A digitalizáció kétségkívül egyre erőteljesebben van jelen életünk minden területén, beleértve a magánszféránkat is. Napjainkban számos olyan új technológia vesz körbe bennünket, amely a szó szoros és átvitt értelmében is behálózza életünket, ezzel pedig különféle szabályozási kihívások elé állítja a jogalkotót. Ezek a kihívások egyrészt magából az "új technológia" definíciójából adódnak, hiszen a kifejezéshez tartozó konkrét eszközök, adatkezelési megoldások a tudomány és a technológia állásának, fejlődésének megfelelően időről időre változnak, ahogy sikerül elérni az alkalmazásuk jelentette kihívások csökkentését.[1]
Ezen új technikai irányzatok közül kiemelkedik a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, a továbbiakban: MI) amely a XXI. század egyik legfontosabb technológiájává vált mind gazdasági, mind jogi szempontból. A gyorsan fejlődő MI azonban - más jogterületekhez hasonlóan - az oktatáshoz való jogot, valamint az adatvédelmi jogot is kihívások elé állította.
A mesterséges intelligenciát mint szókapcsolatot John McCarthy számítógépes kutató használta először 1956-ban, amikor néhány tudóstársával együtt a Darthmouth College-ban a Princeton Egyetemen két hónapos munkatalálkozót[2] tartottak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos főbb kérdések megvitatására. McCharty javaslatára e találkozón fogadták el az artificial intelligence (AI) megnevezést, azonban egyes kutatók szerint ehelyett célravezetőbb lett volna az öntanuló algoritmus kifejezés, amely nem keltett volna olyan hamis benyomást az MI-ről, hogy az hasonlít az emberi gondolkodáshoz.[3]
A mesterséges intelligencia definiálása azért sem egyszerű, mert a technológia fejlődésével annak tartalma is változik, így a fogalmi keretek sem állandóak. Emellett az egyes, MI-vel foglalkozó tudósok más-más szemléletet alkalmaznak a definíciójuk megalkotására attól függően, hogy a technológiát mely aspektusból vizsgálják. Stuart Russel és Peter Norvig - az MI fogalmának filozófia fejlődését középpontba állítva - négy kategóriát állított fel: 1. emberi módon való gondolkodás, 2. emberi módon történő cselekvés, 3. racionális gondolkodás és 4. racionális cselekvés.[4] Ezzel szemben Alan Turing arra a perspektívára helyezte a fókuszt, amely szerint a gép arról próbálja meggyőzni az embert, hogy ő nem is gép.[5]
Az MI-vel természetesen az Európai Bizottság is kiemelten foglalkozik, a 2018-ban kiadott, "Mesterséges intelligencia Európa számára" elnevezésű dokumentumban foglaltak szerint a mesterséges intelligencia "intelligens viselkedésre utaló rendszereket takar, amelyek konkrét célok eléréséhez elemzik a környezetüket és - bizonyos mértékű autonómiával - intézkedéseket hajtanak végre".[6] Ez a definíció a Russel és Norvig-féle racionális cselekvést veszi alapul, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy a géptől csupán a minél racionálisabb cselekvést várják el, az emberi gondolkodást nem.[7]
Az Európai Bizottság által életre keltett szakértői csoport (Independent High-Level Expert Group on Artificial Intelligence) az MI fogalmát ekképpen magyarázta 2019-es dokumentumában:[8] "[A]z új fogalom szerint a mesterséges intelligencia alapú rendszerek olyan ember által tervezett szoftverek (és lehetőség szerint hardveres alapú rendszerek), melyek adott; meghatározott komplex célok elérése érdekében cselekszenek a fizikai vagy digitális dimenzióban, és elemzik környezetüket adatgyűjtés; az összegyűjtött rendszerezett vagy rendszertelen adatok értelmezése; tudásalapú érvelés vagy az információfeldolgozás által, a származtatott adatokból a legjobb, legmegfelelőbb cselekvést valósítják meg a meghatározott cél elérése érdekében."[9]
A hazai Digitális Jólét Program keretében 2020 májusában kiadott, "Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája 2020-2030" [a továbbiakban: MI Stratégia] elnevezésű dokumentum akként határozza meg az MI-t, mint "[...] a betáplált adatok alapján önmagukat tanítani és javítani képes algoritmikus rendszerek összessége", tehát lényegében "[...] az emberi intelligencia valamely részének leképezésére alkalmas szoftver, amely képes támogatni vagy autonóm módon ellátni észlelési, értelmezési, döntési vagy cselekvési folyamatokat".[10] Ez a meghatározás az ún. szűk mesterséges intelligenciát jelenti, amely az emberi intelligencia egy-egy szűk területét képes leképezni, szemben az ún. tág mesterséges intelligenciával.
A fentiekből levonható az a következtetés, hogy - habár jelenleg nincs egységes definíció a mesterséges intelligenciára - tulajdonképpen a technológia célja az emberi intelligencia gép általi leképezése.[11] Jelenleg csak ún. alkalmazott mesterséges intelligenciáról beszélhetünk, ami olyan gépi tanulást jelent, amely során az MI képes összefüggéseket találni hasonlóságok és különbözőségek között egy megfelelő nagyságú adathalmazban.[12]
A magánszféra az embert fizikai, pszichikai és virtuális dimenzióban körülvevő olyan közeg, amelybe a beavatkozás csak a jog által elismert célból, módon és terjedelemben lehetséges.[13] A magánszférába történő bemenetelt főszabályként mindig az oda belépni kívánónak kell indokolnia, természetesen a jog által meghatározott eljárás keretében. Kivételt képeznek a valamilyen nyomós közérdekből történő magánszférába való beavatkozások, ám ezekre is csak a jog által meghatározott eljárási garanciákkal kerülhet sor.[14]
A magánszféra fogalma szorosan összefügg a személyes adatok védelmével és az információs önrendelkezéshez való joggal, amelyek az ún. harmadik generációs - a XX. század vége felé megjelenő - alapjogok közé tartoznak,[15] hiszen a személyes adatok védelme a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogból vezethető le.
A digitalizáció magával hozta a személyes adatok gyűjtésének és megosztásának nagymértéű megnövekedését. Egyrészt a vállalkozások és a közhatalmi szervek, másrészt a személyek maguk is egyre több személyes adatot tesznek közzé nyilvánosan.[16] A mai modern információs társadalomban a személyes adatok óriási értékkel bírnak, így a biztonságuk garantálása kulcsfontosságú, ezért egy esetleges adatvédelmi incidensre történő minél gyorsabb reakció alapvető a személyes adatok védelme érdekében.[17]
- 3/4 -
Az Európai Unió Alapjogi Chartája[18] az első olyan nemzetközi dokumentum, amely hivatkozási alapot teremtett a személyes adatok védelmének, amikor deklarálta, hogy "Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.".[19] A Charta az adatkezelés alapelveként megállapítja a tisztességesség, a jóhiszeműség és a célhoz kötöttség elvét, rögzíti továbbá az érintettnek az adatok megismeréséhez és kijavításához fűződő jogát, valamint az adatkezeléshez megszabja az érintett hozzájárulását vagy valamely más, törvényben rögzített nyomós ok meglétét.[20] E szabályok tiszteletben tartásának ellenőrzését a Charta független hatóságokra telepíti.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
