Az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekményeknél a "megszokott" módszerekkel folytatott nyomozás kiindulópontja mindig a törvényi tényállás közvetett és közvetlen tárgya, valamint a tárgyi oldalon elhelyezkedő ismérvek, úgymint az elkövetés módja, helye, ideje, eszköze és a cselekmény által a külvilágban okozott változások jellege vagy ezek elmaradása. Ezzel összefüggésben a bűncselekmény elkövetésének tárgyi elemeiből következtetéseket lehet levonni az alanyi oldal olyan összetevőire, amelyek a cselekmény szempontjából relevánsak. Kriminalisztikai megközelítésben idetartozik a motívum, a célzat, a szándék, valamint a tettes különböző viselkedésformái, szokásai, erkölcsi értékrendje, érzelmi temperamentuma, intelligenciája, fizikai tulajdonságai (neme, kora, ruházata, megjelenése, testalkata), szociális hovatartozása, lakókörnyezete stb. Mindezen tényezők megléte esetén lehetővé válik az, hogy a nyomozó hatóság behatárolja azt a személyi kört, amelyben az elkövetőt keresni érdemes. Ez a módszer megfelelő tudományos és technikai megalapozottság esetén nagyban elősegítheti a - kiemelten a személy elleni erőszakos - bűncselekmények felderítését. Az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában a bűnüldöző szervek a nyomozás eredményességének fokozása érdekében - különös tekintettel az erőszakos cselekmények elszaporodottságára - az ismeretlen tettesek felderítése céljából kidolgoztak egy új módszert, amely nem más, mint a "profiling", azaz a profilalkotás.
A "profiling" - magyar fordításban profilalkotás - egy olyan bűnügyi elemző-értékelő tevékenység, amely szűkítheti a számításba vehető elkövetők körét, ezzel elősegítve a nyomozás további folyamatát és megadva annak lehetséges irányait. A profilalkotás egyik legmeghatározóbb ismérve az, hogy minden esetben a még ismeretlen tettes kézre kerítéséhez nyújt segítséget a nyomozó hatóság számára úgy, hogy az elkövetés minden objektív és szubjektív vonását elemezve, értelmezve egy "legjellemzőbb" személyiségprofilt állít fel a lehetséges elkövetőről.
A személyiség vizsgálatánál előtérbe kerülnek olyan körülmények, amelyek megtalálásához a pszichológia, illetve emellett más tudományterületek ismeretanyaga is szükséges, hiszen a pszichológia a tettes vagy a sértett személyiségét, illetve ennek a cselekményben szerepet játszó dimenzióit, sokszor pedig a terhelt, a tanú vagy a sértett tudattartamának realitásához fűződő viszonyát tárja fel.[2] A profilalkotás is - legnagyobbrészt - a pszichológia, a kriminológia, a magatartástudományok ismereteit és a szociológiai tényezők vizsgálati eredményeit hasznosító és ötvöző újszerű kriminalisztikai módszernek tekinthető, amelynek gyökerei már az ókori görög tudományban is fellelhetők.
A tudósokat, kutatókat, az egyes erőszakosan és olykor brutálisan elkövetett bűncselekményeket vizsgáló nyomozókat, de akár az átlag állampolgárt is mindig foglalkoztatta a gondolat - a középpontba helyezett bűntény kapcsán -, hogy "ki" és főképpen "milyen ember képes ilyet tenni?". A kérdés jogos, azonban a megválaszolása nehéz. A profilalkotás módszerének kidolgozása és alkalmazása mégis kézzelfogható segítséget és orientációt tud nyújtani a bűncselekmény felderítéséhez az elkövető nagyrészt pontos személyiségprofiljának megalkotásával.
A profilalkotás Magyarországon nem egy ismeretlen módszer a bűnüldözésben nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek számára, amit az is bizonyít, hogy magyar nyomozók is részt vettek azon a nemzetközi konferencián, amelyet 1993-ban Bécsben rendeztek és amelynek fő témája volt az erőszakos bűncselekmények helyszínelemzése és a profilalkotás[3].
A kezdeti időszakban a magyar profilalkotás kivitelezése technikai nehézségekbe ütközött, mégis azt lehet mondani, hogy 2000 óta sikeresen alkalmazzák a módszert a magyar bűncselekményi és bűnelkövetői struktúrának megfelelően. A tapasztalatok szerint az esetek 80-90%-ában pontosan meg lehet jelölni a nyomozó hatóságok által keresendő ismeretlen elkövető szociológiai környezetét és pszichés jellemzőit. Ez azt jelenti, hogy az elkövető ismertté válása után, a róla visszajelzett adatok ismeretében a Magyarországon elkészített profil 20 jellemzőjéből legalább 16 teljes bizonyossággal megállapított, vagyis az elkövető tényleg olyan típusú személy, mint ahogy azt a profil jelezte.
A nyomozó hatóságok szerint a modern profilalkotás elsősorban már nem pszichológiai spekulatív módszerekre alapozott, hanem a rendőrség által felderített bűncselekményekről összegyűjtött adatbázisra támaszkodik. A sikeresség megítélése során azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az elkészített profil nem direkt módon adja meg az elkövető személyiségét, és kizárólag a nyomozás sikerének elősegítésének céljából alkalmazható egyéb felderítési módszerek mellett. Ezzel ún. segédeszközként járul hozzá a nyomozáshoz, amennyiben alkalmas arra, hogy orientálja a nyomozókat egy meghatározott típusú személy keresésekor.[4]
A módszerrel kapcsolatban azonban számos kérdés felmerül, főleg magyar jogalkalmazói szemszögből. Ilyen például az, hogy a személyiségprofil helye hol van a büntetőeljárási bizonyítási rendszerben és milyen mértékben lehet bizonyítékként felhasználni a terhelt bűnösségének megállapítása kérdésében. Idekapcsolódik az a problémakör is, hogy Magyarországon jelenleg a profilalkotás nincs törvényileg szabályozva. Egyedül
-558/559-
a Magyar Köztársaság Rendőrsége Bűnelemzési Szabályzatának kiadásáról szóló 13/2011. számú ORFK utasítás (a továbbiakban az Utasítás) tartalmaz rendelkezéseket a profilalkotásról. Ezzel összefüggésben több olyan problémaforrás is felmerülhet, amire a jogalkotó nem gondolt és valószínűleg a közeljövőben sem fog.
A profilalkotás során megalkotott elkövetői személyiségprofil büntetőeljárás-jogi megítélése több olyan kérdést is felvet, amelyek tisztázása a jelenlegi jogszabályi háttér ismeretében meglehetősen nehéz.
A sarkalatos kérdések közé tartozik a személyiségprofil elhelyezkedése a bizonyítási rendszerünkben, vagyis annak megállapítása, hogy a büntetőeljárási törvénybe (a továbbiakban Be.) foglalt bizonyítás eljárásnak tekinthető-e, valamint, hogy a Be. szerinti bizonyítékok közül melyik "bizonyítéktípusnak" tekinthető. Ezekhez hozzátartozik annak vizsgálata is, hogy a profilban összegyűjtött információkat hogyan lehet értékelni és felhasználni a bizonyítás során, valamint az is, hogy a nyomozás során ismertté vált elkövető vonatkozásában hogyan lehet a továbbiakban hasznosítani a személyiségprofilba foglalt megállapításokat.
Az előző megállapításokból az tűnik ki, hogy profilalkotásra kizárólag a nyomozás során kerülhet sor annak orientálása érdekében. Felmerül a kérdés, hogy formális szempontból a profilalkotás eredményeként létrejövő személyiségprofil milyen bizonyítási eljárás során jön létre és milyen bizonyítéknak tekinthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
