A Szabályozóhatóságok Európai Platformja (EPRA) 22. ülésének október 19-21. között Budapest, illetve az ORTT volt a házigazdája. Az ülésen érdekes, aktuális kérdésekről, lehetséges válaszokról, megoldásokról lehetett hallani. Az előadásokat sok hozzászólás, észrevétel követte, érdemi beszélgetés zajlott nemcsak a szekcióüléseken, hanem a plenáris ülésen is. A tárgyalt témák ismertetése előtt azonban néhány gondolat magáról a szervezetről, az EPRA-ról. Az EPRA-t az alapító független médiahatóságok 1995-ben hozták létre Máltán, és ma már több mint negyven szabályozó hatóság vesz részt az évente kétszer megrendezésre kerülő találkozókon. Az alapítók célkitűzése egy olyan informális fórum létrehozása volt, ahol az elektronikus média területén működő szabályozó hatóságok cserélhetik ki tapasztalataikat. A fórum lehetőséget ad arra, hogy a szabályozó hatóságok tagjai, hivatalnokai a különböző országok szabályozási modelljeit a gyakorlati alkalmazással kiegészítve ismerhessék meg. Egyben a találkozók a szabályozó hatóságok közötti közvetlen kapcsolatfelvételre is jó alkalmat biztosítanak. A szervezet irodája jelenleg még Düsseldorfban működik, de pont ezen az ülésen volt napirenden az iroda átköltözetése Strasbourgba.[1]
A találkozó négy nagy témakör kérdéseit tárgyalta. Első nap a plenáris ülésen a közszolgálati médiumok állami támogatásának kérdése, a délutáni szekcióüléseken a termékelhelyezés és támogatás, illetve a különböző monitoring rendszerek bemutatása volt a program. Másnap a Határokat átlépő televíziózásról szóló EU irányelv módosításának aktuális állapotát tárgyalták meg a résztvevők.
A közszolgálati műsorszolgáltatók állami finanszírozásának uniós keretszabályozásáról Nico van Eijk professzor (Institute for Information Law, Amsterdam) tartott átfogó előadást. A hatályos szabályozást európai uniós bizottsági eljárások tapasztalatai alapján mutatta be. A feltárt esetek alapján a legfontosabb kérdésként egyrészt a közszolgálati műsorszolgáltatás pontos meghatározását, másrészt a közszolgálat számára előírt működési rend számonkérését, ennek megfelelő megoldási módját definiálta. Előadását azzal zárta, hogy a jövő nagy feladata, hogy az egyes országok megtalálják a versenyszabályoknak is megfelelő közszolgálati finanszírozási modellt és annak átlátható felügyeleti rendjét. Az előadást követő hozzászólásokból kiderült, hogy a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy hogyan is definiálható a közszolgálati feladat az új médiaszolgáltatásokkal kiegészülő közszolgálati tartalomszolgáltatás napi gyakorlatában. Mi számít közszolgálati feladatnak, a műsorszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb tartalmak, pl. internetes portál működtetése még közszolgálati feladat-e, vagy már inkább kereskedelmi tevékenység.[2] Mit ért a bizottság kultúra alatt: csak a magas kultúrát, vagy ennél tágabb a kör, közszolgálatként definiálható a szélesebb nézői rétegeket megszólító kulturális program is. A vita alapján kiderült, hogy a résztvevők többsége, inkább a szélesebb kultúra definíciót támogatja.
Az átfogó előadást három ország aktuális helyzetjelentése, beszámolója követte:
- Olaszország, amely egy átfogó 2004-es törvénymódosítással a bizottsági vizsgálatnak megfelelően alakította át szabályozását
- Dánia, amelynek a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása kapcsán jelenleg is több bizottsági eljárása van folyamatban.
- Magyarország, ahol a közszolgálati műsorszolgáltatás, és finanszírozás állandó belső vita tárgya.
Roberto Viola, az olasz szabályozóhatóság (AGCOM) főigazgatója részletes áttekintést adott az olasz finanszírozási modellről, a megalkotott új szabályozásról. Előadását a korábban lefolytatott bizottsági vizsgálat bemutatásával kezdte. Az olasz médiapiacon működő kereskedelmi műsorszolgáltatók azért fordultak panasszal a bizottsághoz, mert álláspontjuk szerint az olasz szabályozás nem tisztázta a közszolgálati feladatokat, nem volt független felügyelete a közszolgálati teljesítésnek, továbbá a közszolgálat gazdálkodása nem volt átlátható, a támogatás pedig túlzott mértékű volt. A vizsgálat során a bizottság megállapította, hogy a finanszírozási forma nem ad megfelelő biztosítékot az aránytalan finanszírozás elkerülésére, ezért kezdeményezte a szabályok felülvizsgálatát. Így született meg a 2004-es új médiatörvény, amelynek célja a közszolgálati feladat pontos meghatározása, a közszolgálat átlátható működésének biztosítása, a közszolgálati és kereskedelmi tevékenység keresztfinanszírozásának elkerülése.
Az olasz modell szerint a közszolgálati feladat meghatározása három szinten történik. A minimum követelményeket maga a törvény állapítja meg. Ilyen törvényi előírás például az oktatásra, kulturális programokra, gyermekműsorokra szánt minimum műsoridő előírása, meghatározott csoportok, pl. fogyatékkal élők, vallási csoportok, egyéb társadalmi csoportok műsoridőhöz való hozzáférésének szabályai. Ezt egészíti ki a
- 210/211 -
három éves periódusra kötött szerződés a közszolgálati műsorszolgáltató (RAI) és a kommunikációs minisztérium között, amely a törvényi előírásokat bontja ki és határozza meg részleteiben. A harmadik szintként pedig további közszolgálati feladatot definiálhat az AGCOM és a kommunikációs minisztérium együttesen.
A számviteli rend alapja, hogy a közszolgálati teljesítéshez tartozó költségeket el kell különíteni a kereskedelmi jellegű tevékenységekhez tartozó kiadásoktól. A törvény alapján az AGCOM irányelvet fogadott el az elkülönített könyvelés gyakorlati kérdéseiről, illetve az ellenőrzés rendjéről. Az irányelv kidolgozásánál a távközlés liberalizációjához kapcsolódó EU ajánlást[3] vették alapul. A közszolgálati műsorszolgáltató tevékenységét három területre bontották: közszolgálati tevékenység, kereskedelmi tevékenység és technikai tevékenység. A működés során keletkező költséget ahhoz a tevékenységhez könyvelik, amelyik tevékenységgel összefüggésben az felmerült. A modell fontos eleme a belső transzfer díj rendszer, amely lehetővé teszi az egyes tevékenységek közötti szolgáltatás és termékértékesítés elszámolását. Ugyanakkor transzferköltségként számolják el az alkalmazottak bérét és járulékos költségeit is.
Az ellenőrzés rendjét a RAI javaslata alapján alakította ki az AGCOM. Létrehoztak egy munkacsoportot az ellenőrzés során felmerülő kérdések, problémák megoldására. A felmerülő legfontosabb kérdések: nyereségallokáció, közvetítési jogok költségei, transzfer díj rendszer. Az ellenőrzést egy független vizsgáló felügyeli. Túl sok tapasztalatról még nem tudott beszámolni a főigazgató, hiszen a rendszer 2005-től működik teljes formájában, de annyit elmondott, hogy a 2004-es töredék elszámolási időszakban a független vizsgáló elégedett volt a rendszerrel.
A dán helyzetet Erik Nordahl Svendsen, a dán hatóság vezetője ismertette. Előadásából kiderült, hogy Dániával szemben 2000 óta több eljárás is lezajlott a közszolgálati műsorszolgáltató finanszírozásával kapcsolatban. A panaszok az 1998-ban létrehozott második nemzeti adó (TV2) finanszírozási rendje miatt érkeztek. A TV2 finanszírozási modellje - szemben a másik nemzeti adóval, mely 100%-ban előfizetési díjból működik - vegyes, 70%-ban reklámbevételekből, 30%-ban előfizetési díjból készít műsort.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
