A deliktumnak nem minősíthető quazi deliktumok olyan tényállások, melyek deliktumszerű kötelmet keletkeztetnek. Így volt ez a római jogban is olyan esetekben, amikor a prétor poenalis actiót adott olyan személy ellen, akinek károkozásánál szándékosság nem állt fenn.[1] Szeretnék kiemelni a római jogból két actiót a hatályos törvénykönyvünk épületkárokért való felelősség szabályozásával párhuzamba állítva. Az egyik az actio de deiectis et effusis, mely a lakóépületből emberek gyakori tartózkodására szolgáló közterületre kidobott vagy kiöntött tárgyakkal okozott károkért való felelősséget szabályozta. A római jogban, ha ilyen károkozás történt, a prétor actiot adott a habitator, a ház akkori lakója ellen. A büntetés mértékét az okozott kár kétszeresében, szabad ember megsérülése esetén keresetkiesésben és a gyógyítási költségekben, haláleset megtörténtekor pedig 50 000 sestertiusban állapították meg. A Ptk. is szabályozza a tárgyak kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért való felelősséget, amelyért a helyiség bérlője, vagy egyéb jogcímen használója felelős. A római jog szerint, akire a büntetést kiszabták, habitator in factum actioval fordulhatott vissza a károkozó ellen, tehát már a római jogban lehetőség volt a kár megtérítésének követelésére a tényleges károkozótól. A Ptk. pedig kimondja: "Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse."[2]
A másik az actio positis et suspensis, mely arra szolgált, ha nyilvános útra néző épületen egy tárgyat, például cégért vagy épületdíszt oly módon függesztettek ki, vagy helyeztek el, hogy az a járókelőket veszélyeztette, fenyegette, popularis actioval fordulhatott bárki a háztulajdonos vagy az inquilinus - bérlő - ellen. Mindezt attól függetlenül, hogy a tárgyat kinek az érdekében függesztették ki, vagy helyezték el az épületen és attól is, hogy az illető hol tartózkodott. Ha a kár bekövetkezett, actio legis Aquiliae indításának volt helye a kifüggesztővel szemben.[3] Az actio legis Aquiliae szigorúan az elkövető személyéhez tapadó, csak a károkozó ellen adható törvény általi büntetőkereset.[4] A Ptk. is szabályozza az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kártért való felelősséget, azonban itt nem csak a háztulajdonost vagy a bérlőt, hanem a háztulajdonost és azt, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették vagy elhelyezték, egye-
- 30/31 -
temleges felelősség terheli a károsulttal szemben. Ebben az esetben is lehetősége van az elmarasztaltnak a tényleges károkozótól a kár megtérítésének követelésére.[5]
A Ptk. LXXIII. fejezetében szabályozza az épületkárokért való felelősséget. A korábbi Ptk. rendelkezései alapvetően változtatások nélkül megmaradtak. A jogalkotó a felelősségi tényállásokat két paragrafusban foglalta össze, melyek tartalma a következő:
- Az épület tulajdonosának felelőssége az épület egyes részeinek lehullásával, vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott károkért.
- Az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott károkért való felelősség.
- Valamely tárgynak a lakásból, vagy más helyiségből való kiejtésével, kidobásával vagy kiöntésével okozott károkért való felelősség.
- Az épület közös használatára rendelt helyiségből valamely tárgy kiejtésével, kidobásával, vagy kiöntésével okozott kárért való felelősség.
A törvényi szabályozás fő indoka, hogy épületkárok esetén gyakran nehéz, vagy szinte lehetetlen megállapítani a károkozó személyét. Mindenekelőtt azoknak a személyeknek a felelősségét kell megvizsgálni, akiknek a károk megelőzése vagy elhárítása érdekkörében áll. Ők általában az épület tulajdonosa, bérlője, használója, vagy egyéb, az épület használatából fakadóan gazdasági haszonra szert tett érdekelt. E felelősségtelepítő szabályozás nem zárja ki a felelős személynek azt a jogát, hogy a kár megtérítését követelje a valódi kár okozójától.[6]
A károsult védelme érdekében az épülettulajdonos, a lakásból vagy más helyiségből kidobott, kiejtett vagy kiöntött tárgyak által okozott kár esetén a helyiség bérlője, használója, azzal rendelkező, vagy akinek érdekében az adott tárgyat kifüggesztették viseli az okozott kárért való felelősséget. Az épület közös használatára szolgáló helyiségből kidobott, kiöntött, vagy kiejtett tárgyak által okozott kárért a tulajdonosnak kell helytállnia, a károkozó megnevezése esetén pedig mögöttes felelősséggel tartozik, kezesként felel. Az épületkárokért való felelősség területén a bírói gyakorlat többnyire egységes. Azonban néhány speciális tényállás, vagy harmadik személyekkel szembeni felelősség kérdésében indokolt az iránymutató jogértelmezés. Az egyes felelősségi alakzatokat jogesetekkel alátámasztva mutatom majd be.[7]
Az épületkárokért való felelősség egyik esete az épület egyes részeinek lehullásával, vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért való felelősség. A Ptk. szabályozása alapján ilyen esetben az épület tulajdonosa a felelős. Lényeges, hogy ez a felelőssé-
- 31/32 -
gi alakzat akkor alkalmazandó a bírói gyakorlat szerint, ha az épület nyugalmi helyzetben van. Ilyen helyzetűnek kell tekinteni az épületet akkor is, ha valamely alkotórész vagy elem lehullását és azzal összefüggésben a kárt vihar okozta. Más megítélés alá esik azonban az épületen folyó felújítási munkálatok következtében okozott kár, ami a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körébe sorolandó. Ebben az esetben nem a tulajdonos, hanem főszabályként a kivitelező tartozik felelősséggel. Ilyen esetben a tulajdonos felelőssége általában nem állapítható meg. A felelősség alóli kimentés lehetősége pedig annak bizonyításával lehetséges, hogy olyan elháríthatatlan ok idézte elő a kárt, amely kívül esik a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körén.[8]
Az építési igazgatási jog megkülönbözteti az épület, a műtárgy és az építmény fogalmát, amit a jogalkotó Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (továbbiakban: Étv.) foglalt össze. A Ptk. értelmező rendelkezései között találhatunk erre vonatkozó szabályozást: "A Ptk. épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell."[9] Ennek ellenére ahhoz, hogy meghatározzuk, mi tartozik az egyes bekezdések hatálya alá, érdemes megvizsgálni az előbb említett fogalmakat. Az Étv. szerint: "Épület: jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgáló építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével összefüggő tevékenység, avagy rendszeres munkavégzés, illetve tárolás céljából."[10]
"Műtárgy: mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások)."[11]
Az épület és a műtárgy gyűjtőfogalma az építmény, melyet az Étv. a következőkben határozott meg. "Építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre."[12] Továbbá az építményhez tartoznak azon lényeges technológiai és műszaki berendezések is, melyek az épület biztonságos és rendeltetésszerű használatát, működtetését és működését támogatják. E fogalmak meghatározását követően megállapítható, hogy az építmény vagy épület, vagy műtárgy, s ha ezek hiányosságokkal bírnak, vagy egyes részeik lehullanak, aminek következtében valaki kárt szenved, a felelősség a tulajdonosé lesz.
Fennállhat-e az épület tulajdonosának kártérítési felelőssége abban az esetben, ha építési munkák zajlanak az épületrész lehullása idején?
- 32/33 -
A Ptk. az épületkárokért való felelősség körében a károsultnak választási lehetőséget biztosít abban a tekintetben, hogy eldöntheti, kivel szemben szeretné érvényesíteni kárigényét, az épület tulajdonosával, vagy a kártérítési felelősség egyéb alakzata szerint a tényleges károkozóval szemben?
A következő tényállás és jogvita bontakozott ki 2004-ben egy tornaterem födémszerkezetének beomlása következtében, amely maga alá temette a felperes fiát és annak egy munkatársát, akik el is hunytak a baleset következtében. A létesítmény az esetet megelőzően több, mint ötven évvel épült, s az akkori tervezési és kivitelezési hiányosságokra volt visszavezethető a födém beszakadása. Az épület stabilitásának hiánya korábban azért nem körvonalazódott, mert az acélkeretes ablakok osztóbordái, egyéb statikai funkciójuk ellenére megtartották a födémet is. Ezek cseréjénél azonban a födém megfelelő alátámasztás nélkül maradt. A kivitelezőtől nem volt elvárható, hogy az épület állékonyságának e hiányosságait felismerje, ugyanis nem volt szükséges a statikai vizsgálat arra tekintettel, hogy az ablakok nem minősülnek tartószerkezetnek. Az Egri Munkaügyi Bíróság előtt a vállalkozó ellen indított kártérítési perben a bíróság közbenső ítélettel megállapította a munkáltató kártérítési felelősségét, majd a Heves Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte azt. Ezt követően a felperes elállt keresetétől a megismételt eljárásban, ami miatt a munkaügyi pert a bíróság az ő tekintetében megszüntette. Ezt követően a felperes fia elvesztéséből fakadó vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Az iskola épületeinek tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője pedig az alperes. Keresetét arra alapozta, hogy az alperes, mint az épület kezelője tartozik kártérítési felelősséggel. Az alperes védekezésének alapja az volt, hogy az átadott épület munkaterület, melyen az építkezés során keletkezett károkért az építési munkálatokat végző vállalkozó felel. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében, majd az alperes fellebbezését követően a Fővárosi Ítélőtábla is megállapította, hogy alperesnek fennáll a kártérítési felelőssége, mely alól nem tudta kimenteni magát. Ennek oka, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárások egyértelműen alátámasztották, hogy a felperes kára nem a perbeli, felújítási jellegű munkák szakszerűtlen elvégzéséből fakad, hanem az épület tervezési hibáiból és a teherhordó szerkezet szakszerűtlen kivitelezéséből. Sem a szakértői bizonyítás során, sem a per egyéb bizonyítékai között nem merült fel adat vagy tény arra nézve, hogy észre kellett volna vennie a vállalkozónak azokat a statikai hiányosságokat, melyek a födémszerkezet beomlását okozták és le kellett volna állítania a munkálatokat, mivel az építési munkálatok a teherhordó szerkezetet nem érintették.[13]
Az itt felvázolt tényállás, jogvita és a Fővárosi Ítélőtábla döntése alátámasztja, hogy az épülettulajdonos kártérítési felelősségét nem zárja ki az a tény, ha az épületrész lehullása idején építési munkálatok folynak olyan munkaterületen, ami a vállalkozónak lett átadva, s amelynek következtében az ott keletkezett károkért ő felelne.[14]
- 33/34 -
Gyakran nem egyértelműen határozható meg, hogy épületkárokért való felelősségről, vagy az építési munkák során bekövetkezett károkról van - e szó, azonban főszabály szerint az épület nyugalmi állapotában alkalmazható a 6:560 § (1) bekezdése. Egyébként az építkezés folyamán nem, vagy nem kizárólag a tulajdonosé, hanem a kivitelezőé is a felelősség, mert az építkezés a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körébe tartozik, így erre a veszélyes üzemi felelősség szabályait alkalmazzuk.[15] Ehhez kapcsolódik a Fővárosi Ítélőtábla egyik eseti döntése, mely szerint nem az épület hiányosságaiból eredő kár a lakat leverésekor a felperes szemébe pattanó fémdarab, ezért erre az esetre a veszélyes üzemi felelősség szabályai alkalmazandók.[16] A Fővárosi Ítélőtábla egy másik ítéletében levezette, hogy az épületkárokért való felelősség alakzata csak akkor nem alkalmazható, ha a kárt a kivitelezési tevékenységgel szoros összefüggésben okozzák, ezért a kivitelező mellett a tulajdonos felelősségét is megállapította. Az eset a következő volt: egy étterem céljára szolgáló épület előtti közterület fölé emelt, cseréppel borított, favázas tető gerendái és cserepei még a bádogozást megelőzően, de az ácsmunkák után az ott étkezőkre zuhantak. A baleset idején nem folytak az építési munkálatok. A tetőre nehezedő súly következtében az összekötő gerenda leszakadt, a szaruállások szétcsúsztak és kidőlt a szélső székoszlop, ezt követően pedig a tetőszerkezet a másik két hajó tetőszerkezetét is magával vonta. Ugyan a kivitelezési tevékenység éppen szünetelt a baleset bekövetkezése időpontjában, a bíróság ennek ellenére állapította meg a kivitelező és a tulajdonos felelősségét is, melyet azzal indokolt, hogy az épületkárokért való felelősség csak akkor nem alkalmazható, ha a kár a kivitelezési munkák során és azokkal szoros összefüggésben következik be.[17]
A bíróság a gyakorlatban az épületrész fogalmát is kiterjesztően értelmezi. Nem csupán az alkotórészeket, de a tartozékokat is közéjük sorolja. Lábady Tamás szerint épületrész minden olyan tárgy, amely az épülettel funkcionálisan összefügg, azaz amit az építménnyel tartósan vagy más módon egyesítettek. Ilyenek például az erkély, párkány, cserép, szobor, vakolat vagy a párkány. Ezzel szemben nem tekinti az épület részének a tetején vagy a benne elhelyezett tárgyakat és az épülettel nem egyesített dekorációt sem.[18] Az épület egyes részeinek összeomlásánál, például ha a mennyezet vagy a födém beomlik, a tetőzet leesik, a lépcsősor, a tűzfal, vagy a kémény leomlik, a terasz, erkély egy darabja lezuhan, továbbá a vakolat, a gipsz díszítőelem, vagy a tetőcserép leesik, épületrészek lehullásáról beszélhetünk. [19] A Fővárosi Ítélőtábla eseti döntésében az épület részének értékelte a közterületen lévő terasz fölé épített, más tulajdonában álló földterületre átnyúló, tartógerendákkal alátámasztott, háromhajós faszerkezetű, épülethez csatlakozó és cseréppel lefedett tetőt is.[20]
- 34/35 -
Az épület hiányosságai közé sorolandó a meglazult tetőcserép, ereszcsatorna, a hiányzó lépcső vagy korlát.[21] Az újabb kommentárirodalom alapján akkor is az épületkárokért való felelősséget kell alkalmazni, ha elektromos vezeték hibája miatti tűz, a tetőről lezúduló hótömeg, a károsult fejére hulló jégcsap, beázás, vagy csőrepedés okozza a kárt. A bírói gyakorlat korábban a tetőről lezúduló hó esetén csak akkor alkalmazta a 6:560 § (1) bekezdését, ha a hófogórács hiányos vagy hibás volt és ezzel okozati összefüggésben keletkezett a kár. Lábady Tamás a téma elemzése során hivatkozott a Zala Megyei Bíróság egyik másodfokú ítéletére[22]. Ennek lényege, hogy az építési szabályok betartásának elmulasztásán túl az épületkárokért való felelősség alapja lehet karbantartási kötelezettség, például veszélymegelőzési és hóeltakarítási kötelezettség nem teljesítése is. Továbbá az épületkárokért való felelősség megállapítása lehetséges az épület hiányosságai miatt abban az esetben is, ha az épület nem rendelkezik az előírásoknak megfelelő bármely létesítménnyel vagy hófogó ráccsal a lezúduló hó megakadályozására, ha az szükséges és kötelező.[23] A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság szerint nem tekinthető az épület részének a tetőről lezúduló hó-tömeg, s az épület hiányosságai csak a hófogórács hiánya, vagy hibás mivolta esetén jöhetnek szóba, amennyiben nem felelnek meg az előírásoknak, vagy a célnak, amire rendelték.[24]
A következőkben a Fővárosi Ítélőtábla két további figyelemre méltó ítéletét fejtem ki röviden. A tényállás alapján elektromos fűtőszállal láttak el a lefagyást megelőzendő, két épület között, a földfelszín felett futó vízvezetékcsövet, melyek megrongálódtak az arra haladó tehergépjármű rakományának súlyától. A keletkezett hibát a tulajdonos felszólítására az épület üzembentartója orvosolta. Az egyik épületben lévő termeket a tulajdonos bérbe adta, aki a helyiséget más személyek részére is, a tulajdonos hozzájárulásával ellenérték nélkül rendelkezésre bocsátotta. Tűz keletkezett, aminek folytán egyes ott tárolt hangszerek és erősítők, kiegészítő felszerelések és bútorok megrongálódtak, egyesek meg is semmisültek. A tűz keletkezésének oka a fűtőszál túlhevülése volt, amit a lefagyás ellen szereltek fel. A bíróság álláspontja:
"Az épület hiányossága nem kizárólag valamely, az épület állékonyságát, rendeltetésszerű használatát, mások életét, testi épségét, vagyonát fenyegető károk elhárítását szolgáló berendezések és eszközök hiányát, hanem mindezek rendellenes üzemelését is jelenti. Az épület alkotórészeinek, tartozékainak, az alkalmazásuk által elérni kívánt célra való alkalmatlanságát és egyéb rendellenességét is az épület hiányosságának kell tekinteni. A sérült fűtőszál az épület alkotórésze, ezért az épület tulajdonosaként azt az alperes köteles karbantartani, és az alperes köteles gondoskodni a fűtőszál biztonságos, a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyeztető működésről."[25]
A Fővárosi Ítélőtábla ítéletei alapján a tulajdonos tartozik felelősséggel a rendellenes működéssel és a fűtőszál meghibásodásával okozott károkért.[26]
A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntése az épület hiányosságaira
- 35/36 -
alapított kárfelelősség bizonyítási szabályaival kapcsolatban a következő. A felperes a lakásingatlan tulajdonosával szemben megtérítési igényt érvényesített tűzkár miatt az alperessel szemben. Keresetét arra alapította, hogy a lakás tulajdonosának a vele kötött biztosítási szerződés alapján kártérítést fizetett. A bíróság a keresetét elutasította, mert önmagában a tűz keletkezése nem elegendő ok az építkezési, karbantartási szabályok megsértésére.[27] Az épület hiányosságaiból eredő károk megtérítésére vonatkozó szabályok esetében azt a hiányosságát szükséges bizonyítani az épületnek, mely az építkezésre, karbantartásra és ezek körében a kármegelőzésre vonatkozó megsértésére vezethető vissza. Ebben a jogesetben a felperes az okozati összefüggést az épületben keletkezett tűzzel próbálta igazolni.[28]
Az épület egyes részeinek lehullásával, vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért a tulajdonost nevezi meg felelősként a Ptk. Ennek a szabályozásnak a fő indoka, hogy az épület tulajdonosával szemben a társadalom jogosan támaszt fokozott és speciális elvárásokat, hiszen lehetősége van az épület állapotának folyamatos megfigyelésére, s az épület hiányosságai és lehulló részei által másnak okozott károk megelőzésére. Emellett a károsult szempontjainak figyelembevételével is (védelem és reparáció) fontos a tulajdonos felelősségének megállapítása és perelhetőségének lehetősége. A tulajdonos személyének megállapítása egyszerű, míg a megtörtént eset és annak kiváltó oka, a hiányosságok kialakulásának kiderítése rendkívül bonyolult, aminek bizonyítását nem lenne igazságos a károsultra telepíteni.[29] A Ptk. rendelkezik a tulajdonos regressz igényéről a tényleges károkozóval szemben. "Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse."[30] Ennek magyarázata, hogy a tulajdonos egyszerűbben ki tudja deríteni a károkozó személyét, s hozzáfér az épület megépítésének, karbantartásának dokumentumaihoz is. E szabályozás ellenére a károsultnak lehetősége van a tulajdonos helyett vagy mellett, ha tudomása van annak személyéről, a valódi károkozó perlésére is. A kártérítés megfizetésére egyetemlegesen lesznek kötelezettek, ha a bíróság valamennyi alperes felelősségét megállapítja az ügyben. Főszabály szerint tehát a károsult bizonyítási kötelezettsége arra terjed ki, hogy melyik épület hiányossága vagy lehulló része okozta a keletkezett kárt.
Abban az esetben, ha az épület állami tulajdonban van, az épület kezelője tartozik felelősséggel az épület hiányosságaiból eredő, vagy lehulló részei által okozott károkért. A Fővárosi Ítélőtábla is megállapította a kezelő felelősségét egy gimnáziumi tornaterem födémszerkezetének beomlását követően, amely maga alá temette a felperes fiát.[31]
A következőkben a haszonélvező, a bérlő és a társasház formájában működő épület lehulló részei vagy hiányosságai által okozott kár felelősségéről írok röviden. A haszonélvező felelőssé-
- 36/37 -
gének megállapítása az épületkárokért való felelősség alapján nem egyértelműen eldönthető, a kommentárirodalomban eltérő álláspontok találhatók róla és a haszonélvezet szabályai alapján sem evidens. A Ptk. szerint a "A haszonélvező viseli - a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével - a dologgal kapcsolatos terheket. A haszonélvezőt terhelik a dolog használatával kapcsolatos kötelezettségek."[32] E szabályozás alapján a dolog fenntartásával és használatával kapcsolatos költségek a haszonélvezőt terhelik, tehát ha a megfelelő időben ütemezett javítási munkálatokkal megelőzhető lett volna az épület részeinek lehullásával okozott, vagy hiányosságaiból eredő kár, ha az nem rendkívüli javítás vagy helyreállítás, valóban a haszonélvezőt terheli a kártérítési kötelezettség. Ezzel szemben hivatkozhat arra, hogy a javítás nem az ő feladatköre, amivel akadályozza az igényérvényesítés megkönnyítését, mert a kártérítési perben kötelező lesz ennek érdemi vizsgálata. Ezen okok miatt Fuglinszky álláspontja, hogy a haszonélvező és tulajdonos közti vita és elszámolás külön perben bírálandó el.[33]
A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai alkalmazandók abban az esetben, ha az épület bérlője szenved kárt az épület hiányosságai vagy lehulló részei miatt, aminek oka, hogy a kár a szerződés teljesítése során következik be. E szabályozás alapja a Ptk. 6:145. és 6:146. §-ok. Az előbbi rendelkezik a párhuzamos kártérítési igények kizárásáról (non-cumul elv), mely szerint a jogosult a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is, ha a szerződésen kívül okozott károkért való felelőssége is megalapozott.[34] Utóbbi pedig arról rendelkezik, hogy a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alapján követelheti jogosult a kötelezett által okozott, szerződés teljesítése során bekövetkezett kárt.[35] Ha a szerződés alanyai a bérlő és egy üzemeltető cég, nem pedig a tulajdonos, akkor a bérlő mindkettőjükkel szemben érvényesítheti kártérítési igényét. A tulajdonossal szemben a Ptk. 6:560 § alapján, az épület egyes részeinek lehullásával, vagy az épület hiányosságai révén bekövetkezett kárának megtérítését követelheti, míg az üzemeltető céggel szemben szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alapján érvényesítheti kárigényét. Egyetemleges felelősségük, közös károkozásuk is megállapítható lehet a bíróság részéről. Harmadik személynek okozott kár esetén közvetlenül a tulajdonossal szemben is érvényesíthető a kártérítési igény az épületkárokért való felelősség szabályai alapján. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.756/2009/10. és 6.Pf.20.780/2011/8. számú meghozott ítéletei is ezt igazolják.[36] Egy helyiségben keletkezett tűzeset kapcsán a bérlő és a szívességi használók bizonyos dolgai is megsemmisültek. A szívességi használókkal szemben a tulajdonos az épületkárokért való felelősség alapján, a bérlővel szemben pedig a szerződés megszegéséért tartozott felelősséggel.[37] A Társasházi törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell abban az esetben, ha a kárt a társasház formájában működő épület lehulló részei vagy hiányosságai
- 37/38 -
okozzák. A tulajdonostársak együttes perlése lehetséges, ugyanis tulajdoni hányaduk arányában, maximum a sortartó kezesség szabályai szerint felelhetnek.
"[...]Az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető..."[38] "Az épület tartószerkezetei, azok részei, az épület biztonságát (állékonyságát), a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épületberendezés és vagyontárgy akkor is közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonban álló lakáson vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségen belül van."[39]
Az elsőrendű alperes a társasház lesz, aki jogképes entitásnak minősül, ha a kárt az épület tartószerkezetei, annak részei, vagy az épület biztonságát, a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, vagyontárgy vagy épület-berendezés hiányossága, vagy hibája okozza. "A közösség egészét terhelő kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk - vagy a szervezeti-működési szabályzatban ettől eltérően meghatározott mérték - szerint felelnek az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint."[40] Ez a rendelkezés akkor is irányadó, ha a tulajdonostársak saját tulajdonában keletkezik kár.
Érdekes kérdéskör a tulajdonos felelősségének vizsgálata során a hóeltakarítás, a hófogórács alkalmazása, s annak megfelelő rögzítése az épületen. A Zala Megyei Bíróság foglalkozott a hóeltakarítás és az épületkárok kapcsolatával s megállapította, hogy a hóeltakarítás az épületkárok fogalmi körébe tartozik. Kimondta, hogy a tulajdonos felelőssége az építési és karbantartási szabályok megfelelő betartása, s hogy az utóbbi alá vonandó a hóeltakarítás kérdésköre is.[41] Ezzel kapcsolatban egy másik ügyben kimondta azt is, hogy karbantartási kötelezettségnek számít a hófogórács tetőn való megfelelő rögzítése.[42] Kvázi deliktumok lévén a hófogórács hiánya, vagy annak nem megfelelő rögzítése kapcsán egyéb kérdések is felmerülhetnek. Abban az esetben, ha a hófogórács hiánya következtében egy nagy hótömeg a belső udvarban parkoló autóra rázuhan és kárt okoz, a deliktuális és a kontraktuális felelősség esete is felmerül. Ha az ott parkoló autó bérleti szerződés alapján használja a belső udvart, s a kár bekövetkezése alatt is ez a helyzet áll fenn, a felelősség megállapításának alapja a bérleti szerződés lesz, így ebben az esetben a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősség szabályai szerint kell elbírálni a jogvitát, és a hibás teljesítéssel okozott kárért felel a tulajdonos. Abban az esetben viszont, ha az ott parkoló autó bérleti szerződés hiányában parkol a belső udvarban, ahol a gépjárművet a kár éri, a deliktuális felelősségi szabályok alkalmazandók. Irányadó ez utóbbi akkor is, ha a károsult példának okáért egy járókelő. A felelős a Ptk. meghatározása alapján az ingatlan tulajdonosa, azonban a törvény azt is kimondja, hogy ezek a szabályok nem zárják ki a felelős személynek azt a jogát, hogy a valódi károkozótól a kár megtérítését követelhesse. Erre a jogszabályhelyre hivatkozhat megítélésem szerint a tulajdonos, aki a hófogórács felrögzítésére
- 38/39 -
szakembert bízott meg, mely történhetett szerződés alapján vagy annak hiányában, ha a kár a nem megfelelő rögzítés következtében jött létre. Ilyen esetben a tulajdonos a kár megtérítését követelheti a hófogórácsot felhelyező szakembertől. Ha létrejött a szerződés, akkor itt is ez lesz az irányadó a kár megtérítésének követelése során.
Ha a gépjármű tiltott helyen parkol, melyre a nem megfelelően karbantartott épületről vakolatdarab, vagy jeges hótömeg zúdul és kárt okoz, ennek oka a nem megfelelő karbantartás és nem a megállni, vagy várakozni tilos tábla figyelmen kívül hagyása a gépjárművezető részéről. A károsult felróható magatartása természetesen a kártérítés mérsékléséhez vezet, de a kár jogilag releváns oka a karbantartás hiányossága az erre köteles személy részéről.[43]
Ha az építmény vagy az épület állami tulajdonban van, a károsult az igényét az építmény, épület állandó használójával, kezelőjével, és nem az állammal szemben tudja érvényesíteni. Ha egy közös tulajdonban álló épületrész lehullásából keletkezik a kár, eltérő és sajátos felelősségi helyzet keletkezik annak függvényében, hogy a károsult harmadik személy, vagy a tulajdonostársak valamelyike. Ha harmadik személyt éri a kár, úgy a tulajdonostársak egyetemleges helytállással tartoznak, azonban, ha a közös tulajdonban álló épületrész lehullása, leesése következtében az egyik tulajdonostárs külön tulajdona sérül, úgy az ő belső jogviszonyuk, a tulajdonostársak teherviselési szabályai szerint kell megoldani az esetet.[44]
A Ptk. az általános kimentési felelősségnél, azaz a felróhatóság hiányának bizonyításánál jóval szélesebb körű feltételeket határoz meg a kárfelelősség alóli mentesülés körében. A tulajdonos kifejezetten szigorú helytállási kötelezettséggel tartozik az épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért. Az általános kimentési okokon túl két konjunktív feltételt szükséges bizonyítania ahhoz, hogy kimenthesse magát, azaz nem elég közülük egynek, hanem mindegyiknek teljesülnie kell a felelősség alóli mentesüléshez. Bizonyítania kell egyfelől azt, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértette meg, amely inkább veszélyviselési és kockázatelosztó szabály, mintsem polgári jogi felelősségi alakzat. Ennek magyarázata, hogy nem elegendő, ha azt bizonyítja, hogy ő maga és az, akinek magatartásáért felel nem sértette meg e szabályokat, a mentesüléshez annak bizonyítása is szükséges, hogy ezt senki nem tette, még a korábbi tulajdonos, karbantartó vagy kivitelező sem. Az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályok körébe tartoznak a mérnöki és egyéb szakmai szabályok a szabványokon és jogszabályokon túl.[45] A másik feltétel a mentesüléshez, hogy a tulajdonosnak bizonyítania kell azt is, nem járt el felróhatóan a károk megelőzése érdeké-ben[46] és úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.[47] A károkozás vizsgálata során a Ptk. további szabályai is alkalmazandók a megbízottért
- 39/40 -
és az alkalmazottért való felelősséggel kapcsolatban.
"Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős."[48] "Ha a megbízott e minőségében harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelős. Mentesül a megbízó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli."[49]
E szabályok is világosan tükrözik, hogy a tulajdonos nem hivatkozhat arra, hogy az ő megbízása alapján az épületet más üzemelteti.[50]
Az épület tulajdonosának felelősségére vonatkozó szabályt kell alkalmazni ebben az esetben is azzal az eltéréssel, hogy egyetemleges felelősség terheli a tulajdonossal együtt a károsulttal szemben azt, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték. "Az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősségre azzal az eltéréssel, hogy a károsulttal szemben azt, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték, az épület tulajdonosával egyetemleges felelősség terheli."[51] A mentesülés lehetősége azonos az előbb részletezett szigorú, két konjunktív feltétel teljesülésével, azaz bizonyítania kell, hogy az építkezés vagy a karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan, emellett azt is, hogy az építkezésre és a karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg. E rendelkezés tárgyi hatálya alá tartoznak az épületre felerősített, vele alkotórészi kapcsolatban nem álló tárgyak. Ezek közé sorolhatók a cégtáblák, fényreklámok, világítótestek, közvilágítási berendezés, dekorációk, feliratok és zászlók, kifüggesztésük és rögzítésük módjától függetlenül. A károsult védelmének igénye adott indokot e felelősségi szabályozásra, mert a valódi károkozó személye rendszerint nem állapítható meg.[52] A korábbi Ptk. szerint csak az tartozott felelősséggel, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték, ez most egyetemleges felelősségre módosult az épület tulajdonosával kibővítve a kört. A tulajdonos bevonása a felelősségi körbe azért lehet helyénvaló, mert gyakran e tárgyak kihelyezése hozzá, vagy a tulajdonos megbízottjához kapcsolódnak, így annak biztonságossá tétele is hozzájuk köthető.[53]
Az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért tehát azt a személyt terheli a felelősség a károsulttal szemben, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték, egyetemlegesen az épület tulajdonosával. Ez a meghatározás azért fontos, mert a tulajdonos és az érdekelt személye számos esetben eltérő lehet. Gondolhatunk például egy városi jelképre, vagy lobogóra, melyet egy lakóházra vagy társasházra rögzítettek, egy cégtáblára, mely egy másik tulajdonos beleegyezésével az ő ingatlanára került fel, vagy molinókra a város különböző pontjain kihelyezve társasházak oldalán. Azt megállapítani azonban, hogy a tárgy elhelyezése kinek az érdekében történt, egyes esetekben igen bonyolult. Vegyük például
- 40/41 -
azt a helyzetet, mikor a városban egy kifüggesztett lobogó egy nagyobb széllökés következtében meglazul, leesik és kárt okoz. Meg kell határozni, hogy kinek az érdekében került kifüggesztésre a lobogó? A ház tulajdonosának, vagy az önkormányzatnak érdeke, hogy kint legyen? Az előbbi esetben a tulajdonos egymaga felel a kárért, mivel így a tulajdonos és az érdekelt személye egybeesik, míg az utóbbinál egyetemleges felelősség terheli a tulajdonost az önkormányzattal, feltéve, hogy nem önkormányzati tulajdonban álló ingatlanról van szó, mert akkor a kettő szintén ugyanaz, s az önkormányzata viseli az épületen elhelyezett tárgy leesésével okozott kár teljes felelősségét. Vizsgálatra szorul, hogy az építési és karbantartási szabályok megfelelő betartásával járt-e el a jelenlegi és korábbi tulajdonos, s az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem jártak-e el felróhatóan. Azt is meg kell határozni, hogy ezen munkálatok megfelelő elvégzése a tulajdonost terhelik, vagy azt, akinek érdekében a tárgyat kihelyezték.
Kérdések merülhetnek fel például az adventi időszakban kifüggesztett karácsonyi díszítésekkel kapcsolatban, melyeket két épület közé függesztenek fel az úttest vagy sétálóutcák felett. Ha az egyik épületről a dekoráció leszakad és ezzel kárt okoz, de a másik oldalon fent marad, szintén egyetemleges felelősség terheli az épület tulajdonosát azzal, akinek érdekében a dekorációt rögzítették. Abban az esetben mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértette meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan. Nem mentesülhet azonban a felelősség alól, ha a károkozás szándékos volt, vagy ha életet kioltó, vagy testi épséget károsító esetről van szó. Az általam említett károkozásnál legalább két ingatlanról van szó, s tegyük fel, hogy jelen esetben ez két külön tulajdonost is takar. Ilyenkor felmerülhet a másik ingatlan tulajdonosának esetleges felelőssége. Mennyiben kötelessége a másik épület tulajdonosának a rögzítés ellenőrzése mindkét oldalon? Érvelhetünk azzal, hogy mivel a Ptk. erre nem tér ki, a saját ingatlanához tartozó rögzítésért felel, melyről megfelelő módon gondoskodott is. Azt azonban előre láthatta, hogy ha a másik épülethez történt rögzítést a tulajdonos vagy az érdekelt nem ellenőrizte megfelelőn, emiatt leszakad és kárt okoz, ez a saját maga által ellenőrzött oldalon is további károkat okozhat. Előfordulhat, hogy az erőhatás következtében az ő oldalán is sérül a dekoráció rögzítése, azaz a károk megelőzése érdekében felróhatóan járt el, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a kár keletkezését elkerülje. Itt úgy gondolom fontos annak vizsgálata is, hogy a rögzítés instabilitása szemmel látható volt-e, vagy ahhoz további, mélyrehatóbb ellenőrzés lett volna szükséges. Ha szemmel nem látható, hogy a rögzítés nem megfelelő, véleményem szerint nem osztható meg a felelősség a tulajdonosok és a kihelyezett tárgy érdekeltje között, még eltérő arányban sem. Abban az esetben viszont, ha könnyen megállapítható volt a nem megfelelő rögzítés, felmerülhet az egyetemleges felelősség a tulajdo-
- 41/42 -
nosok, kettőnél több épület esetében akár mindegyik tulajdonos és az önkormányzat, vagy a városüzemeltetés egyetemleges felelőssége. Ha nem volt szemmel látható a hiányos rögzítés, akkor úgy gondolom annak vizsgálata is szükséges, hogy a másik személynek volt-e, lehetett-e tudomása arról, hogy azt nem megfelelően végezték el, ha igen, tett-e valamit annak érdekében, hogy ez megváltozzon, például figyelmeztette-e erre a másik ingatlan tulajdonosát. Egy másik szempont lehet azonban, hogy alappal feltételezhette a másik tulajdonosról, hogy a kifüggesztés során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan, s így elégséges csak a szűkebb értelemben vett saját tulajdonú ingatlanához rögzített díszítés biztonságossá tétele, annak megőrzése és ellenőrzése. Álláspontom szerint a kérdés megválaszolásához, hogy a tulajdonosnak mennyiben felelőssége a rögzítés ellenőrzése a másik ingatlan felőli oldalon, számos szempont vizsgálata szükséges, melyek mentén választ kaphatunk.
E tényállás fő szempontja szintén a károsult védelme. Ennek oka, hogy a kárt szenvedett személy nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kideríteni, ki okozta neki a kárt. Arra viszont van lehetősége és bizonyítania is kell, hogy a tárgyat melyik lakásból vagy helyiségből dobták, öntötték vagy ejtették ki. Főszabályként a lakás bérlője, vagy használója felel a károsulttal szemben, mert neki lehet tudomása arról, hogy ki lép be, tartózkodik a lakásban. "Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás vagy helyiség bérlője vagy egyéb jogcímen használója felelős."[54] A lakás bérlője, vagy más jogcímen használója a károk megtérítését követően regressz igénnyel élhet a valódi károkozóval szemben. "Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse."[55] A károsult igényét nem csak a bérlővel szemben érvényesítheti, hanem lehetősége van a bérlő vagy használó mellett, vagy helyett a tényleges kár okozóját is perelni, abban az esetben, ha tudomása van annak személyéről. Fontos kérdés a bíróság döntése szempontjából, hogy a tényleges károkozó jogosulatlanul, vagy jogszerűen tartózkodott-e a lakásban a károkozás idején. Ha ott tartózkodása jogosulatlan volt, a bíróság a lakás bérlője, helyiség használója vonatkozásában elutasítja majd a keresetet, viszont, ha jogszerű volt az ott tartózkodása, a lakás bérlője vagy használója kezesként felel majd az okozott kár vonatkozásában.[56] Vétkességtől függetlenül áll fenn a lakás bérlőjének vagy használójának felelőssége az okozott kárért és azokért is, melyeket a jogszerűen ott tartózkodó személy okozott, például ügyfél, vevő, családtag vagy vendég. Abban az esetben mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy jogosulatlan volt a károkozó lakásban, vagy helyiségben tartózkodása. A felelősség alóli mentesülés másik lehetőségét a 6. pontban fejtem majd ki.
- 42/43 -
E két fogalom elhatárolása nem meghatározó az előbb részletezett felelősségi szabály szempontjából, mivel mindkét helyiségből kiejtett, kiöntött és kidobott tárgyak által okozott kárra vonatkozik. Ennek ellenére az 1993. évi, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény rendelkezik ezen fogalmak elhatárolásáról. Eszerint olyan összefüggő helyiségcsoport a lakás, melynek helyiségei, közművesítettsége, fűtési módja és melegvíz-ellátása alapján valamelyik komfortfokozatba sorolható, mely lehet: összkomfortos, komfortos, félkomfortos vagy komfort nélküli.[57] "Nem lakás céljára szolgáló helyiség az, amely kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, kereskedelmi, tárolási, szolgáltatási, igazgatási, honvédelmi, rendészeti, művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági célra szolgál."[58]
A lakásból kiejtett, kiöntött, kidobott tárgyakkal okozott kárért a károsulttal szemben a lakás, helyiség bérlője, vagy használója felelős, függetlenül a használat jogcímétől. A lakás használója lehet: a tulajdonos, a szívességi, vagy ingyenes használó, a haszonélvező és a bérlő, utóbbit a törvény külön meg is nevezi. A felelősség megállapítása szempontjából az a meghatározó, hogy a károkozás idején kinek a rendelkezése alatt állt a lakás, vagy egyéb helyiség. A használó itt valamely jogviszony alapján jogosult személy és nem a tényleges használó. Ennek ellenére az is felelősséggel tartozik a kiöntött, kidobott, vagy kiejtett tárgyakért, aki jogtalanul használja a lakást, vagy önkényes lakásfoglaló. Ha a lakást többen használják, felelősségük egyetemleges. Ha a lakáshasználat pontosan meghatározott, s a károkozás idején a helyiséget vagy a lakást csak egy személy használta, kizárólag ő tartozik kártérítéssel. Ilyen helyzetben a bizonyítási teher a többi lakáshasználóé, vagy bérlőé.[59] Kezesként felel a használó, vagy bérlő, ha megnevezi a károkozót. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben az a személy, aki a kárt okozta.[60]
A bérlőnek vagy használónak a felelősség alóli mentesülés másik alternatívája, ha bizonyítja, hogy a tárgy kiöntése, kiejtése vagy kidobása nem a lakásból, hanem valamely közös használatra szolgáló helyiségből történt, ami lehet akár padlás, lépcsőház, közös udvar, kert, mosópince, folyosó (a teljesség igénye nélkül). Ilyen esetben az épület tulajdonosa felel az okozott kárért, kivéve, ha meg tudja nevezni a tényleges károkozót, mert akkor mögöttes, kezesi felelősséggel tartozik.[61] "Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi,
- 43/44 -
kezesként felel."[62] Önmagában az, hogy jogosulatlanul tartózkodik valaki az épület közös használatára szolgáló helyiségben, nem mentesíti a tulajdonost a felelősség alól, azonban, ha a jogosulatlanul ott tartózkodót meg tudja nevezni, mint a kár okozóját, akkor csak mögöttes felelősség fogja terhelni.[63]
A károkozásért való felelősség korlátozásával és kizárásával kapcsolatban a Ptk. kimondja, hogy "A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis."[64] A magánjogi felelősség korlátozása illetve kizárása a szerződési szabadság alapján bizonyos határig megengedhető a modern jogokban, azonban ki kell mondani a felelősséget korlátozó illetve kizáró kikötések feltétlen érvénytelenségét az olyan szerződéses klauzulák esetében, melyek károkozásra jogosítanak fel. Ennek indoka, hogy a károkozás általános tilalmával, mint a kártérítési felelősség általános szabályával állna szemben az ilyen kikötés, emellett a legfontosabb személyhez fűződő jogok védelméhez tartozó érdekeket sértené. A felelősség korlátozhatósága mind a szerződéses, mind a szerződésen kívüli kárfelelősségi viszonyokban jelen lehet, azonban kivételes helyzetnek számít a magánjogban a teljes kártérítés elve alól. Kérdésként merül fel, hogy lehetséges-e a felelősség korlátozása, vagy teljes kizárása az épületkárok esetében? Megítélésem szerint a diszpozitivitás elvéből következően korlátozható, esetlegesen ki is zárható, mivel elsősorban a felek akarata érvényesül. Nem korlátozható, vagy zárható ki azonban a felelősség a szándékosság, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozás esetén.
Mennyiben korlátozható, vagy zárható ki a tulajdonos felelőssége abban az esetben, ha az épületre jól látható helyre kifüggeszt egy táblát "Vigyázat, omlásveszély!" felirattal? Ezt a kérdést is érdemes több szempontból megvizsgálni. Úgy vélem, hogy egy ilyen tábla önmagában nem jelentheti a felelősség teljes kizárását, viszont bizonyos mértékig korlátozhatja azt. Ha olyan súlyos fokú omlás, vagy veszélyes helyzet áll fent, a tábla kifüggesztése nem elégséges a felelősség kizárásához. Azonban ezt a kérdését érdemes megvizsgálni a károsulti oldalról is. A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli, s e kötelezettségek felróható megszegése miatt keletkezett kárt nem köteles megtéríteni a károkozó.[65] Meddig tart a károsult felelőssége és hol kezdődik az épület tulajdonosáé? Ha észleli a táblát, és annak tudatában halad azon az útvonalon, úgy, hogy lett volna lehetősége annak elkerülésére, vezethet-e veszélyviselés és kockázatelosztásához és ezzel együtt a kártérítés mérsékléséhez? Megítélésem szerint igen, abban az esetben, ha az épület tulajdonosa bizonyos feltételeknek eleget tett. Ha a táblát úgy helyzete az épületre, hogy a veszélyforrásról való tudomásszerzé-
- 44/45 -
sét követően mindent megtett annak érdekében, hogy a karbantartási és építkezési szabályoknak megfelelően és a lehető legrövidebb időn belül a veszélyforrást elhárítsa és nem olyan súlyos fokú az omlásveszély, akkor nem hagyható figyelmen kívül a károsult felelőssége. Ha azonban a tulajdonos nem tett intézkedéseket az omlásveszély elhárítása érdekében, csupán a tábla kihelyezésével kívánta megoldani a helyzetet, véleményem szerint a károsulti közrehatás sokkal kisebb mértékben vehető figyelembe. Ezt támasztja alá a Ptk. azon rendelkezése, mely szerint a károsult és a károkozó között a kárt magatartásuk felróhatóságának arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás aránya sem megállapítható, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell megosztani.[66]
A lakásból, vagy más helyiségből valamely tárgynak a kidobásával, kiejtésével, vagy kiöntésével okozott kárért a lakás, vagy a helyiség bérlője, vagy egyéb jogcímen használója felelős a károsulttal szemben. Megítélésem szerint viszont teljes mértékben a károsultat terheli a felelősség, azaz saját felelősségére cselekszik (Handeln auf eigene Gefahr), ha például egy emeleti lakásban virágot öntöznek, amit ő messziről észlel, s ennek ellenére ott halad el, ahol a lecsorgó víztől megnedvesedett út csúszásveszélyessé válik, és ennek következtében megsérül. Ennek oka, hogy a károsultat kármegelőzési kötelezettség is terheli és a kárt maradéktalanul elháríthatta volna, ha egy másik útvonalat választ.
Az épületkár, szűkebb értelemben az épület hiányosságai révén másnak okozott kár fogalmi körébe nem tartozik bele az épület tartozékának minősülő veszélyes üzem működéséből eredő kár, így ebben az esetben a tulajdonos nem tartozik helytállási kötelezettséggel.
Bírósági határozat alapján veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, ha egy tevékenység folytatójának csekélyebb mértékű vétkessége súlyos kárveszéllyel fenyegető helyzetet teremt, továbbá, ha egyszerre nagyobb számú személy életét, testi épségét, egészségét vagy vagyonát fenyegető kárveszélyt idéz elő.[67]
A forgalom keltette zaj és rezgések következtében bekövetkező kárért a közűt kezelője a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályok alapján felel. Ha ilyen rezgések vagy zajok egy épületben kárt okoznak, s ennek következtében másnak további kára keletkezik, a kártérítési felelőssége az épület tulajdonosának és a közút kezelőjének az épületkárosodásban való közrehatása alapján áll fenn.[68] Kimentési lehetősége van az épület tulajdonosának, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértette meg, s a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan. Emellett szükséges annak bizonyítása is, hogy a
- 45/46 -
korábbi építkezési, karbantartási tevékenységek során sem sértették meg az ezekre vonatkozó előírásokat. Ennek hiányában közrehatásuk arányában felelnek a károkozásért.
A fotocellás érzékelővel ellátott automata tolóajtó üzemben tartása bírói döntés alapján nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, s a működtető a kártérítés általános szabályai szerint felel, ha olyan általában elvárható kritériumoknak nem felel meg, melyek alapján a szerkezet működését úgy kell beállítani, hogy az ajtón való áthaladás életkortól, egészségi és fizikai állapottól függetlenül bárki számára biztonságos legyen.[69] Tartozhat-e az épületkár fogalmi körébe egy ilyen fotocellás érzékelővel ellátott tolóajtó által okozott kár, ha a tulajdonos nem tudja bizonyítani, hogy az építkezésre vagy karbantartásra vonatkozó szabályokat betartotta, vagy az építkezés és karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan? Megítélésem szerint esetlegesen igen, s akkor is tartozhat ebbe a körbe, ha a korábbi karbantartás során nem tartották be maradéktalanul a vonatkozó szabályokat, vagy a károk megelőzése érdekében a korábbi tulajdonos járt el felróhatóan.
Az épületkár és a termékfelelősség elhatárolása bizonyos helyzetekben igen bonyolult lehet. Vegyük azt a csekély eséllyel előforduló esetet példának okáért, amikor egy személy gyalogosan, nap, mint nap ugyanazon az útvonalon közlekedik a munkahelyére és onnan haza. Az útvonala érint legalább egy olyan épületet, melynek építése során a vakolóhabarcsba aprószemű azbesztet kevertek. Az azbeszt egészségkárosító, rákkeltő hatása folytán a mellette naponta elhaladó személy egészségkárosodását idézi elő.
A termékkártért való felelősséget a Ptk. a következők szerint definiálja: "A termékkártért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik."[70] "Termék minden ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált."[71] Ptk. a termékkárok körébe sorolja valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt bekövetkezett kárt. [72]A hibás termék által más dolgokban okozott, meghatározott összeget meghaladó kár is termékkárnak minősül a Ptk. szerint, ha a károsodott dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.[73]
A termékfelelősség kockázati kategória, mert a felelősséget oda vezeti vissza, ahonnan a károk ténylegesen eredeztethetők, azaz a gyártási és termelési szakaszba. Ez alapján a termék gyártóját terheli a felelősség az olyan károkért, melyeket a termék hibája okozott. A termékfelelősség áttöri a kötelem zárt, kétszemélyes struktúráját és teret enged annak, hogy a károsult kárigényét közvetlenül a gyártóval szemben, a kontraktuális felelősség szabályai helyett szerződésen
- 46/47 -
kívül érvényesítse. Ez az intézmény megteremti a közvetlen kapcsolatot a gyártó és a károsult között, s felelősség szempontjából kihagyja a kötelezettet, a forgalmazót, s a termékkárért a hibás termék gyártójának közvetlen felelősségét mondja ki.[74]
Visszakanyarodva az első bekezdésben ismertetett esetre a mérgező, egészségre ártalmas, sugárzó anyagok esetében a termékfelelősség és az épületkárokért való felelősség igen közel kerülhetnek egymáshoz. Az eset több aspektusból vizsgálandó. Az épületkárokért való felelősség megállapítása szempontjából megítélésem szerint nem elhanyagolható az a kérdés, hogy az épület az azbeszt felhasználásának betiltása előtt, vagy után épült. A tulajdonos tudott-e arról, hogy az épület azbesztet tartalmaz, vagy tudhatott-e róla, esetleg a gyártó titkolta azt el? Ugyanez a kérdés fennáll az újabb tulajdonos tekintetében is, ha a korábbi építkezés vagy karbantartás során használtak azbesztet tartalmazó vakolóhabarcsot. Ha igen, akkor a betiltást követően az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályok nem megfelelő betartása körébe eshet, ilyen módon az épület tulajdonosának felelőssége fennállhat. Megítélésem szerint ez abban az esetben lehetséges, ha a tulajdonos rosszhiszemű volt az azbeszttartalmú vakolóhabarcs felhasználását illetően.
A termékfelelősség felől megközelítve az esetet, a termék centrális helyet foglal el a termékfelelősség intézményében. Termék minden ingó dolog akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé válik. Tehát a Ptk. alapján az azbesztet tartalmazó vakolóhabarcs is terméknek minősül, mely utóbb az épület alkotórészévé vált. Annak a ténynek, hogy utóbb más dolog alkotórészévé vált, legfeljebb a felelősség alanya szempontjából lehet jelentősége, mert így az alkotórész esetleges részterméknek vagy alapanyagnak minősül. A Termékfelelősségi irányelvvel összhangban a Ptk. tág meghatározást ad a terméknek, melyből az következik, hogy minden kereskedelmi forgalomba kerülő termék hibájára alapozva érvényesíthetők a termékfelelősség szabályai. Az azbeszt építkezésen történő felhasználásának betiltásától függetlenül történt az egészségkárosodás, melyet a felhasznált termék okozott az arra naponta elhaladó járókelőnek. A kár megtérítése így közvetlenül a hibás termék gyártójával szemben lenne érvényesíthető, feltéve, ha lehetséges annak bizonyítása, hogy az egészségkárosodást kizárólag az azbeszt idézte elő. Ha ennek bizonyítása nem lehetséges, akkor szükséges a közrehatás arányának megállapítása az egészségkárosodás kialakulásában. Újabb kérdésként merülhet fel, hogy sérelemdíj követelhető-e abban az esetben, ha a hibás termék személyiségi jogot (életet, testi épséget, egészséget) sért? Nochta Tibor professzor úr által kifejtett gondolattal szeretném megválaszolni ezt a kérdést, akinek megítélése szerint igen, mert a sérelemdíj iránti igényt önmagában megalapozza a személyiségi jog megsértése és nincs korlátozás a tekintetben, hogy ez milyen körülmény, illetve magatartás következménye.[75]
- 47/48 -
Elgondolkodtatott a kérdés, hogy az alaptényállások elegendőek-e a mai modern technológia, a gyorsan fejlődő építőipari megoldások kapcsán bekövetkező káresemények szabályozására? Mennyiben illeszthetők a Ptk-ban megjelenő alaptényállások alá az így kialakult épületkárok? A következőben olyan eseteket szeretnék felvetni, melyek az előbb említett kérdéseken túl azt is bemutatják, milyen elhatárolási nehézségek adódhatnak egy-egy jogeset kapcsán.
Épületkárnak minősülhet-e az az eset, amikor egy épületre kifüggesztett fényreklám erős, villódzó fényei láttára egy arra járó gyalogos epilepsziás rohamot szenved el? Ki lesz a felelős? Az épület tulajdonosa, az, akinek érdekében a tárgyat kihelyezték, vagy egyetemleges felelősség terheli őket? Felmerülhet emellett a gyártó közvetlen felelősségének lehetősége, ha a fényreklám gyártási hibás vagy működése során meghibásodott, s emiatt történt az egészségkárosodás. Tartozhat-e a veszélyes üzemi felelősség körébe? Ennek vizsgálata során a működtetett eszköz jellemző vonásait kell figyelembe venni, s egyedileg mérlegelni azt a körülményt, hogy annak rendeltetésszerű használata közben fellépő csekély rendellenesség aránytalanul súlyos mértékben, vagy aránytalanul széles körben okozhat-e károkat.[76]
Milyen felelősségi típusba tartozhat a vízvezeték szivárgása miatt bekövetkezett ammóniamérgezés és az általa okozott egészségkárosodás? Az épület tulajdonosa, a korábbi kivitelező, vagy esetleg a termék gyártója lesz a felelős az így okozott kárért? A személyiségi jogi sérelem miatt sérelemdíj követelhető-e? Ha a szivárgás oka a szakszerűtlen kivitelezés volt, felmerülhet az építkezési és karbantartási szabályok nem megfelelő betartása, vagy ezek során felróható magatartás tanúsítása a károk megelőzése érdekében. Ebben az esetben a felelősség a tulajdonost terheli, azonban fennáll a lehetősége, hogy a károkozótól (a kivitelezőtől) ha ez megállapítható, követelje a kár megtérítését.
Egy, a szomszéd épülettel egybeépített automata garázskapu nyitása és csukódása olyan erős rezgésekkel jár, melynek következtében a hozzáépített épület károsodik. Abból a szempontból épületkárnak minősülhet, hogy e quazi deliktumokra irányadó szabályozás nemcsak az épületekre, hanem egyéb építményekre is vonatkozik, mint például garázs, sportlétesítmény lejárója, vagy terasz. Azonban a Ptk. az épületrészek lehullásából, vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárt és a kifüggesztett tárgyak leeséséből eredő károkat szabályozza. Nehézséget okozhat, hogy vajon a garázskapu működésének rezgése által okozott vagyoni, esetlegesen annak során bekövetkező személyiségi jogi sérelmek a tulajdonos, vagy inkább a gyártó közvetlen felelősségét alapozhatják meg? Tartozhat-e a garázskapu használata a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körébe? Ennél az esetnél is, hasonlóan az előző példához a tevékenységgel el-
- 48/49 -
indítható lehetséges okfolyamat következményeit is figyelembe kell venni, s egyedileg mérlegelni a rendeltetésszerű használat során fellépő csekély mértékű rendellenesség lehetséges következményeit. Okozhat-e aránytalanul széles körben, vagy aránytalanul súlyos mértékben károkat?
Egy bevásárlóközpont fotocellás ajtaja rácsukódik az egyik vásárlóra, aki a hirtelen ütés következtében testi sérülést és vagyoni kárt szenved el. Az épület hiányosságai által okozott károk körébe sorolható ez az eset, ahol az önműködő ajtó nem érzékeli megfelelően a járókelőket és az egyéb dolgokat? Az elhatárolási nehézséget ebben az esetben az okozhatja, hogy ha építkezési vagy karbantartási szabályok megsértése miatt történt a baleset, esetleg a tulajdonos a károk megelőzése érdekében felróhatóan járt el az építkezés, vagy karbantartás során, akkor ő lesz a felelős mindaddig, amíg nem tudja kimenteni magát. Abban az esetben, ha eleve hibás terméket (fotocellás ajtót) használtak fel az épület kivitelezése során, akkor viszont felmerülhet a termékfelelősség, amelyhez a gyártó közvetlen felelőssége kapcsolódik, s ekkor a károsult kárigényét a vele szemben közvetlenül érvényesítheti. A veszélyes üzemi felelősség e helyzetben a korábban említett bírói döntés alapján kizárható.
Ha egy üvegablakot betör a szél, s ez az ablak ráesik valakire, kinek a felelőssége az így bekövetkezett kár? Az épület tulajdonosa tartozik helytállási kötelezettséggel, vagy a biztosító?
Egy kórház meghibásodott szellőztetőrendszere miatt felrobbanó gőzfejlesztő által okozott kárért kinek kell helyt állnia? Egy ilyen eset a következményi vagyoni károkon túl személyiségi jogi sérelmeket is okozhat (testi sérülés, súlyos fokú egészségkárosodás), elhatárolása pedig nem kis nehézségeket okozhat. A gőzfejlesztő működése során egyértelműen alkalmas csekély mértékű rendellenesség esetén is aránytalanul súlyos fokú és aránytalanul széles körű károk okozására, így megítélésem szerint ez a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körébe sorolható. A szellőztetőrendszer azonban, mely az épület részeként funkcionál, úgy gondolom, hogy nem e körbe tartozik. Utóbbival kapcsolatban felmerülhet a tulajdonos felelőssége, az építkezési és karbantartási szabályok betartásának, emellett a károk megelőzésével kapcsolatos felróhatóság hiányának a vizsgálata.
Egy nagyüzem gőzhálózati rendszerének nem megfelelő tömítése miatt az okozott égési sérülés milyen felelősségi típusba tartozik? Annak működtetése a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körébe sorolható? Az alkalmazott eszköz jellemző vonásainak vizsgálata, a tevékenységgel elindítható lehetséges okfolyamat következményeinek vizsgálata szükségszerű ennek megállapításához. Annak csekély mértékű rendellenessége is kialakíthat súlyos kárral fenyegető veszélyhelyzetet? Az okozati összefüggés meghatározása esetén a tevékenység veszélyes jellegének kell okozati összefüggésben állnia a bekövetkezett kárral, tehát azzal, amitől a tevékenység veszélyes jellegű.[77]
- 49/50 -
Egy falmászóteremben egy épületrész lehullása következtében az egyik vendég több, mint 10 méter magasságból a földre zuhan és testi sérülést szenved. Milyen felelősségi szabályok alapján oldható meg az ügy? Maga a falmászás, mint extrém veszélyességű sport, veszélyes üzemnek minősül. Bírói döntés alapján a 10 méter magasságot meghaladó negatív falsíkok kialakításával épített meredek mászófal, kisszámú kapaszkodási pont biztosításával is önmagában veszélyes üzemnek minősül.[78] Azonban az épületrész lehullása által okozott kár az épületkárokért való felelősségi szabályok körébe tartozik.
A városi tömegközlekedés fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül, azonban ez nem szűkíthető le csupán a járművek üzemben tartására, mert e veszélyes üzemi tevékenységnek szükségszerű része a környezet, amelyben a jármű közlekedik, ezért az utasok le-és felszállásra szolgáló megállóhelyei is.[79] Egy utasra, aki a megállóhelyen elhelyezett jegyautomata előtt áll, jegyvásárlás közben ráhullik egy épületrész a már omladozó mennyezetről. Milyen felelősségi szabályok alkalmazása lehet helyénvaló egy ilyen esetben? Az előbb elmondottak alapján a tömegközlekedési megállóhelyek is a veszélyes üzemi tevékenység szükségszerű részei, a jegyvásárlás pedig a veszélyes üzemi tevékenységgel áll okozati kapcsolatban, melynek során a károsodás bekövetkezett. Az épületrész lehullása azonban már az épületkárokért való felelősség körébe tartozik.
Az épületkárokért való felelősség a Ptk. LXXIII. fejezetében került szabályozásra. A korábbi Ptk. rendelkezései alapvetően változtatások nélkül megmaradtak, egy jelentős eltérés kivételével, mely szerint a régi Ptk. az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért csupán az épület tulajdonosának, míg az új a tulajdonosnak és annak, akinek az érdekében a tárgyat elhelyezték egyetemleges felelősségét mondja ki. Tanulmányomban is látható, hogy az egyes felelősségi tényállások eltérő szabályozás alá esnek, melyeket a jogalkotó két paragrafusban foglalt össze. Az épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért való felelősség esetén e tulajdonos tartozik helytállással, az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért pedig az épület tulajdonosa egyetemleges felelősséggel azzal, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték. Ez a szabályozás nem eredményez mögöttes felelősséget, mert a károsultnak lehetősége van dönteni, hogy kárigényét a felelősség általános szabályai, vagy az épületkárokért való felelősségi szabályozás alapján érvényesíti. A tárgyak kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott károkért már nem a tulajdonos, hanem a bérlő, vagy egyéb jogcímen használó viseli a következményeket, az épület közös használatára szolgáló helyiségből kidobott, kiöntött vagy kiejtett tárgyak által okozott kárért pedig szintén a tulajdonos, azonban kezesként felel, ha a károkozót megnevezi. A felelősség alóli mentesüléséhez vezet annak bizonyítása, hogy
- 50/51 -
a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. A jogalkotó arra is kitér, hogy aki megtérítette az okozott kárt, regressz igénnyel élhet a valódi károkozóval szemben.
Tanulmányomban részleteztem a kontraktuális és deliktuális felelősség különbözőségeit, amely abból a szempontból is fontos az épületkárokkal összefüggésben, hogy ha találunk szerződést, akkor a kontraktuális felelősségi szabályok lesznek az elsődlegesek egy ügy megoldása során.
Néhány fiktív és megtörtént eset tükrében mutattam be, hogy a szerteágazó felelősségi szabályok rendszerében milyen elhatárolási nehézségek adódhatnak az okozott károkkal kapcsolatban? Az épületkárokért való felelősséghez közel kerülhet a termékfelelősség, ahol közvetlenül a gyártóval szemben érvényesíthető a kártérítési igény. A veszélyes üzemi felelősség, ahol jóval szigorúbbak a kimentési lehetőségek. Számba vettem a sérelemdíj általi igény lehetőségét a személyiségi jogok sérülése esetén.
Arra a kérdésre, hogy elegendőek-e a Ptk.-ban fellelhető szabályok az épületkárok szabályozására a folyamatosan megújuló technológiák és egyre modernebb építkezési megoldások körében, megítélésem szerint egyértelmű válasz nem adható. Bizonyára találhatunk olyan eseteket, melyeknél nehézséget okozhat és a mesterséges intelligencia begyűrűzésével, az okosházak népszerűségesével ezek száma a jövőben csak növekedni fog.
Az épületkárokért való felelősség témájában kialakult bírói gyakorlat többnyire egységes. A döntések meghozatala során elsődleges szempont mindig a károsult védelme, amelyet a generálklauzulák és a polgári jog alapelveinek folyamatos szem előtt tartásával juttat érvényre a jogalkotó és a bírói gyakorlat egyaránt. ■
JEGYZETEK
[1] Benedek Ferenc, Pókecz Kovács Attila: Római magánjog. Dialóg Campus Kiadó. Budapest, 2020. 353. o.
[2] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 6:561 § (4)
[3] Csoknya Tünde Éva, Jusztinger János (szerk.): A római jog alapfogalmai. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 2018. 353. o.
[4] Bónis Péter: A vagyoni és nem-vagyoni károk megtérítése a glosszátori jogtudományban https://jesz.ajk.elte.hu/bonis47.html (2023.03.22.)
[5] Ptk. 6:560 § (2)
[6] Nochta Tibor: Kártérítési jog. Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. Budapest, 2016. 160. o.
[7] Magyar Igazságügyi Akadémia: Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás/7. Felelősség az épületkárokért projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk10/lecke7_lap1.html 2023.03.24.
[8] Kiss Magdolna: Az épületkárokért fennálló felelősség egyes kérdései. Miskolci Jogtudó, 2017/1. szám https://jogtudo.uni-miskolc.hu/files/817/MJ2017iss1art4Kiss.pdf (2023.03.26.)
[9] Ptk. 8:1. § [Értelmező rendelkezések] (6) bekezdés
[10] 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről, Fogalommeghatározások 2. § 10.
[11] Étv. 2. § 15.
[12] Étv. 2. § 8.
[13] Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf.20431/2008/5.
[14] Fézer Tamás: Kártérítési jog. Complex Kiadó Kft. Budapest, 2010. 311. o.
[15] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2015. 671-672. o.
[16] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.065/2009/4. számú eseti döntése
[17] Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.2 0.542/2007/6. számú eseti döntése
[18] Lábady Tamás, In: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex, Budapest, 2013, 959. o.
- 51/52 -
[19] Fuglinszky, 2015. 675.
[20] Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.542/2007/6. számú eseti döntése
[21] Benedek Károly-Gellért György, In: Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata Complex, Budapest, 2013. 1320. o.
[22] Zala Megyei Bíróság BDT 2001.401. számon közzétett másodfokú ítélete
[23] Fuglinszky, 2015. 676. o.
[24] Fővárosi Törvényszék 43. Pf. 634/12.4. számú keresetet elutasító ítélete
[25] Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf.20.756/2009/10. és 6.Pf.20.780/2011/8. számú ítéletei
[26] Fuglinszky, 2015. 677. o.
[27] Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21333/2007.
[28] Fézer, 2010. 311 o.
[29] Fuglinszky, 2015. 677. o.
[30] Ptk.6:560 § (2)
[31] Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.431/2008/5. számú ítélete
[32] Ptk.6:149 § (3)
[33] Fuglinszky, 2015. 678. o.
[34] Ptk. 6:145 §
[35] Ptk. 6:146 §
[36] Fuglinszky, 2015. 679.
[37] Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.756/2009/10. és 6.Pf.20.780/2011/8. számú ítéletei
[38] 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról 1. § (2)
[39] Társasházi törvény 3. § (1)
[40] Társasházi törvény 3. § (3)
[41] BDT2001. 401.
[42] BH1979. 236.
[43] Nochta, 2016. 187. o.
[44] BDT2002. 656.
[45] Fuglinszky, 2015. 681. o.
[46] Ptk. 6:560 § (1)
[47] Ptk. 1:4 § (1)
[48] Ptk. 6:540 § (1)
[49] Ptk. 6:542 § (1)
[50] Fuglinszky, 2015. 681. o.
[51] Ptk. 6:560 § (2)
[52] Magyar Igazságügyi Akadémia: Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás/7. Felelősség az épületkárokért projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk10/lecke7_lap1.html 2023.03.27.
[53] Fuglinszky, 2015. 683. o.
[54] Ptk. 6:561 § (1)
[55] Ptk. 6:561 § (4)
[56] Fuglinszky, 2015. 684. o.
[57] 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról, Értelmező rendelkezések 91/A § 1. pont
[58] 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról, 91/A. § 12. pont
[59] Fuglinszky, 2015. 685. o.
[60] Ptk. 6:561 § (2)
[61] Magyar Igazságügyi Akadémia: Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás/7. Felelősség az épületkárokért projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk10/lecke7_lap1.html 2023.03.29.
[62] Ptk. 6:561 § (3)
[63] Fuglinszky, 2015. 687. o.
[64] Ptk. 6:526 §
[65] Ptk. 6:525 § (1)
[66] Ptk. 6:525 § (2)
[67] BH2002. 306.
[68] BDT2019. 4077.
[69] BDT2012. 2661.
[70] Ptk. 6:550 §
[71] Ptk. 6:551 §
[72] Ptk. 6:552 § (a)
[73] Ptk. 6:552 § (b)
[74] Vékás Lajos/Gárdos Péter: Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz 2. kötet. Wolters Kluwer Hungary, Budapest 2020. 2876. o.
[75] Nochta, 2016. 152. o.
[76] BDT2010.2358.
[77] Nochta, 2016. 118-119. o.
[78] Nochta, 2016. 117. o.
[79] Nochta, 2016. 116. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogi és perképviseleti ügyintéző Baranya Vármegyei Kormányhivatal Jogi, Humánpolitikai és Koordinációs Főosztály.
Visszaugrás
