Közel negyven éve annak, hogy a svájci bankár és neves filantróp, Jean-Jacques Gautier 1975. szeptember 25-én először nyilvánosságra hozta azt a javaslatát, hogy a kínzás, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelem hatékonyságának javítása céljából, egy egyezmény keretében olyan bizottságokat kellene felállítani, amelyek "jogosultak arra, hogy bármely börtönt vagy rendőrőrsöt előzetes értesítés nélkül meglátogassanak."[1] Az elképzelés a Nemzetközi Vöröskereszt által a hadifoglyokkal, valamint a politikai foglyokkal való bánásmód figyelemmel kísérése céljából végzett látogatási módszereken alapult.[2] Jean-Jacques Gautier szerint jelentősen javítaná a fogva tartottakkal, különösen a köztörvényes bűncselekmények elkövetőivel szembeni kínzások, valamint rossz bánásmód megelőzésének hatékonyságát, ha ezeket, az érintettek közötti bizalomra és együttműködésre alapuló, továbbá az emberi jogok védelmére is kiterjedő gyakorlati módszereket nem csak háború idején, hanem békeidőben is alkalmaznák.[3]
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (a továbbiakban: ENSZ) Közgyűlése 2002. december 18-án fogadta el a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét (a továbbiakban: OPCAT),[4] amely - a huszadik ratifikációt követően - 2006. június 22-én lépett hatályba.[5] A dokumentumhoz azok az államok csatlakozhatnak, amelyek a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményt [1988. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: UNCAT)] már ratifikálták, vagy ahhoz csatlakoztak.[6]
Az OPCAT egy olyan globális rendszert hozott létre, amelyben a független nemzetközi és nemzeti testületek a fogva tartási helyeken a kínzás valamint a rossz bánásmód megelőzése céljából, rendszeres, előre be nem jelentett látogatásokat tesznek, és az érintett hatóságok számára ajánlásokat tehetnek.[7]
Magyarország több mint két évtizeddel az UNCAT ratifikációját követően, 2012. január 12-jén csatlakozott a dokumentumhoz és a fogva tartási helyek rendszeres, előre be nem jelentetett látogatásait végző nemzeti intézményként (a továbbiakban: nemzeti megelőző mechanizmus)[8] az alapvető jogok biztosát jelölte,[9] aki a feladatot 2015. január 1-jétől lesz köteles ellátni.[10]
A magyar OPCAT csatlakozást, valamint a nemzeti megelőző mechanizmus kijelölésének folyamatát a civil szervezetek élénk érdeklődése kísérte, amelyek közül néhány már ekkor jelezte, hogy a feladat ellátásában szeretne részt venni. [11]
A dolgozatnak a célja, hogy a részes államokban működő nemzeti megelőző mechanizmusok, valamint a civil szervezetek közötti kapcsolatrendszer főbb modelljeit áttekintve, az alapvető jogok biztosa, illetve a hazai civil szervezetek együttműködésének lehetőségeit felvázolja.
Az OPCAT emberi jogi egyezmények új generációja előtt nyitotta meg az utat azzal, hogy az ENSZ keretében létrehozott emberi jogi egyezmények többségétől eltérően, a tagállamoknak nincs időszakos jelentéstételi kötelezettségük arról, hogy a csatlakozással vállalt kötelezettségeik teljesítése érdekében milyen intézkedéseket tettek.[12] A dokumentum az ENSZ emberi jogi
- 642/643 -
egyezmények végrehajtásának alapját képező beszámoltatási rendszerhez[13] képest, egy kifejezetten "cselekvés központú" egyezmény, amely a szabadságuktól megfosztott személyek számára biztosítandó újabb jogok helyett, a már vállalt kötelezettségek gyakorlati megvalósulása céljából ír elő kötelezettségeket az államok számára.[14] Ezeknek, az újabb kötelezettségeknek a célja, hogy az állam, a joghatósága alá tartozó területen, a kínzási cselekmények elkövetésének megakadályozása érdekében, minél hatékonyabb törvényhozási, igazgatási, bírósági és egyéb intézkedéseket tegyen.[15]
Az OPCAT, a "tradicionális" jelentéstételi kötelezettség helyett, az ENSZ keretében működő Kínzás Megelőzési Albizottság, a tagállam, valamint a nemzeti megelőző mechanizmusból álló, háromoldalú rendszert hozott létre.
Az ENSZ emberi jogi egyezmények végrehajtásának monitorozására felállított testületek (treaty bodies) közül - a Kínzás Elleni Bizottságot is ideértve[16]- csak néhánynak van lehetősége arra, hogy a részes államok területén látogatásokat tegyen. Ilyen látogatást csak kivételesen, sorozatos emberi jogi jogsértésre utaló információk esetén, és kizárólag az érintett állam előzetes egyetértésével lehet végrehajtani.[17] Ezzel szemben, a Kínzás Megelőzési Albizottság elsődleges feladata, hogy a tagállamok területén működő fogva tartási helyeken látogatásokat tegyen, majd a megfigyeléseit és az ajánlásait tartalmazó jelentését a tagállammal, illetve a nemzeti megelőző mechanizmussal bizalmasan közölje.[18] Ez a feladatkör sok tekintetben hasonlít a kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottság (a továbbiakban: CPT) tevékenységéhez.[19]
A Kínzás Megelőzési Albizottság másik feladata, hogy kapcsolatot tartson fenn a nemzeti megelőző mechanizmusokkal, tanácsokkal lássa el azokat, képzést és technikai segítséget nyújtson számukra, továbbá a kapacitásuk és megbízatásának megerősítése céljából, ajánlásokat fogalmazzon meg a tagállamok számára.[20] A testület az OPCAT 11. cikk b) pontja szerinti tanácsadói feladatának egyrészt a nemzeti megelőző mechanizmusoknak szóló útmutatók, másrészt a tagállamok területén tett "ország látogatásokról," valamint az úgynevezett "tanácsadó látogatásokról" szóló jelentéseiben tesz eleget. A felsoroltakon túlmenően, a Kínzás Megelőzési Albizottság a tagállamokban működő nemzeti megelőző mechanizmusok éves jelentéseit tanulmányozza, szükség esetén kommentálja azokat, továbbá kérdéseket intéz hozzájuk.[21] A Kínzás Megelőzési Albizottság a nemzeti megelőző mechanizmusok éves jelentéseinek, vagy az azokról készült összefoglalók angol nyelvű fordítását a honlapján közzéteszi.[22]
A testület harmadik feladatköre, hogy a kínzás általános megakadályozása érdekében együttműködjön az ENSZ illetékes szerveivel, továbbá azokkal a nemzetközi, regionális és nemzeti intézményekkel vagy szervezetekkel, amelyek célja megerősíteni mindenkinek a védelmét a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel szemben.[23]
A nemzetközi emberi jogi egyezményekben szereplő jogok védelme, így a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok alkalmazására vonatkozó tilalom betartásához szükséges intézkedések megtétele elsődlegesen az államok kötelezettsége,[24] amelyhez képest a nemzetközi jogi egyezmények által létrehozott testületetek, így például a Kínzás Megelőzési Albizottság ajánlásai is csak kiegészítő jellegű intézkedések lehetnek.
Az OPCAT által létrehozott rendszer harmadik elemeként a részes állam "belföldi szinten létrehoz, kijelöl vagy fenntart egy vagy több látogató testületet (a továbbiakban: nemzeti megelőző mechanizmus) a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megakadályozására".[25] A dokumentum 3. cikke a "vagy" kifejezés használatával a tagállamok döntésére bízza, hogy a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak ellátására új intézményt hoznak létre, vagy azt valamely már meglévő egy, vagy több intézményre bízzák. A Kínzás Megelőzési Albizottságnak a nemzeti megelőző mechanizmusként eljáró intézmény kiválasztásába nincs beleszólási lehetősége. A testületnek azzal az intézménnyel kell együttműködnie, amelynek a feladatra történő kijelöléséről a tagállam értesíti.[26]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
