A német jogban hosszú idő óta elismerték, hogy már az üzleti tárgyalásokba bocsátkozás fokozott gondossági kötelezettségekkel jár, amelyek megszegése kvázi-szerződéses felelősségre vezethet. A common law ezzel szemben nem ismer közbenső fázist a véletlen egymásra találás és a szabályos szerződési kapcsolatba lépés között. Ott ebbe a hézagba equity-elvek nyomultak be.
Diákok nemrégiben perbeszéd-versenyt rendeztek, és ennek során a Fastburger c/a Jones fiktív perben egy szerződéskötési tárgyalásmegszakítási kérdést tárgyaltak meg. Megkísérelték ennek olyan megoldását, hogy a létre nem jött szerződést illetően kapcsolatot teremtsenek az "equitable estoppel"-lel.** A perbeszéd-verseny döntnöke - meglepetésre - áttért "a culpa in con-trahendo kontinentális ötletére". Németországban is azonban joggal vetődik fel szerződéskötési tárgyalások megszakításánál a felelősség előfeltételeinek a kérdése.
Az equitable estoppel intézményénél különösen két megjelenési formát különböztetnek meg: az ún. promissory estoppel-t és az ún. proprietary estoppel-t.
A promissory estoppel egy fennálló jogviszony keretén belül olyan kifejezett vagy konkludens megállapodásokra vonatkozik, amelyek csupán az egyik félre kedvezőek, valamint az olyan de facto engedményekre, amelyeket a common law - consideration (ellenérték) hiányában - nem ismer el. Az esetek egyfelől csupán az egyik fél javára szolgáló szerződésmódosításokat érintenek, pl. a bérleti díj csökkentésére vonatkozó megállapodás, másfelől egy szerződésszegés jogkövetkezményeként jelentkező másodlagos igények érvényesítéséről való lemondás a hitelező részéről, pl. ha a hitelező a szerződést továbbfolytató magatartást tanúsít, noha van indok a felmondásra vagy az elállásra. Az elsőként említett, vitatott, helyzetben a promissory estoppel-nek az a funkciója, hogy a felek egybehangzó akaratát méltányossági úton megvalósítsa, ha a megállapodáshoz való kötöttség a common law-ban a consideration-en meghiúsul. A második esetben már nincsen (konkludens) megállapodás a felek között. A hitelezőnek nem kellett volna előzetesen lemondást bejelentenie. Ő azonban tényleges magatartásával azt a benyomást keltette, hogy jogaival már nem fog élni, és másodlagos jogai ellentmondásos magatartása miatt elenyésztek.
Fentiekkel összehasonlítva vitathatatlanul létezik az ún. proprietary estoppel. E princípium szerint az olyan fél, aki egy ingatlanra vonatkozó jog birtoklásában vagy megszerzésében bízva költségbefektetéseket eszközölt az ingatlanra, vagy egyébként hátrányt szenvedett, a bíróság előtt kiharcolhatta a jog fennállásának megállapítását vagy ilyen jogának átruházását. Noha consideration-nel - alapul szolgáló kauzális ügylet nélkül - ilyen jogokat is megszereztek, a méltányosságra alapított jogszerzést általánosságban elismerték.
Az utóbbi években az angol bíróságok egyre ritkábban különböztettek promissory és proprietary estoppel között. Azok a kísérletek, hogy az alkalmazás előfeltételeit elvi tételekben foglalják össze, a sokféle helyzetlehetőség miatt meghiúsult. Az irodalomban vita tárgya, hogy kiterjeszthető-e az equitable estoppel a common law szerint meghiúsult megállapodásokra. Ez a fejlődés vezetett szerződéskötési tárgyalások megszakítása esetén az equity szerint elbírálandó felelősség bevezetésére.
A Fastburger contra Jones-féle perbeszéd-feladvány szerint a felek már előrehaladott stádiumban voltak a Fastburger által Jones-nek gyors-imbiszre vonatkozóan nyújtandó franchise engedélyezése tekintetében. Fastburger képviselője biztosította Jones-t, hogy a szerződést alakszerűen megkötik, mihelyt egyes műszaki részletek tisztázódnak. Jones egy másik céggel fennállott szerződését nem hosszabbította meg. Kevéssel ezután Fastburger arról tájékoztatta őt, hogy az új franchise-szerződés nem kerülne megkötésre. Ha a szerződés létrejött volna, Jones öt év alatt 200 000 Font nyereségre tett volna szert, ha régi szerződését meghosszabbította volna, nyeresége 100 000 Font lett volna, önálló üzemeltetőként a nyeresége csupán 50 000 Font lesz. A (képzeletbeli) High Court egy konkrét ausztráliai jogesetre hivatkozva, Jones-nek 150 000 Fontot ítéli meg; a (képzeletbeli) Court of Appeal az ítéletet helybenhagyta. A diákoknak, akik az alsófokú bíróságok döntéseinek indokait nem ismerték, kellett a feleket a Lordok Háza előtt képviselniük.
A német jogban és az angol-ausztráliai common law-ban a kockázatkiegyenlítés céljára három lehetőség található. Tekintetbe jön a megállapodáshoz való (részleges) kapcsolódás konstrukciója, kártérítés vagy csupán a gazdagodás kiegyenlítése.
Szerződéskötési tárgyalások megszakításának helyzeteiben - szerződéskötésre irányuló akaratnyilatkozat hiányában - mindkét jogrendszerben meghiúsul a főszerződés kifejezett vagy konkludens megkötése. Németország számára javasoltak egy hallgatólagos részleges szerződést a költségráfordítások elvállalására, de ezt a bírósági joggyakorlat nem tette magáévá. Az angol common law-ban egy részleges implied contract (ráutaló magatartásból levezetett szerződés) konstrukciója azon hiúsul meg, hogy nincsen bizonyíték a con-sideration-ra. Olyan elismert implied conracts, amelyek csak egyoldalú kötelezettséget alapoznak meg, megelőzik a későbbi főszerződést. A főszerződés megkötése akkor a költségráfordítások megtérítésének ígéretéhez kapcsolódó ellenértékként minősül. Szerződéskötési tárgyalások megszakításánál pedig éppenséggel nem jön létre szerződés, úgyhogy ez a konstrukció nem állja meg a helyét. Tisztán vagyoni kár megtérítésére irányuló deliktuális igények a common law-ban csak intentional tort (szándékos magánjogi vétkes cselekmény) esetében vagy duty of care (gondossági kötelezettség) megsértésének következményeként volnának elképzelhetők. Gazdagodási igények mindenekelőtt azért nem jöhetnek szóba, mert ugyan a gazdagodás ellentéte gyakran fordul elő, de gazdagodás nem következik be.
A német jogban a tárgyaló felek különleges szerződéselőtti viszonyának elismerésénél fogva culpa in contrahendo-val érdekkiegyenlítés nem volt elérhető. Angliában és Ausztráliában ilyen esetekben equitable estoppel-lel az "injustice"-t (igazságtalanságot) meg lehet akadályozni.
A Lordok Háza előtt folyt egyik perben megállapítást nyert, hogy a felek tárgyaltak az alperesek fotólaboratóriumának a felperes részére való eladásáról. Miután létrejött a megegyezés a szerződés lényeges tartalma tekintetében, az alperesek kötelezték magukat arra, hogy harmadik személyekkel folytatott tárgyalásaikat befejezik, amennyiben a felperesek a finanszírozás biztosítását banktanúsítvánnyal igazolni tudják. Az alapvető megegyezést követő kerek két hét múltán az alperesek személyes és gazdasági okokból elhatározták, hogy vállalatukat nem a felpereseknek adják el. Ekkor a felperesek azzal léptek fel, hogy az alperesek a szóbeli megállapodásnak nem tettek eleget és becsapták őket. Állításuk szerint az a megállapodás, hogy harmadik személyekkel nem tárgyalnak, pozitív megállapodást foglal magában arra nézve, hogy az alperesek velük tárgyalnak. Mindenképpen azonban következik ilyen kötelezettség a "good faith"-ből (a jóhiszeműségből).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
