A kormányzat 2011 novemberében mentőövet dobott a megyei önkormányzatoknak átvállalva adósságállományukat. Most - egy év múltán - talán a helyi önkormányzatok is bizakodhatnak valamilyen központi segítségben.
A helyi önkormányzatok az első ciklus idején a kvázi vállalkozó önkormányzat modelljét kívánták kiépíteni és működtetni az alapoktól indulva úgy, hogy erre sem gazdaságilag, sem szakmailag nem voltak felkészülve. A tanácsigazgatási időszak szigorúan ellenőrzött, feladat-finanszírozáson alapuló rendszerét váltotta fel az új szabályozással és az új rendszerrel a liberális, normatív finanszírozású szabályozás; kiegészülve az önkormányzati vagyongazdálkodás nem éppen egyszerű feladatával. A rendszerváltás első helyhatósági választásán a legtöbb településen a korábbi tanácselnököt választották meg polgármesternek, így természetes volt az is, hogy a régi "első ember" megtartotta maga mellett a tanácsi apparátust. Ezek a tisztségviselők és köztisztviselők azonban korántsem voltak felkészülve a vállalkozói világ kihívásaira, nem voltak járatosak a "szabad világ", a piacgazdálkodás útvesztőiben.
Ezért nem is volt meglepő, hogy 1995 végén tíz település azzal kereste meg a belügyminisztert, hogy költségvetése kezelhetetlenné vált és az önkormányzati törvényben meghatározott kötelező feladatait sem képes finanszírozni. Kormányzati oldalról kezdetben egyértelmű és határozott volt az álláspont, nevezetesen az Ötv. szabályai [90. § (2) bekezdés] az irányadók: "a veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel." A helyzetet azonban valahogyan meg kellett oldani, ezért a Kormány 1995 végén egyedi döntéssel - a saját hibájából fizetésképtelennek minősített - önkormányzatoknak a költségvetés általános tartaléka terhére átmeneti támogatást nyújtott 172,3 millió forint összegben. Így jutott Bakonszeg község 19,8 millió, Bátorliget község 7,5 millió, Páty község 13,8 millió, Szerencs városa pedig 131,2 millió forint összegű támogatáshoz, s kerülte el egy időre a "csődöt".
Az egyre "tarthatatlanabbá" váló helyzet, azaz egyes önkormányzatok pénzügyi ellehetetlenülése végül más megfontolásra késztette a döntés-előkészítőket és rövidesen elkészült az a kormányhatározat, mely a későbbi törvényalkotás alapját képezte. Ezt követően alkotta meg az országgyűlés az adósságrendezési eljárásról szóló törvényt (1996. évi XXV. törvény), majd pedig a kormány a törvény végrehajtási rendeletét [95/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet].
Az első évben - 1996-ban -, amely csupán bő félévet jelentett, hét önkormányzat kezdeményezett maga ellen adósságrendezési eljárást. A hét önkormányzat között volt három azok közül, akik 1995 végén jelentős összegű támogatást kaptak a kormánytól: Páty, Bakonszeg és Bátorliget. Rajtuk kívül Csány, Egerszólát, Nágocs és Kács kezdeményezett önmagával szemben eljárást a törvény rendelkezései alapján.
Azóta még több mint ötven település került a "szégyenpadra": 1996. augusztus 15-től 2012. október 31-ig terjedő időszakban 58 településen 62 adósságrendezési eljárás indult. Ezen belül Bakonszegen három, Nágocson és Sátán pedig két-két eljárás zajlott.
Az eljárások három nagy időszakot fognak át. Az első időszak 1996-2000 közé tehető, amikor a kezdeti nagyszámú eljárás után stabilizálódott az önkormányzati eljárások száma. A második időszak 2001-2007 közé tehető, amikor évente egy-két eljárás zajlott, sőt voltak olyan évek (2002, 2004), amikor nem indult egyetlen eljárás sem. A harmadik időszak 2008-ban - a pénzügyi-gazdasági válság első évében - kezdődött, s a válság, a különböző önkormányzati szektort érintő reformok, a helytelen gazdálkodás és egyéb okok miatt évről évre több önkormányzat került csődbe. A legtöbb eljárás - tizenkettő - a múlt évben kezdődött, 2012-ben pedig eddig hét önkormányzattal szemben indult.
Fura módon az emberek úgy vélekednek, hogy az adósságrendezési eljárások elsősorban csak kistelepüléseket érintenek, hiszen "jellemzően olyan kis falvak és községek indítanak ilyen eljárást, amelyeknek kevesebb bevételi forrásuk és pénzügyi lehetőségük van költségvetésük egyensúlyban tartására, mint a nagyobb településeknek." (www.hvg.hu, 2010. november 09., MTI) A fenti állítás elfogadhatónak is tűnhetne, ha csak általánosságban ismernénk az eljárás alá vont önkormányzatokat, s nem tudnánk, hogy a "kör" időről időre bővül, s már nem csupán kistelepülések esnek csapdába, hanem olykor-olykor a nagyok sem tudják elkerülni az eljárást. A városok közül elsőként a 3300 lakosú Csepreggel szemben indult eljárás 1999. április 15-én, amely egy évig tartott. Aztán következett a közel 11 000 lakosú Szigetvár (2010), a 30 000 lakosú Esztergom (2010-2011), jelenleg pedig két városi önkormányzattal szemben folyik eljárás: a 4000 lakosú Abádszalók (2011-) és a 10 500 lakosú Heves (2012-) városával szemben. S az eladósodás lendülete nem állt meg a városoknál, elérte a megyéket is. A Heves Megyei Önkormányzattal szemben 2011-2012 között folytatták le az eljárást.
Természetesen az öt városi és az egyetlen érintett megyei önkormányzat elenyészőnek tűnik az 52 község mellett, de ma már nem degradálhatjuk az eljárást csupán községi szintre. Már csak azért sem, mert a 3177 magyar önkormányzat 1,82%-át érintették az eddigi adósságrendezési eljárások: ezen belül is a községek 1,84%-át, a nagyközségek - Aba és Seregélyes - 1,68%-át, a városok 1,42%-át és a megyék 5,26%-át. Természetesen azt is látnunk kell, hogy az érintett önkormányzatok 93,1%-a ötezer lakosságszám alatti településen található, s csupán 6,9% rendelkezik ötezer főnél több lakossal.
A még lezáratlan, 2012. évben folyamatban lévő tizenhét önkormányzati adósságrendezési eljárás két várossal (Abádszalók, Heves), egy nagyközséggel (Seregélyes) és tizennégy községgel szemben zajlik. Említést érdemel, hogy a közel 1400
- 29/30 -
lakosú, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sáta község Önkormányzatánál - az 1999-2002-ben lezajlott eljárást követően - második alkalommal rendelt el a megyei bíróság adósságrendezési eljárást, amely november 13-án fejeződött be.
A jelenleg regnáló kormányzat természetesen megpróbálta/megpróbálja megoldani azt a problémát, amire az adósságrendezési törvény alkalmatlannak bizonyult. Ennek keretében - kvázi politikai mentőöv gyanánt - fogadta el 2011. november 21-én az Országgyűlés a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvényt. A jogszabály rendelkezései alapján a megyei adósságállományt (a szállítói tartozásokkal együtt) az állam átvállalta, a megyei intézmények pedig 2012. január 1-jétől állami fenntartásba kerültek. A konszolidációba bevont adósságállomány 197,6 milliárd forint volt, amelyből az állam által átvállalt hitelállomány 22,6 milliárd, a működési hitel 32,7 milliárd, a kötvény pedig 142,3 milliárd forintot tett ki. Természetesen érvényesült a "valamit valamiért" elv, így a megyei önkormányzatok vagyona térítésmentesen állami tulajdonná vált. A következő lépésben az Országgyűlés - 2012. április 23-i ülésnapján - elfogadta a települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi XXXVIII. törvényt, melynek alapján 2012. május 1-jétől az állam átvette a fekvőbeteg-szakellátást is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
