Aki felüti az 1999-ben kiadott, reprezentatív Jogi Lexikont[1] az esküvel kapcsolatban, néhány jogtörténeti utaláson túl annyit tudhat meg, hogy "az esküt a magyar jog tiltja". Hogyan állunk akkor a jogszabályok azon tömegével, melyek esküt írnak elő a legkülönbözőbb közhivatalok, megbízatások, hivatások betöltéséhez több tízezer polgártól? Tiltaná a magyar jog a nem állami szerv által kivett esküt, legyen szó egyházi szertartásokról vagy akár magánesküről? Ilyen szélsőséges tilalomra aligha gondolt bárki is, hiszen ez a vallásszabadság lényeges tartalmát korlátozná, azonban bizonyos megszorításokkal az idézett mű sommás megállapítása igaz lehet. A polgári perjog valóban rögzíti, hogy "eskünek a perben helye nincs"[2], és azt is rögzíthetjük, hogy az, amit a jog ma eskünek nevez, a szó eredeti értelmében nem feltétlenül az.
Az eskü hagyományosan Istenre - vagy valamilyen istenre -, mint tanúra, vagy valamely szent dologra tett ünnepélyes kijelentés vagy ígéret, és ekként vallásos cselekedet.[3] Az eskü lehet állító (így eljárásjogban pl. tanúvallomás megerősítésére), vagy ígérő (ilyen pl. a hivatali eskü). Az esküszegés önmagában megvetendő bűn; azon országok eljárásjogában, melyek az eskü intézményét megtartották, az eskü alatt tett hamis állítás minősített cselekmény.[4] Az eskü tehát hagyományosan szakrális elem (volt) a jogban: az állam lelkiismeretében próbálta kötelezni alattvalóit vagy polgárait, bízva abban, hogy Istent jobban félik, mint az ügyészséget. A szekularizált állam által
- 151/152 -.
megkövetelt eskük azonban inkább olyan ünnepélyes ígéretek,[5] amelyek a történelmi hagyományokra az "eskü" megnevezésen túl, az esküt tevő által, az esküt megerősítő "Isten engem úgy segéljen!" fohász lehetőségének intézményesítésével utal: a mai magyar jog is számos esetben ír elő ígérő esküt. Az eskü azonban ebben az esetben sem szent dologra történik, azaz a szó eredeti értelmében nem esküről van szó - hacsak az esküt tevő implicit módon segítségül nem hívja az isteni Nevet.[6] Isten felhívása nélkül az eskünek nincs vallási vagy transzcendens vonatkozása,[7] hagyományos szóhasználattal az ilyen "esküt" inkább fogadalomnak nevezhetnénk.
Az 1946. évi I. törvénycikk Magyarország államformájáról a fogalmak hagyományos alkalmazásával a következő rendelkezéseket tartalmazta:
6. § (1) A köztársasági elnök a Nemzetgyűlés előtt esküt vagy fogadalmat tesz.
(2) Az eskü szövege a következő:
"Én, .................esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz és annak alkotmányá
hoz hű leszek. Törvényeit és törvényerejű szokásait megtartom, és másokkal is megtartatom, és köztársasági elnöki tisztemet a Nemzetgyűléssel egyetértésben a magyar nép javára gyakorlom. Isten engem úgy segéljen."
(3) A fogadalom szövege a következő:
"Én, ..................becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és
annak alkotmányához hű leszek. Törvényeit és törvényerejű szokásait megtartom, és másokkal is megtartatom, és köztársasági elnöki tisztemet a Nemzetgyűléssel egyetértésben a magyar nép javára gyakorlom."
Ezek szerint a megválasztott köztársasági elnök - a hazai felekezeti viszonyokra is tekintettel, a vallásos emberek döntő többsége számára vállalható módon - "az élő Istenre" tehetett esküt, a hagyományos "Isten engem úgy segéljen" fordulattal lezárva (ahogy ezt Tildy Zoltán tette), vagy választhatta a fogadalmat, melyet becsületére és lelkiismeretére tett (e lehetőséggel élt Szakasits Árpád).
A rendszerváltozás után a magyar állampolgárságról szóló törvény kínált fel újra választási lehetőséget eskü és fogadalom között, melyek jogilag egyenértékűek.[8] A törvényben előírt szövegek azonban csak annyiban térnek el, hogy az eskü kiegészül az "Isten engem úgy segéljen!" fordulattal, míg a fogadalomból ez természetesen hiányzik. Arra is látunk példát, hogy az eskü és fogadalom szövege teljes mértékben megegyezik, csupán megnevezése más, azaz a hagyományos záró fohász lehetőségét az esküszöveg nem
- 152/153 -
tartalmazza - ahogy nyilván nem tartalmazták a szocializmus évtizedeiben az esküszövegek, így pl. a katonai eskü[9] -, mégis biztosít a jogalkotó "kitérési lehetőséget" azoknak, akik ennek ellenére nem eskünek nevezett ünnepélyes nyilatkozatot kívánnak tenni.[10]
Az elmúlt évtized jogalkotásában általánossá nem az eskü és a fogadalom - az eskünek vagy fogadalomnak nevezett ünnepélyes nyilatkozat - vagylagos felkínálása vált, hanem az, hogy a jogszabály általában esküről rendelkezik, melynek szövege nem tartalmaz semmilyen vallási utalást, de nem rögzít egyéb értéket (így pl. az Alkotmányt) sem, melyre az esküt tevő esküdne. Az esküt tevő pedig esküjét meggyőződése szerint kiegészítheti az "Isten engem úgy segéljen!" fordulattal.[11] Ilyen esküt tesznek a köz-tisztviselők,[12] a Magyar Honvédség személyi állománya,[13] az ügyvédek,[14] a bírák,[15] az ügyészek,[16] az igazságügyi szakértők,[17] a könyvvizsgálók,[18] a választási szervek, a választási irodák tagjai,[19] a települési kisebbségi önkormányzat testületének tagjai.[20]
Esküt tesznek, azonban a kiegészítés lehetőségével nem élhetnek a rendőrök és a határőrök,[21] az igazságügyi alkalmazottak,[22] a bírósági végrehajtók,[23] a szabadalmi ügyvivők,[24] a mezőőrök és a hegyőrök,[25] a halászati őrök,[26] a hivatásos vadászok,[27] az erdészek és az erdőőrök,[28] a honvédtiszt-alapképzésben részt vevő ösztöndíjas hallgatók,[29] az Országos Rádiózási és Televíziózási Testület tagjai[30] és a hites bányamérők.[31]
- 153/154 -
A vallásszabadság joga esetükben is kiterjed arra, hogy esküjük után, de formailag attól függetlenül esküjüket egy fohásszal is megerősítsék; az esküt vevő ezt nem kifogásolhatja, amennyiben a jogszabály által előírt esküforma maga szövegszerűen elhangzik, a fohász azonban ebben az esetben nem része az eskünek.
Sajátos kivételt jelentenek a közjegyzők, akiknek "becsületükre és lelkiismeretükre" kell esküt tenniük, azaz esetükben a szó hagyományos értelmében vett fogadalmat nevez eskünek a jogalkotó.[32]
Számos tisztségviselő esetében jogszabályok csak az eskütétel kötelezettségét rögzítik, az esküformát külön azonban nem. Az Országgyűlés előtt esküt tevő - az Országgyűlés által választott - vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküszövegét a Házszabály[33] 3. melléklete tartalmazza:
"Én.....................................................esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársaság
hoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; .......................................feladataimat
a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem.
(Az eskütevő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!"
Ezen formula alapján teszi le esküjét a köztársasági elnök,[34] a miniszterelnök és a miniszterek,[35] az alkotmánybírák,[36] az Állami Számvevőszék elnöke,[37] az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok.[38] Az államtitkárokról és a szakállamtitkárokról a törvény úgy fogalmaz, hogy a kinevezett a "vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz" -ezzel a sajátos fordulattal úgy tűnik, hogy a törvényhozó érzékelte azt, hogy az egységesen eskünek nevezett ünnepélyes aktus - vélhetően a záró fohász híján - inkább fogadalom.[39]
Szintén a Házszabály (1. melléklet) tartalmazza az országgyűlési képviselők esküjének szövegét:
"Én........................................, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője eskü
szöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.
(A képviselő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!"
- 154/155 -
Egyes tisztségek esetében a törvény csak az eskütétel kötelezettségét írja elő, azonban nem rögzíti az eskü szövegét, így a települési képviselők és polgármesterek esetében - ebben az esetben az eskü szövegének meghatározása a szervezeti és működési szabályzatban, azaz helyi rendeletben történhet.[40]
Németországban a szövetségi elnök Alaptörvényben előírt esküjének elmulasztása vonatkozásában elméleti vita is kialakult: míg jelenleg az uralkodó nézetek szerint az eskü elmulasztása alkotmánysértő, azonban nem érinti az elnök hivatalát (de esetleg felelősségre vonását és hivatalvesztését megalapozhatja),[41] addig más -történelmi - nézet szerint a hivatalba lépés feltétele az eskütétel.[42] A magyar jogban a hivatali eskü letétele a felsorolt esetekben a hivatal, megbízatás betöltésének feltétele - azaz aki az esküt bármilyen okból nem teszi le, nem léphet hivatalba; amennyiben a jogszabály határidőt tűzött az eskütételre, fel kell menteni hivatalá-ból.[43] Az előbbi esetben tehát nem jöhet létre olyan helyzet, hogy eskütételre kötelezett személy az eskü letétele előtt már gyakorolhatná hivatalát, míg az utóbbi esetkörben ez előfordulhat. Ilyen esetben a jogbiztonságot veszélyeztetné, ha a hivatali működést semmisnek tekintenénk, azaz abból kell kiindulnunk, hogy az eskü (jogszabálysértő) elmulasztása nem érinti az eskütételre kötelezett hivatali ténykedésének semmisségét.[44]
Kérdés ugyanakkor, hogy miben áll az eskü tényleges tartalma, amire részben akkor kapunk választ, ha az esküszegés, az esküben foglalt mércétől való elmaradás következményeit áttekintjük. Megszeghető-e az eskü önmagában, vagy az esküszegés mindig egy jogsértés velejárója, és önálló szankciója nincs, azaz szankciója maga a jogsértés szankciója. Míg egyes esetekben úgy tűnhet, hogy az esküvel vállaltak be nem tartása miatt nem esküszegés, hanem jogsértés miatt lehet valakit elmarasztalni,[45] addig például a nagy hagyományokkal rendelkező orvosi eskü megszegése - és a Magyar Orvosi Kamara által történő szankcionálás is - történhet az orvosi etika megszegése által is, azaz jogsértés nélkül is.[46] Természetesen, amikor esküt tett személy más szabályt is megszeg, esküjét is megszegi, azonban az esküszegés önálló megállapítására ilyen esetben nem kerül sor.
A jog által ma megkövetelt eskük jellemző tartalmi, szövegszerű elemei vonatkozásában vegyesen jelennek meg jogi és jogon kívüli elemek. Az Országgyűlés által vá-
- 155/156 -
lasztott közjogi méltóságok esküjét például véve a jogszabályok megtartására és megtartatására vonatkozó, illetve a titkok megőrzésére tett eskü egyértelmű jogi kötelezettségeket erősít meg esküvel; e kötelezettségek megszegése az esküszegéstől függetlenül is jogi felelősséget vetne fel. A hazához és a néphez való hűség (ami az 1990. előtti nyelvezet nyomait hordozza)[47] nyilvánvalóan többet jelent, mint azt, hogy az esküt tevő nem fog hazaárulást vagy más állam elleni bűncselekményt elkövetni - azaz mind ez a vonatkozás, mind a vállalt feladat lelkiismeretes teljesítésére tett eskü erkölcsi elemet visz a jogba. A 2001-ben kiegészített köztisztviselői eskü kifejezetten is etikus magatartást ígértet.[48] Az esküben tehát a jogi és az erkölcsi elemek együtt, egymástól elválaszthatatlanul jelennek meg.
Amikor az esküszövegből kimaradt a transzcendens elem - a közjegyzők említett kivételétől eltekintve - nem került a helyére más; nem arról van szó, hogy például a Szentírás helyét az Alkotmány foglalta volna el.[49] Így viszont teljesen meghatározatlan, hogy mire teszünk esküt - ki-ki azt gondol meggyőződése szerint, amit akar, de mindenképpen ünnepélyes aktusról van szó, és az emelkedettség nem csak a hagyományápolást szolgálja, de hatnia kell az esküt tevőre is: aki esküt tesz, annak át kell éreznie az új hivatalával vagy hivatásával járó felelősséget és erkölcsi követelményeket. Az egységes, meg nem határozott - az esküt tevő lelkiismeretében rejtező - értékre tett esküszöveg, mely az esküt tevő meggyőződés szerint nyilvánosan is kiegészíthető az "Isten engem úgy segéljen!" záradékkal, megfelel a lelkiismereti szabadságnak - ezt a záradék lehetősége a hagyományok tiszteletén túl is indokolja. A vallásszabadság pozitív és negatív oldala, a záradékkal és a nélküle mondott eskü teljesen egyenértékű, azaz nem arról van szó, hogy az egyiket főszabálynak tekinthetnénk, amihez képest a másik kivétel.[50] Megválasztott adatvédelmi biztos hiányában az állampolgári jogok - az adatvédelmi biztos hatáskörében is eljáró - országgyűlési biztosa, Lenkovics Barnabás a személyi anyag részévé váló, köztisztviselőktől kivett esküvel kapcsolatban tette közzé állásfoglalását. Eszerint, amennyiben egy, egyébként elkerülhető gyakorlat következtében megállapítható is lenne az, hogy kik erősítették meg esküjüket az "Isten engem úgy segéljen!" fordulattal, akkor sem lehetne következtetést
- 156/157 -
levonni ebből az esküt tevő meggyőződésére, hiszen ezt vallási meggyőződés mellett bármily más személyes meggyőződés, vagy egyszerűen hagyománytisztelet is indokolhatja.[51]
Feltehető a kérdés: mi az értelme az eskünek a mai jogrendszerben? A vallási-világnézeti kérdésekben semleges állam különböző eskük által már nem szakrális elemet emel a jogba, de erkölcsi elemet igen. Ezzel a jog az esküt tevők személyes, lelkiismereti meggyőződésére, a közhivatalt betöltők erkölcsi minőségére épít. E meggyőződéseket, polgárai erkölcsi tartását nem az állam hozta létre, irányultságuk is elsősorban inkább a haza, mint az állam, inkább a hivatás, mint valamely hivatal. Az eskü intézménye mai jogunkban is jól példázza azt, hogy a jogrendszer milyen módon feltételezi a mögötte álló erkölcsi rendet. Esküszegés nemcsak kifejezett jogszabálysértéssel (pl. államtitoksértéssel) valósulhat meg, hanem azzal is, ha az esküt tevő elmarad attól az erkölcsi mércétől, amit akár személyes képességei szubjektíven megengednének, akár hivatala objektíven megkövetelne. A hivatali eskü lényege éppen abban áll, hogy az esküt tevő ünnepélyesen kinyilvánítja, hivatalát nemcsak jogszerűen látja el, hanem a puszta jogszerűségen túl hűséggel, lelkiismeretesen és igyekezettel. A világnézeti kérdésekben semleges jogállam sem mondhat le arról, hogy tisztségviselőit jogilag kötelezze az etikus magatartásra és e kötelezettségvállalásnak ünnepélyes, történelmi hagyományokhoz is kapcsolódó, az egyént a formaságok mögött lelkiismeretében is kötelező kifejezést adjon. Az állam, mely vallási alapjait már régen elvesztette, ekkor sem mond le arról, hogy hívő polgárait - személyes döntésüknek megfelelően - e minőségükkel együtt érje el: polgárai vallásos meggyőződése az állam számára is olyan alap, melyet figyelembe vesz, és melyre épít, amikor tisztségviselőit felesketi.
Amennyiben az esküszegést jogszabálysértéssel követik el, a jogszabálysértés szankciója egyben az esküszegés szankciója is; a szankcionálás során súlyosbító körülmény lehet, hogy az elkövető a hivatalához vagy hivatásához kapcsolódó szabályok megtartására fel is esküdött. Amennyiben az esküszegés az eskü jogon kívüli elemei vonatkozásában történik, az esküszegés szankciói - következményei -is jogon kívüliek. Következmények nélkül az eskü alatt vállalt erkölcsi kötelességek sem hághatók át: az esküszegő személyes hitele, becsülete enyészik el. A távolabbi következmények a hivatal jellege szerint változnak, hiszen nyilván más a kisugárzása egy mezőőr és egy miniszterelnök visszaélésének (így pl. annak, ha pártja rövid távú érdekeit hosszabb időn keresztül az ország nyilvánvaló elemi érdekei elé helyezi). Ha rendőrök szegik meg - közvetlen következmények nélkül - esküjüket, előbb-utóbb ők és hozzátartozóik sem fognak tudni rendőrt hívni, aki megvédené őket, hiszen a rendőrség tekintélye, a bele vetett bizalom vész el. Ha az ország vezetésére választottak, akkor az erkölcsi rendet romboló üzenet az egész társadalmat eléri. Ha politikus saját hitelvesztését - hosszabb-rövidebb ideig elkerülve a politikai felelősség érvényesítését - nem érzékeli, és személyes erkölcsi felelősséget sem érez, az lehet, hogy még súlyosabb erkölcsi válság jele. A közvetlen következmény hiánya a hivatal tekintélyét, és egyenesen az Alkotmányt hordozó erköl-
- 157/158 -
csi rendet rombolja, ennek következményei pedig a társadalom egészét sújtják, elérve előbb-utóbb a vétkeseket is, köztük azokat is, akik eltussolni, relativizálni próbálták a rosszat.
JEGYZETEK
[1] Lamm Vanda - Peschka Vilmos (szerk.): Jogi lexikon. Budapest: KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 1999, 185.
[2] 1952. évi III. tv. a polgári perrendtartásról, 166. § (2).
[3] Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. III. kötet, Budapest: Szent István Társulat, 1997, 298.
[4] A Csemegi-kódex ekként rendelte büntetni az esküvel megerősített hamis tanúzást: 1878. évi V. tc. 213-226. §
[5] Kuminetz Géza: Az egyház megszentelő feladata IV. A megszentelés egyéb eszközei. Budapest: Szent István Társulat, 2005, 70.
[6] Kuminetz uo.
[7] BVerfGE 33, 23.
[8] 1993. évi LV. tv. a magyar állampolgárságról, 7. §.
[9] Aki sorkatonaként a katonai eskü letételének megtagadta, a szolgálat megtagadása (Btk. 347. §) bűntettét követte el, ld. BH 1980.196, BJD 9317.
[10] 1996. évi XLIII. tv. a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, 39. § (3), az egyéb rendvédelmi szervek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya esetén.
[11] A meggyőződés megvallása az Alkotmány 60. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben sem lehet kötelező. Ellentétes véleményen van, vitatva a szabályozás alkotmányosságát: Szabó Máté Dániel: Alkotmányossági kérdések a köztisztviselői eskü záradékával kapcsolatban. Fundamentum 2002/1, 111.
[12] 1992. évi XXIII. tv. a köztisztviselők jogállásáról (Ktv.), 12. §.
[13] 2001. évi XCV. tv. a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról, 43. § (1) bek., 1. melléklet.
[14] 1998. évi XI. tv. az ügyvédekről, 16. §.
[15] 1997. évi LXVII. tv. a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, 13. §.
[16] 1994. évi LXXX. tv. az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről, 15. §.
[17] 2005. évi XLVII. tv. az igazságügyi szakértői tevékenységről, 6. §.
[18] 1997. évi LV. tv. a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről, 10. §.
[19] 1997. évi C. tv. a választási eljárásról, 1. melléklet.
[20] 1993. évi LXXVII. tv. a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, 67. §.
[21] 1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, 3. melléklet.
[22] 1997. évi LXVIII. tv. az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, 16. §.
[23] 1994. évi LIII. tv. a bírósági végrehajtásról, 238. §.
[24] 1995. évi XXXII. tv. a szabadalmi ügyvivőkről, 3. §.
[25] 29/1998. (IV. 30.) FM rendelet a mezőőrök és a hegyőrök szolgálati viszonyáról, 2. §.
[26] 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet 20. §.
[27] 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 10. melléklet.
[28] 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet 7. melléklet.
[29] 1996. évi XLV. tv. a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról, 27. §.
[30] 1996. évi I. tv. a rádiózásról és televíziózásról, Melléklet.
[31] 70/1995. (XII. 26.) IKM r. a hites bányamérőről, 1. § (2)
[32] 1991. évi XLI. tv. a közjegyzőkről, 21. §.
[33] 46/1994. (IX. 30.) OGY hat.
[34] Alkotmány 29/D. §.
[36] 1989. évi XXXII. tv. az Alkotmánybíróságról, 11. §.
[37] 1989. évi XXXVIII. tv. az Állami Számvevőszékről, 11. § (1) bek.
[38] 1993. évi LIX. tv. az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról, 7. §.
[39] 2006. évi LVII. tv. a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról, 46. § (4) bek., 57. § (4) bek.
[40] 2000. évi XCVI. tv. a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről, 1. § (2) bek.
[41] Így Klaus Schlaich: Der Status des Bundespräsidenten. In Josef Isensee - Paul Kirchhof: Handbuch des Staatsrechts der Bundesrepublik Deutschland. 2. kiadás, C. F. Müller: Heidelberg 1998, II. kötet, 532.
[42] Ernst Friesenhahn: Der politische Eid. 2. kiadás, Wissenschaftliche Buchgesellschaft: Bonn/ Darmstadt 1979, 51.
[43] Bírák esetén erre volt is példa pl.: 187/2002. (XII. 17.) KE hat., 118/2004. (IX. 27.) KE hat.
[44] Elvetendő gyakorlat az eskütétel halasztása, így az, ha a köztisztviselőt nem tényleges kinevezése napján esketik fel, hanem a "összevárnak" egy időszakban kinevezetteket, közös eskütételre.
[45] Szabó i. m. 111.
[46] Vö. Magyar Orvosi Kamara, Etikai Kódex - http://www.mok.hu/index.php?pg =menu_2048
[47] Vö. 4288/1949. (X. 22.) MT számú rendelet a Magyar Népköztársaságra és annak alkotmányára teendő eskü tárgyában.
[48] Ktv. 12. § (2) bek.
[49] A zászló - illetve történelmi zászlók - szimbolikus jelenléte egyes közjogi méltóságok, így a köztársasági elnök eskütételekor árnyalhatja ezt az állítást, azonban az eskütételekkor általában nincs olyan tárgy, melynek érintése az eskü érvényességi feltétele lenne: az érvényességet csak a kimondott szavak adják.
[50] Szemben pl. a német szövetségi elnök, a kancellár és a miniszterek esküjéhez, melyet a Bonni Alaptörvény 56. cikke a "So wahr mir Gott helfe." záradékkal rögzít, azonban a fohász elhagyásának jogát biztosítja.
[51] OBH 615/A/2001.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens
Visszaugrás
