A Gazdaság és Jog 2008. február 2-ai számában "Egy elmaradt jognyilatkozat története" címmel egy érdekes jogesetet feldolgozó cikk jelent meg Szakál Róbert tollából. Az írás egy felszámolás alatt álló gazdasági társaság legértékesebb vagyona, egy ipari ingatlankomplexum elidegenítésének történetét mutatja be a szerző értékelésben. Számos olyan lényeges körülmény kimaradt azonban a cikkből, amely figyelembevétele nélkül az eljárás jogszerűsége nehezen ítélhető meg. A részletek ismertetése előtt annyi előrebocsátható, hogy a kérdéses ingatlanok adásvételére vonatkozó szerződést az eladó táraság felszámolója nem írta alá, azonban a vevők a fent hivatkozott cikkben körülírt választottbírósági ítélet segítségével elérték tulajdonjoguk földhivatali bejegyzését. Anélkül, hogy felesleges ismétlésekbe bocsátkoznánk, szükséges lehet a jogesetnek a hivatkozott cikk szerzőjétől kissé eltérő szempontú vizsgálata is.
Ahogy azt a korábbi írás kiemelte, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt lefolytatott per során a felperes gazdasági társaság a felszámolás alatt álló alperesi cég felszámolója által megtagadott jognyilatkozat bíróság általi pótlását kérte, hivatkozva arra, hogy az alperes és közte létrejött ingatlan adásvételi szerződés ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas formában történő aláírását az alperes felszámolója megtagadta.
A felperes a felszámolási vagyonba tartozó alperesi ingatlan értékesítésére kiírt pályázat egyetlen résztvevője és egyben nyertese volt. A felszámoló korábbi tevékenységével kapcsolatban számos kifogás érkezett a felszámolási bírósághoz. Ennek következtében az eredményhirdetést megelőzően a felszámolási bíróság határozatában felhívta a felszámolót, hogy a felperes vagyonának értékesítésével kapcsolatos további tevékenységet a folyamatban lévő hitelezői kifogások elbírálása iránti eljárások jogerős befejezéséig ne tegyen, a kiírt pályázatok elbírálását függessze fel, adásvételi szerződést ne kössön, és környezetvédelmi beruházásokat ne tegyen. A bírósági határozat rendelkező részében biztosított fellebbezési joggal a felszámoló élt, így a végzés nem emelkedett jogerőre, és felszámoló folytatta a pályázat lebonyolítását, amely tény önmagában is aggályos. Ezt alátámasztja a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesülete szakmai és etikai bizottságának az üggyel kapcsolatban benyújtott panasz elbírálása során hozott döntése is.
Az alperesi ingatlanokra kiírt pályázat eredményhirdetéséről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperesi felszámoló vállalta, hogy a felperest, mint nyertes pályázót haladéktalanul kiértesíti, és megkezdi a tárgyalásokat az adásvételi szerződés megkötése érdekében. A szerződés megkötése céljából ezután a felek tárgyalásokba bocsátkoztak, és a szerződéstervezet szövegét véglegesítették. Azonban az aláírásra kitűzött napon a felszámoló megkapta a felszámolási bíróság azon végzését, amellyel a korábbi, az alperes vagyonának értékesítését megtiltó határozat jogorvoslatra vonatkozó részét megváltoztatva megállapította, hogy fellebbezésnek a végzés ellen nincs helye, így az jogerőre emelkedett. Ennek alapján a felszámoló az adós vagyonának további értékesítésére és vagyont érintő intézkedés megtételére nem volt jogosult. A felszámoló erről tájékoztatta a felperest, előadva, hogy a jogerős bírósági határozat őt köti, így a szerződést nem áll módjában aláírni, amit a felek jegyzőkönyvben is rögzítettek.
A felperes álláspontja szerint a felszámoló a tiltó bírósági határozat ellenére sem volt jogosult a parafált szerződéstervezet aláírásának megtagadására. Ezen a ponton érdemes megvizsgálni, hogy a felperes vélt, vagy valós jogsérelmének orvoslása céljából milyen fórumhoz lett volna jogosult fordulni. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény ("Cstv.") 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A Cstv. 6. § (4) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A fenti rendelkezések ellenére a felperes meg sem kísérelte a felszámoló általa vitatott eljárásával szemben a felszámolási bíróság előtt jogvédelmet keresni, annak ellenére, hogy a kifogás jogintézménye ilyen esetekben kifejezetten gyors eljárást biztosít a feleknek jogvitájuk eldöntésére, szemben a rendes bíróság előtt lefolytatandó eljárással. Azonban a felperes a rendes bírói utat sem kísérelte meg igénybe venni, hanem érdekei érvényesítésére sokkal hatékonyabb megoldást talált, amihez a vele állítólagosan vitában álló felszámoló teljes körű közreműködése elengedhetetlen volt.
A felek az eredetileg aláírni szándékozott szerződéstervezetben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága illetékességét kívánták kikötni a szerződésből fakadó jogviták rendezésére. Mivel a szerződést nem írták alá, a választottbírósági klauzula sem bírt joghatállyal. Ezt maga a választottbíróság is megállapította. Továbbá a felszámoló - a jogerős bírósági végzés értelmében - nem volt jogosult a felperes nevében vagyontárgyainak értékesítésével kapcsolatos szerződést kötni, éppen erre hivatkozva tagadta meg a szerződéstervezet aláírást, ahogy azt az erről felvett jegyzőkönyv is tanúsította. Ennek ellenére a felek közti jogvita felmerülését követően több mint másfél hónappal a felszámoló választottbírósági szerződést kötött a felperessel az egyébként alá nem írt szerződésből fakadó jogviták rendezésére. Ez a lépés az alperesi felszámoló részéről a felek közt tényleges jogvita esetén különösen nehezen lenne megmagyarázható, mivel egy ilyen választott bírósági megállapodás megkötése nem hogy nem volt indokolt, de kifejezetten ellenkezett is a felszámolási bíróság határozatának korlátozó rendelkezéseivel az alperesi vagyon tekintetében. Az is nehezen lenne megindokolható, hogy a felszámolóra vonatkozó tilalom egy ilyen választottbírósági szerződés megkötésére mennyiben nem vonatkozik, tekintettel arra, hogy az közvetlenül egy felszámolási vagyonba tartozó vagyontárgy értékesítésére irányuló szerződéssel, illetve az alapul fekvő pályázati eljárással kapcsolatos jogvita rendezésére irányult. Egy, a jogvitára vonatkozó választottbírósági ítélet értelmében viszont vagyonmozgás állhat elő, pedig épp ez volt az, amit a felszámolási bíróság a felszámolói eljárás törvényességének vizsgálatáig meg kívánt tiltani. Úgy tűnik tehát, hogy - ahelyett hogy megvárta volna a felszámolási bíróság előtt lévő kifogások jogerős elbírálást - az alperesi felszámoló teljesen feleslegesen vállalt kockázatot a választotbírósági szerződés megkötésével, amely a felszámolás alatt lévő cég szempontjából súlyos anyagi következményeket vonhatott (és vont is) maga után pervesztesség esetén, illetve ez a lépés által a felszámolói eljárás törvényességét is megkérdőjelezhetővé tette. A választottbírósági szerződés további kifejezett furcsasága, hogy a kereskedelmi szokásoktól eltérően az ellenérdekű felek nem háromtagú tanácsot választottak jogvitájuk eldöntésére, hanem szokatlan egyetértésben egyesbírót kértek fel ítélethozatalra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
