződési kötelezettség nemétől (típusától), tartalmától függően, lehet egyik (cél-) és másik (eszközkötelem) is. A szerződési felelősség esetén, úgy tűnik, meg kell vizsgálni, hogy a felelősségkimentő, felelősségkorlátozó szerződési klauzulák,

- 3/4 -

vagy általános üzletkötési feltételek, összhangban állnak-e a versenytörvényben, vagy újabban az új Ptk.-ban előirányzott tisztességességi követelménnyel. A tisztességtelenség oly módon is megmutatkozhat, hogy a kötelezett tanácsadó, szakmai vagy gazdasági erőfölényénél fogva, saját javára egyoldalú, kizárólagos jogosultságokat irányoz elő a másik fél terhére, vagy amennyiben ugyanő eléri, hogy a másik, nem szakértői fél, a megrendelő, joglemondó nyilatkozatot fogadjon el, mely ily módon meghiúsítja a tanácsadói kötelezettség eredetileg eredménykötelemre irányuló szerződési kötelezvényét.

A tájékoztatói kötelezettség kártérítési felelősségi szempontból különösen jelentős meghatározott hivatásoknál. A tájékoztatási kötelezettség forrása lehet törvényi, adódóan szerződési, továbbá egyoldalú vagy kölcsönös, kötelező és fakultatív. E kötelezettség nem más, mint egy jogi vagy gazdasági szempontból releváns tényről a címzettnek szóló értesítés. Gyógyszerek, gyógy­­szerforgalmazás esetében kötelező a forgalmazó által kiállított használati utasítás, továbbá az esetleges káros mellékhatásról, továbbá egészségi kockázatokról szóló tájékoztatás. Műszaki áru eladása esetén, az adásvételhez fűződő, vevő vagy fogyasztó javára szolgáló garanciaszerződés, azaz az áru a funkcionális (működési) szavatossága mellett, kötelező a használati utasítás, mintegy tájékoztatási kötelezettség. Gyógykezeltetési szerződés esetén, beleértve a műtéti beavatkozást, az orvos köteles tájékoztatni a beteget a kezelés eredményességi esélyeiről, nemkülönben kockázatairól. Az egészségi kockázat ismeretében szükséges a kezelt beteg beavatkozást jóváhagyó kifejezett vagy hallgatólagos egyetértése. Kivéve, ha a beteg állapota ezt nem engedi meg, de ebben az esetben is szükséges a hozzátartozói hozzá­járulás.