A jelen tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson a törvényhozás-kutatás (legislative studies) kurrens kutatási irányairól, témáiról és módszertanáról. E feladat a kutatási terület két vezető folyóirata, a Legislative Studies Quarterly (LSQ) és a Journal of Legislative Studies (JLS) 2011 és 2015 közötti tanulmányainak kvalitatív tartalomelemzésével végeztük el. A számítógéppel támogatott elemzést az ATLAS.ti programmal készítettük el, ami lehetővé tette a 100, illetve 149 vizsgált összefoglaló ezres nagyságrendű tartalom-kóddal történő átlátható leírását. Az adatok elemzése során a tanulmányok tartalmát fogalmi közelségük alapján 11 nagyobb tematikus csoportba soroltuk. Az LSQ esetében a felmerült témák mintegy harmada szorosan a törvényhozás intézményeihez, folyamatához és a képviselői viselkedéshez kapcsolódik. Ugyanez az arány a JLS esetében már majdnem a témák fele. A további nagyobb tematikus irányok között megtalálhatóak a pártok és ideológiák; a törvényhozások külső szereplőkkel való kapcsolatai (elnök, érdekcsoportok, bíróságok stb.); valamint a választásokkal és jelöltekkel kapcsolatos vizsgálatok. Az összefoglalók többsége explicit vagy implicit módon a kvantitatív-regressziós módszertan használatára utal. Jellemző adatforrásai a törvényhozási tevékenységekkel (pl. szavazások,) illetve a választási eredményekkel kapcsolatosak. Földrajzi értelemben az LSQ-ban túlsúlyban vannak az Egyesült Államokkal foglalkozó kutatások, melyek közül a Kongresszus vizsgálata mellett kiemelkednek a tagállamok összehasonlításai is. A JLS ugyanakkor egyértelműen Európa-fókuszú. A vizsgált időszakok tekintetében a tanulmányok az esettanulmányoktól a hosszú idősorok elemzéséig vegyes képet mutatnak.
A jelen tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson a nemzetközi törvényhozás-kutatás (legislative studies) kurrens kutatási irányairól, témáiról és módszertanáról. Egy ilyen elemzésnek kettős hozadéka lehet. Egyfelől egy empirikusan
- 52/53 -
megalapozott referenciaként szolgálhat a magyar szakirodalomban a parlamentek működésével és a képviselők viselkedésével kapcsolatos kutatások aktuális állása kapcsán. Ennyiben reményeink szerint jól illeszkedik a "Parlamenti Szemle" első évfolyamába. Másfelől ötleteket is adhat a magyar kutatók számára új kutatási témákra vagy eddig kevésbé használt módszertani újításokra.
A tanulmányban törvényhozás-kutatás alatt a legislative studies-zal foglalkozó (elsősorban politikatudományi) tudományos közlemények összességét értjük. Mivel az ilyen írások mennyisége könyvtárnyi méretű, ezért a kutatás során kompromisszumokat kellett kötnünk annak érdekében, hogy a kurrens kutatási eredményekről egy kezelhető méretű áttekintést kapjunk. Először is, mivel a kutatás idején meghatározónak és legfrissebbnek számító témák érdekeltek minket a vizsgált időtartamot öt naptári évben (2011-2015) maximáltuk. Másodsorban a rendelkezésre álló változatos források közül a téma két vezető szakmai folyóiratát, a Legislative Studies Quarterly-t (LSQ) és a Journal of Legislative Studiest (JLS) választottuk ki további elemzésre. A folyóiratokban az adott időszakban megjelent 100, illetve 149 tudományos közlemény rövid összefoglalóját (abstract) az ATLAS.ti számítógépes kvalitatív adatelemzési program segítségével kódoltuk, majd az így létrehozott adatállományon egy kvalitatív klaszterelemzést végeztünk el. Ez az elemzés általánosságban meghatározta és sztenderdizálta a leggyakrabban használt szakkifejezéseket, metodológiákat, majd lehatárolta a szorosabban összetartozó tanulmány-csoportokat. Az így lefolytatott kutatás alapján pedig már meghatározható volt a törvényhozás-kutatás számos kurrens kutatási témája és metodológiai megoldása.
Az alábbiakban először áttekintjük a törvényhozás-kutatással mint tudományos területtel kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Ezt követően röviden vázoljuk a vizsgálat módszertanát és bemutatjuk a hozzá felhasznált új adatbázist. A következő szakaszban az elemzés eredményeit mutatjuk be: a törvényhozás-kutatás fontos kurrens témáit és módszertanait. A tanulmány zárásaként néhány következtetést vonunk le az alkalmazott módszertan erényei és hátrányai kapcsán.
Ahhoz, hogy megállapítsuk a törvényhozás-kutatás aktuális irányait, elengedhetetlen feladat, hogy meghatározzuk és leírjuk e tudományos területet.[2] Ehhez négy forrást használunk fel: az Oxford Handbook of Legislative Studies meghatározását, a két vezető nemzetközi tematikus akadémiai folyóirat (Legislative Studies Quarterly;
- 53/54 -
Journal of Legislative Studies) önmeghatározását, valamint a jelen kutatási tervet inspiráló Shane Martin[3] tudományterületi lehatárolását.
A tudományágban mérvadónak számító Oxford Handbook sorozat törvényhozás-kutatással foglalkozó darabjának[4] szerkesztői a kötetet a következő kulcsszavakkal jellemezték: törvényhozások, törvényhozás-kutatás, parlamentek, politikai viselkedés, törvényhozási politika, választási intézmények, törvényhozási karrierek, kétkamarás törvényhozások, Európai Parlament, Latin-Amerika. A tárgyalt elméleti megközelítések között megemlítik a formális modelleket (s benne külön a játékelméletet), míg a konkrét kutatási témák közül többek között a parlamenten belüli viszonyokat, valamint a parlamenten belüli és azon kívüli társadalmi szereplők közötti változatos kapcsolatokat hozzák fel példaként. A szerkesztők külön részt szentelnek többek között a törvényhozás-tipológiáknak, a szavazási magatartásnak, a parlamenti vitáknak, a jelöltállítás törvényhozási következményeinek, a választási rendszerek és a képviselői viselkedés kapcsolatának, valamint a törvényhozási szerkezetnek és a frakciók kohéziójának.[5] A földrajzi relevanciájú témák közül a könyv összefoglalója kiemeli az Európai Parlament fejlődését, Latin-Amerika törvényhozási politikáját és a törvényhozások erejét a Közép-Kelet Európai új demokráciákban.
A Legislative Studies Quarterly (mint az Amerikai Politikatudományi Társaság törvényhozás-kutatási szekciójának folyóirata) magát a "képviseleti gyűlésekkel" (representative assemblies) foglalkozó kutatások fórumaként határozza meg.[6] Teret ad a parlamentek és törvényhozások vizsgálatának más intézményekkel való kapcsolatuk szempontjából, valamint a képviselők parlamenten belüli és azon kívüli tevékenységével kapcsolatos írásokat is közöl. E definíció nyilvánvalóan nem korlátozott földrajzi vagy történeti értelemben. A szerkesztőbizottság a törvényhozásokkal kapcsolatos kutatásokon belül kiemeli a törvényhozási rendszerek (intézmények), a törvényhozási folyamatok és a törvényhozási/képviselői viselkedés témáit. Az ország-tanulmányoktól azt várja el, hogy általánosítható megállapításaik is legyenek.
A brit Journal of Legislative Studies honlapján[7] a "célok és kutatási terület" alcím alatt egy még kevésbé leszűkítő definíciót alkalmaz. Rögzítve, hogy tíz országból kilencnek van törvényhozása, a szerkesztők konkrétan említik Közép-Kelet Európát és az Európai Unió tagországait mint földrajzi célterületet, másfelől megemlítik Európán és Amerikán túl a többi kontinenst is. Metodológiailag egy általánosabb
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
