A konzorciós szerződés fogyasztói csoportban történő részvételre irányuló megállapodást takar, amelynek alapján a fogyasztó az általa előre meghatározott ingó dolog vagy ingatlan tulajdonjogát a szervező közreműködésével, előzetesen meghatározott időtartamon belül szerzi meg. A szerződési konstrukció felépítését tekintve elmondható, hogy a konzorciós szerződés keretében sok fogyasztó külön-külön köt megállapodást a megbízottal, azaz a szervezővel annak érdekében, hogy egy meghatározott árucsoporthoz tartozó dolog tulajdonjogát megszerezzék. A szerződés lényeges elemei - többek között - a szervezőt terhelő megbízási jellegű tevékenységek, a kiválasztásnál jelentkező szerencseelem, vagy a vállalkozás azon kötelezettsége, hogy a fogyasztók befizetéseit elkülönített számlán kezelje. A dolog megvételére irányuló adásvételi szerződés az eladó és a fogyasztó, nem pedig a szervező és az eladó között jön létre.
A fogyasztói csoportokkal kapcsolatban egyre gyakrabban hallani a fogyasztói csoportok szervezőinek a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatási gyakorlatáról, egyéb, jogsértést megvalósító magatartásairól, valamint a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által vissza-visszatérően kiszabott már-már rekordösszegű bírságokról. A hitelképtelen "BAR-listások" számára is hozzáférhető megoldásként, a kezes és jövedelemigazolás nélkül igénybe vehető lehetőségként feltüntetett szolgáltatás esetében a fogyasztó általában arra a téves következtetésre jut, hogy gyorsan, olcsón és kedvező feltételekkel juthat "hitelhez". A megtévesztő, félrevezető tájékoztatásokból rendszerint kimarad a szerződés lényeges elemeire, mint például a szerencseelemre vagy a dolog megvásárlásához kapcsolódó jogosultság megszerzésére vonatkozó utalás is.
Jelen tanulmányunk célja az, hogy a fogyasztói csoportokra fókuszálva megvizsgáljuk a jogszabályok alapján rendelkezésre álló érdekérvényesítési lehetőségeket a gyakorlati életben tipikusan felmerülő vitás kérdésekkel és esetekkel kapcsolatban. Ennek keretében kitérünk egyrészt azon közigazgatási jellegű eljárásokra, amelyek a fogyasztói csoportok esetében a fogyasztói érdekek védelmét szolgálhatják, másrészt pedig elemzésre kerülnek az egyéni és közérdekű igényérvényesítési formák is. Ehhez kapcsolódóan vizsgáljuk egyrészt az eljáró hatóságok körét és mozgásterét, speciális jogi szabályozás hiányában az egyes igényérvényesítési módok jogalapját, valamint azt, hogy ezen igényérvényesítési formák mennyiben szolgálják, segítik az egyéni fogyasztói sérelmek orvoslását, magának az egész csoportnak a védelmét, vagy egyébként csak közigazgatási jellegű szankciók alkalmazására adnak lehetőséget a fogyasztói csoport szervezőjével szemben.
A konzorciós szerződés fogyasztói csoportban történő részvételre irányuló megállapodást takar, amelynek alapján a fogyasztó az általa előre meghatározott ingó dolog vagy ingatlan tulajdonjogát a szervező közreműködésével, előzetesen meghatározott időtartamon belül szerzi meg. A felek között létrejövő jogviszonyrendszer az alábbi lényeges elemeket hordozza magán:[1]
- 435/436 -
A szerződési konstrukció felépítését tekintve elmondható, hogy a konzorciós szerződés keretében sok fogyasztó külön-külön köt megállapodást a megbízottal, azaz a szervezővel annak érdekében, hogy egy meghatározott árucsoporthoz tartozó dolog tulajdonjogát megszerezzék. Ebből fakadóan a fogyasztók csak a szervezővel állnak jogviszonyban, egymással azonban nem. Maga a fogyasztói csoport nem rendelkezik jogképességgel, a csoportot alkotó fogyasztók egymással szemben semmilyen kötelezettséget nem vállalnak.[2]
A szervező a konzorciós szerződés alapján többek között a csoport megszervezésére, a szervezési feladatok ellátására, a tagok befizetéseinek összegyűjtésére, a dolog megszerzésének az elősegítésére (például közgyűlések és kiválasztás tartása, az ellenérték megfizetése) vállal kötelezettséget.[3] A felek által nyújtott szolgáltatások minősítését tekintve, - beleértve a szervezőt terhelő kötelezettségek megítélését is -, abból kell kiindulnunk, hogy a konzorciós szerződés jogi minősítése igen széles skálán mozog arra tekintettel, hogy a fogyasztói csoportban történő részvételre irányuló szerződés egy komplex jogviszonyrendszert lefedve megbízási, hitel-, vállalkozási, adásvételi és organizációs elemeket is magában hordozó sui generis, atipikus megállapodásnak tekinthető.[4] A bírói gyakorlat a szervező szerződéses kötelezettségeire külön jogszabály hiányában a Ptk.[5] rendelkezéseit,[6] azon belül is a megbízási szerződés szabályait alkalmazza a vitás ügyek eldöntésénél, hiszen azok legfőbb vonásaikat, a szolgáltatás jellegét tekintve a megbízási jogviszony jellegzetességeihez állnak a legközelebb.[7]
A szerződés alapján a fogyasztó egyszeri, illetve időszakos díjfizetéseket köteles teljesíteni a szervező részére.[8] A fogyasztók befizetései nem tekinthetőek a fogyasztói csoportban résztvevő tagok közös tulajdonának, hanem egyfajta speciális előtakarékossági formaként értelmezhetőek. Befizetéseiket a szervező pénzmozgásaitól, valamint más fogyasztó csoportok befizetéseitől is elkülönített számlán kell kezelni.[9]
A szervező meghatározott időközönként kiválasztást köteles tartani, ahol a fogyasztó sorsolás útján vagy előtörlesztés vállalásával szerezheti meg a kedvezményezettként történő kiválasztás és a dolog tényleges megszerzésének a lehetőségét.[10] A Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztói csoportokkal kapcsolatban hozott döntéseiben a dolog megszerzésére vonatkozó jogosultság elnyerését a "vásárlói jog" megszerzésével azonosítja. A "vásárlói jog" jogintézményét polgári jogunk és a magánjogi jogtudomány azonban nem ismeri, tartalmilag ezért helyesen várománynak minősíthető, amely valamilyen jogszerzés, jelen esetben a szerződésben meghatározott ingó vagy ingatlan tulajdonjoga megszerzésének a lehetőségét rejti magában. Nem minősíthető a konzorciós szerződés ezen eleme előszerződésnek sem, hiszen a Ptk. 208. § (1) bekezdése alapján az előszerződésben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést fognak kötni. A konzorciós szerződés ezen összetevője esetében a jogszabály által megkívánt feltételek közül az alábbi kettő hiányzik: egyrészt a konzorciós szerződés ezen eleme nem teremt szerződéskötési kötelezettséget a felek között az adásvételi szerződés megkötésére vonatkozóan, másrészt pedig a szervező és a fogyasztó nem egymással köti meg a dolog megszerzésére irányuló szerződést, hanem az a fogyasztó és egy harmadik személy, az eladó között jön létre.
További lényeges eleme a szerződésnek a kedvezményezettként történő kiválasztás során jelentkező szerencseelem, hiszen nem biztos, hogy a fogyasztó mikor, a futamidő elején vagy akár annak legvégén jut hozzá a kiválasztott dologhoz. Ez a szerencseelem kétféleképpen jelenik meg a konstrukcióban: egyrészt a sorsolás útján történő kiválasztás révén, melynek végkimenetele már eleve kiszámíthatatlan, másrészt pedig előtörlesztés vállalása esetén sem számítható ki a csoport többi tagjának előtörlesztési hajlandósága. A csoport tagjai között tehát az is egyenlőtlenséget valósít meg, ha a jogosultságot elnyert fogyasztó kiválasztása ez utóbbi módon történik meg, hiszen a gyengébb fizetőképességű fogyasztók hátrányba kerülhetnek más csoporttagokkal szemben, melynek következtében kiválasztásuk és az anyagi eszközökhöz való hozzájutásuk időpontja későbbre tolódhat el.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
