A Kúria elnöke által létrehozott Joggyakorlat-elemző Csoport 2017-2018-ban átfogó vizsgálatot folytatott le a rokontartási perek gyakorlatára vonatkozóan. A vizsgálat alapján készült és a Kúria Polgári Kollégiuma által elfogadott összefoglaló vélemény a Kúria honlapján is közzétételre került.[1] A vizsgálatot követően azonban több olyan konkrét ügy került a legfőbb bírói fórum elé, amelyben állást kellett foglalnia a gyermek indokolt szükségleteinek köréről, a váltott gondozásban megvalósuló közös szülői felügyelet esetén igényelhető tartásdíj mértékéről, a gyermeknek járó családtámogatások figyelembevételéről, a jövedelemmel nem rendelkező kötelezett tartásdíj fizetéséről. Az alábbiakban a Kúriának a felsorolt témakörökben meghozott, a Bírósági Határozatokban közzé nem tett ítéleteiből válogattunk, amelyekben az ügyek elbírálásának új szempontjai is megjelentek. Az ítéleteket anonimizált formában, rövidítve közöljük.
A felek 2004-ben kötött házasságából 2010-ben E. utónevű gyermekük született. A felek életközössége 2016 áprilisában megszűnt, ezt követően a volt közös lakásból elköltöztek. A felperes a közös gyermekkel a felek közös tulajdonában álló p.-i ingatlanban, az alperes S.-on bérelt lakásban él élettársával és annak előző kapcsolatából született gyermekével.
A házasság felbontása iránti perben a felek a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek. Az egyezségben - egyebek mellett - megállapodtak abban, hogy a szülői felügyeleti jogot teljeskörűen a felperes gyakorolja.
A felperes jogi szakvizsgával rendelkező jogász, munkaügyi felügyelőként 2016. január 1. napjától december 31. napjáig havi nettó átlagkeresete 167 808 forint volt, ezenfelül 10 000 forint családi kedvezményben és 13 200 forint családi pótlékban részesült. Az orvos szakképzettségű alperes ebben az időszakban havi nettó 551 879 forint átlagkeresettel rendelkezett, 2016. júliustól havi 40 000 forint tartásdíjat fizetett a felperesnek.
A közös gyermek 2016 őszén kezdte meg általános iskolai tanulmányait.
A felperes keresetében kérte a házasság felbontását és - a felülvizsgálattal érintett körben - az alperes kötelezését 2016. július 1. napjától kezdődően havi 90 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére. A gyermek indokolt szükségleteire fordított havi kiadás összegét 131 300 forintban jelölte meg, ezek egy részét számlákkal igazolta.
Az alperes ellenkérelmében havi 40 000 forint tartásdíjat meghaladóan a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes által felsorolt kiadások egy része meghaladja a gyermek reális és indokolt szükségleteit.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta és az alperest 2016. július hó 1. napjától kezdődően havi 65 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:215. § (1) bekezdésére, 4:216. § (1) bekezdésére, 4:218. § (1) és (3)-(4) bekezdésére alapította. Az általános iskolás, alsó tagozatos gyermek havi szükségleteit a felek átlagosnál jobb körülményei alapján magasabb, havi 100 000 forintban határozta meg, amit a felperes részére folyósított 13 200 forint családi pótlék részben fedez. A további 86 800 forint kiadásból az alperes 65 000 forint megfizetésére köteles.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A felperes fellebbezésében a gyermek indokolt szükségleteit 131 000 forintban állította és erre alapítva kérte a kereset teljesítését. A másodfokú bíróság a megjelölt kiadások közül, példálózó jelleggel eltúlzottnak tekintette a gyermekre eső internetdíjat, a gyógyszer-, vitamin-, tisztálkodási-, üzemanyag költséget, a születésnapokra, továbbá a színházra, mozira, cirkuszra és a korcsolyázásra fordított kiadásokat. Okirattal, számlával nem igazolt és eltúlzott az internetdíj, a gyógyszerköltség. Nem merült fel adat a gyermek tartós betegségére és arra, hogy gyógyszerek szedésére szorulna. A felperes állítása szerinti évi 46 800 forint gyógyszerköltség egy egészséges gyermek esetén túlzott mértékű. A felperes az üzemanyag költség mellett a tanuló bérlet árát is el-
- 20/21 -
számolta, és az üzemanyag vásárlást igazoló számlák nem bizonyítják, hogy a felperes az üzemanyagot a gyermek szállítására, gondozásával összefüggésben használta fel. A születésnapokra vásárolt ajándékok és a kulturális kiadások is eltúlzottak, különösen úgy, hogy a gyermek minden második hétvégét az alperesnél tölti.
A felperes által állított, a gyermek szükségleteire fordított kiadások tehát nem tekinthetők igazoltnak, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg mérlegeléssel a gyermek indokolt szükségleteinek összegét havi 100 000 forintban és a családi pótlékot, továbbá a felperes természetbeni tartását is figyelembe véve helyesen határozta meg a gyermektartásdíj mértékét.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes kötelezését kérte havi 90 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 4:218. §-t és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-t jelölte meg.
Jogszabálysértő, hogy az eljárt bíróságok a gyermektartásdíj mértékének meghatározásánál kizárólag a gyermek szükségleteit vették figyelembe, és ezt - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, a Kúria közzétett elvi és bírósági, továbbá egyedi ügyekben hozott határozataiban kifejtett szempontokkal szemben - nem igazították az alperes teljesítőképességéhez. A gyermek indokolt szükségleteinek megállapításánál a mérlegelési körbe vont adatokból okszerűtlen következtetést vontak le, az egyes tények bizonyítatlanságát nem indokolták.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megalapozatlannak találta. Döntését a következőkkel indokolta.
A kiskorú gyermek tartásának mértékét - a szülők megegyezésének hiányában - a bíróságnak a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében foglalt, egymásra épülő és egymást kiegészítő szempontrendszer alapján kell megállapítania. A törvényhely a) pontja elsődleges szempontként a tartásra jogosult kiskorú gyermek indokolt szükségletét rögzíti, és ezt a Ptk. 4:218. § (3) bekezdése definiálja. A szabályozás összhangban áll az alapelvként megfogalmazott gyermeki érdek elsődlegességével (Ptk. 4:2. §), a tartás mértékének meghatározásakor az anyagi jog legfontosabb követelménye a kiskorú gyermek harmonikus személyiségfejlődésének, kiegyensúlyozott nevelésének lehetőleg hosszú távú és kiszámítható biztosítása (Kúria Pfv.II.20.322/2018/4.). Ennek megfelelően a tartásdíj nem szorítható az alapszükségletek kielégítésére (ruházkodás, élelmiszer, higiénia, lakhatás, egészségügyi ellátás), a gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükséges, a személyiségfejlődést elősegítő programok (sport), a kulturális és a szocializációs igények (társasági kapcsolatok) biztosítását is magában foglalja. A következetes ítélkezési gyakorlat ezek kielégítését a gyermek egészséges személyiségfejlődése körében általánosságban alapszükségletnek ismeri el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
